Egyik fantasztikus tulajdonság ami megvan PrezLeebe. Nem tudom, ha más kan doberman rendelkezik vele, de PrezLee igen. Nem is tudom pontosan hogy magyarázzam. PrezLee van annál okosabb, mintsem rivalizáljon Győzővel. Inkább kikerüli a “harci helyzeteket”. Elbillen, odébb megy, nem keresi, egyáltalán nem keresi azt, hogy összekapjanak. Persze könnyen meglehet, hogy azért mert vagy kétszer kapott a fejére Győzőtől… mert a +20 kiló az +20 kiló akárhogy is nézzük.

Igen ám, de Győző inkább kötekedik. Érzi, valahol érzi, hogy bár formálisan “letette”, legyőzte PrezLeet, de valami van ebbe a kutyába, hogy pimaszul tesz róla, hogy mégsem. És nem akar mindenáron harcolni, csak simán húzza a Győző idegeit. Előtte rohan ki, “kineveti” amiért Ő mármint PrezLee bent lehet a lakásban, Győző nem… és ugye ki a főnök, ha egyiknek több joga van mint a másiknak??? Győző ki van tiltva, PrezLee be van engedve. Normi, hogy összekavarodnak a dolgok az ő egyszerű fejükbe… S akkor ott van, hogy az úri eb, jön meg a kocsival, Győző is beülne, be biza de megint nincs neki megengedve… S akkor ő úgy érzi, meg kell mutassa ennek a pimasz városi ebnek, hogy miféle szabály járja ott…

Itt van azonban a pici baj… Hogy PrezLee, ha sarokba van szorítva, vagy kényszerítve van és semmi pimaszságot nem tud alkalmazni, akkor végsőkig képes harcolni. És ugye hiába gyors , mikor egy halom bundát fog, és őt már rég kilyukasztották, akkor nincs fair harc 😀

Igyekszünk ezt elkerülni. Most nagyon úgy néz ki, hogy kis fegyelmezéssel Győző megelégszik azzal, hogy kihúzza magát, végig sétál előtte mint valami buta kakas, majd az első Győző viselkedj rászólásra kissé esik a tekintélye…A trükk, hogy idejében rá kell szólni és emlékeztetni, hogy a NAGYON NAGY FŐNŐK az továbbra sem ő…. Hanem az emberek kezében van a hatalom. Nagyon örvendek, hogy így alakult. Az sem lett volna kellemes, ha bármikor megyek oda, akkor kerítéseket húzni a kutyák közé… Kerüljék el egymást.

Ja.. az érdekes, hogy mikor ketten, felügyelet nélkül vannak egymás mellett akkor semmi baj nincs… Amikor  mondjuk PrezLee elkezd kötekedni velem, játékból, na akkor baj van 😀 Győző helyre akarja tenni a helytelenkedőt 😀

Hű de megjártuk a hétvégén 😀 Na nem olyan nagyon, de kicsit másképp alakultak a dolgok, ahogyan terveztük. Mert ugye mindenképpen falura akartunk menni. Szombaton délelőtt kellett volna indulni, ahol hatalmas főzőcske volt megbeszélve. Persze ez akkor történt volna meg, ha az autó is kollaborál. De nem tette. Ő úgy gondolta, hogy szombaton jobb lesz itthon ülni. Nagy baj nem történt, csak vagy 2x összevesztünk PrezLeevel. Borzasztó féltékeny 😀 Hogy is képzeltem el, hogy nem foglalkoztam vele minden másodpercben???

Tolakodik, lökdösődik, rángatja a fekhelyét, hozza a játékot, kutat a szemétbe és az asztalról is le akar venni mindent. Mindent de mindent megpróbált csak ő legyen a központba. Enni se hagyott, inni se hagyott. Persze amint valaki vele foglalkozott, azonnal “lecsillapodott” és semmi baja nem volt , mondjuk addig a percig amíg valaki simogatta a fejét.

Szerencsére csak ilyen feltűnési viszketegségben nyilvánul meg a féltékenysége 😀

Szóval “szobafogság”, szépen elmentünk a hagyományos sétánkra, meg a boltot is meglátogattuk. Nem is nagy baj végül is, mert olyan rémesen hideg volt a hétvégén, hogy szinte teljesen mindegy hol töltöttük… itt se ott se tudott