Kérem szépen ma összetévesztették az ebemet… 😀 Egy nénike nézte Jézusnak, de szerintem rájött előbb utóbb, hogy tévedett, mert aztán második nézésre már elmosolyogta magát és elkezdett levegőt is venni…

Történt ugyanis, hogy elaludtam… reggel 5,46 perckor pontban megcsörrent a hangos vekker… erőm épp annyi volt, hogy elgurultam az ágy másik végébe (mert sunyi módon ott tartom) kimatattam az átkapcsol gombot szépen rádióra és úgy döntöttem, képtelen vagyok kikelni az ágyból. PrezLee aludt mint a bunda, gondoltam kihasználom az alkalmat. És így is tettem… majdnem kilencig húztuk a lóbőrt, majd nekifogott mocorogni, amire felébredtem.

Hogy  ne húzzam a szövegeléssel most nem mesélem el, miként másztam le az emeletről, botorkáltam a fürdő szobáig, és ehhez hasonló mindennapi dolgot, lényeg, hogy sikerült felöltözni sapka,sál, kesztyű is került és elindultunk sétálni. Mivel nagyon sűrűn lakott területen lakunk… ha az utcán tömeg van mindig rárakom a szájkosarat… reggel kilenc óra tájban meg igencsak van. Azt hiszem ebben az órában még soha nem is voltuk sétálni. Korábban igen, később is igen…

Tele volt az utca néppel, iskolások, munkahivatalba igyekvők stb. Menet nem volt sok gond, csak néhány hűű mekkora, odanézz! wááá meg ilyeneket hallottam. PrezLee meg “viselkedett”….Méghozzá a jó értelemben mondva. Ugyanis mintha megérezte volna a süket, hogy őt nézik és csodálják vagy csak simán rettegnek, megijednek és félrehúzódnak 😀 Mert olyan peckesen billegette a fenekét, kihúzta magát, hogy szinte még nagyobbnak tűnt mint amekkora. Na és szájkosárral is rajta, egészen tiszteletet követelő…

Nos ugyanezek a tekintetek között bandukoltunk hazafele is, amikor egyik kocsi mellett egy nénike igyekezett valahonnan valahova. És egyszer csak szembe találta magát PrezLeevel. Vicces volt, mert ő volt az aki jóformán “nekiment”, nem figyelt és nem vette észre a kutyát csak az utolsó pillanatban, mire megtorpant és felkiáltott, hogy “jaj! Jézus”… aztán mint már említettem csak rájött, hogy mégsem Jézust látja és elvigyorogta magát.

Nos ezért van PrezLee-n szájkosár… mert nem bántana ő senkit, áldott egy angyal az emberekkel de ilyen helyzetekben sokkal jobb, az ijedtség azonnal elmúlik mert ugye “védve” érzik magukat. Aham… egy vacak műanyag, másodperc alatt le tudná szedni ha hagynám 😀

BÚÉK mindenkinek!!! 😀

Mondhatni kellemes szilveszterezni PrezLeevel 😀 Őt kérem nem érdeklik a tűzijátékok, a petárdák és az emberek hangos ihaj csuhajoskodása is hidegen hallja, főleg ha mélyen alszik… Valami 11 óra tájt vittem sétálni, itt ott a távolban hallatszott már néhány petárda, de ezekre egyáltalán rá se hederített. Tedi kutyám már ezektől világgá akart szaladni… Az éjféli nagy dir dur meg egyáltalán nem érdekelte, igaz a lakásban voltunk a zajokkal meg van szokva, ráadásul kincses városunkban elég gyakran ünnepelnek tűzijátékokkal, szóval nem voltak nagyon különlegesek a mostani durrantások..

A szilveszter nem így volt tervezve, de arra már rájöttünk, hogy a legjobb úgy élni ha egyáltalán nincs terv.. Ugyanis a terv szerint kint, házikóban, “télben, hóban” kellett volna eltölteni, ahol PrezLee is kedvére ugrabugrálhatott volna, de ez nem jött össze… 😀 Na majd legközelebb….

Első napunkon 2010-ből már a reggeli sétánál bőrig áztunk… jó kezdés nem mondom 😀

… aki a környékemen él természetesen. Biztos vannak még nála bolondabbak is, de hogy ő is egy “különlegesen hülyére” sikeredett példány az is biztos. És itt a “hülye” jelzőt tisztára pozíti értelemben használom. Olyan imádnivalóan hülye ő.

Ugye hazajöttem, és mivel egyelőre falun maradtunk, ugyanis ez az ünnepek közötti időszak olyan zagyva amúgy is, reggelente ment apuval és Győzővel sétálni. Délután is nagyrészt velük, nekem itt nem is nagyon volt megfelelő cipőm sem (hiszen meleg országokból való utazásból tértem haza és még nem voltam jóformán otthon), hát nem nagyon kívánkozott  nekem kimenni a hidegbe vacogni.

Tegnap azonban az én rémesen bolond barna dobermanom nagy hisztit vert ki amikor a család többi tagja a szokásos délutáni sétához öltözködött. Ő kérem az ajtó előtt visibált, ugrált és cirkuszolt, ahova meg volt kötve… Mert télire láncos kutya lett belőle 😀

Ezt nem is meséltem…

Történik ugyanis, hogy PrezLee hirtelenségében mikor elindul akkor se nem lát, se nem hall. Az ajtónak “teli tüdőből” szökik neki, és itt mindkét udvarra néző ajtó  üveges! Nyáron nincs baj a kirohanásaival, mert az ajtó nyitva van, néha a szúnyoghálón szökik át, de attól vagy visszapattan és megáll vagy kimegy hálóstól, baja neki nem lesz, csak a hálónak. Ellenben az üveggel kissé más a helyzet. Magyarázni neki teljesen felesleges, mert ugyanúgy nagy hevesen nekiszökik és ajtóstól megy ki.  Választani kellett, hogy vagy megkötjük és akkor nem történhet ilyen baleset vagy napi 15-20 alkalommal kockáztatjuk, hogy PrezLee nekiront az üvegnek.  Így télvíz idején szépen a helye mellett van egy lánc, amivel meg van kötve. Muszáj lánc mert minden egyebet elrág, de a láncot megszokta mint jógyerek, már egyenesen oda jön mikor az udvarról bejött.

Persze nem ildomos, meg juj láncon tartom szegény ebet… de a szükség nagy úr és az ő érdekei voltak elsődlegesen figyelembe véve. Azért az se lenne jó dolog, hogy hetente vigyem inösszevarrásra mert megint fejjel, lábbal stb ment az ablaknak. 😀 Az ablakcserélés se vicces foglalkozás -15 fokban.

Szóval ő a helyén volt, toporzékolt, hogy na megyünk sétába. Annyira, hogy egyszerűen már üvöltött. Persze anyuék ezt úgy oldották meg eddig , hogy a hiszti kellős közepén egyszer csak elengedték, hogy na menj fuss, és szépen megerősítették az ebben, hogy minél hevesebben toporzékol, annál hamarabb engedik el…

Tegnap is kezdte a nagyhisztit, de azt mondtam ebből elég volt. Mondtam anyuéknak, biza PrezLee nem fog menni sétálni addig amíg le nem nyugodott. Menjenek csak Győzővel, ha lecsillapodott kiviszem én, ha nem akkor meg mind toporzékoljon. Elmentek.  Hogy ezután micsoda ribilliót csapott azt nehéz elmesélni. Majd szinte úgy csinált mint a kisgyerek aki nem tud megnyugodni a heves sírás után, csak hüppögött. De lefeküdt a helyére és hallgatott. Még egy fél percnyit hallgatóztam… csend volt, PrezLee beletörödőtt, hogy ma nagyon kiszúrtak vele, séta elmarad. Erre kabátot vettem és elindultunk volna…ha nem kezd megint cirkuszolni 😀 Na vissza az egészet, megint a helyére, megint hagytam amíg csendben volt… mint egy kisangyal mentünk ki a kapun végül. Semmi ráncigálás semmi ugatás nyafogás és hiszti  nem volt.

Kicsit türelemmel kellett lenni amíg rájött ő, hogy hiszti akkor marad, csend akkor megyünk…

Hja kiértünk, utolértük a családot, ők lassan bandukoltak a domboldalon. Érdekes, hogy nem verekszik a két kutya, sőt együtt ásnak gödröt. DE amikor PrezLee elkezdett velem kötekedve játszani, Győző azonnal elindult rendet teremteni. Még szerencse, hogy észre vettük mert balhé lett volna belőle.

PrezLeet egyszer szépen “megharaptam” a kezemmel megszorítottam a nyakánál és a földig fektettem, nem tetszett neki nagyon és csak félig meddig adta meg magát és az  a sanda gyanúm, hogy úgy istenigazából ő soha nem fogja megadni magát nekem. Győzőnek se hódolt be teljesen, amolyan jó jó te vagy a főnök de én úgyis azt csinálok amit akarok magatartást tanúsít vele szembe is. Talán ezért van, hogy Győzőnek állandóan tennie kell a nagyfiút, PrezLee van annyira furfangos, hogy messze szalad és kineveti…

Ma PrezLee igazán kimutatta, hogy észrevette hazajöttem. Tudtam, hogy valami efféle lesz a reakciója 😀 Pár napig csak csóvált hébe hóba, nem nagyon sokat törödött velem, amolyan állólámpának tekintett akivel nem kell sokat foglalkozni. Valahol ez a viselkedés megvolt Tedi kutyámban is. Mintha duzzogna vagy neheztelne amiért “elhagytam”.

Ma bejöttem a gép mellé, leültem, megjelent PrezLee is, megcsípett gonoszul majd nekifogott “veszekedni” velem. Ugatott, morgolódott, topogott egy helyben, bökdösött az orrával és ugatott.  Majd miután megunta az egészet, mert én jól kinevettem a hisztijét, a fejét a lábamra hajtotta és nagyokat sóhajtozva valósággal követelte, hogy simogassam a buksiját. Figura egy eb ez a PrezLee 😀

Néhány napja történt egy hülye BALESET. Győző és Balázs összekapott. Mint kutyák között szokás néhanap. Semmi különös nem volt ebben, máskor is történt még höri mori az ebek között, hamar szét lettek választva, illetve abbahagyták ők. Soha nem ment vérre a harc, csak hát mikor két nagy dög bakalódik, az látványos és félelmetes is egyben.

Az történt, hogy jelen esetben Balázs kicsit jobban elkapta Győző fülét. Így a szüleim megijedtek, hogy leszakítja és közbe avatkoztak. Jobban mondva az apukám. És ahogy (minden szabály ellenére) csupasz kézzel a két verekedő kutya közé nyúlt, hogy elkapja a nyakörvét valamelyiknek… a Balázs foga megkarcolta. Véletlen volt, a kutya nem MEGHARAPNI akarta apukám, egyszerűen ő tette rossz pillanatban rossz helyre a kezét. Ezt ő is belátta.

Ezen előtörténetet fontos volt így elmondani, mivel a kálvária az ezután kezdődik csak.  Mivel seb, hát sürgősségre mentek vele. Amint meghallották a “kutyaharapás” szót, egyből bekattantak az orvosok… KARANTÉNBA kell zárni a kutyát mert embert harapott és sehogyan sem értették meg, hogy nem szándékos elborult agyú harapásról volt szó, a kutya nem támadta meg az embert, hanem baleset. Az sem felelt meg, hogy mindkét kutya beoltva, minden rendben velük. A sebet nem varják be, csak talán 14 nap után, addig is kötelező ellenőrzésekre kell járni, a kutyát orvosi megfigyelés alá tenni… Hiába mondták el n+1x hogy ember a kutya nem támadta meg a gazdáját, ilyen lehetőség egyszerűen nincs.

Na mindegy… még pár nap, lejár ez is,  de baromira idegesítő az egész rendszer merevsége. Hiszen a saját élete, saját kutyájáról van szó. Nem pityipalkót “harapta” meg az eb, és tán nem fogja beperelni apám saját magát és kártérítést kérni…

A dologban az egyik jó, hogy nem PrezLee volt a ludas…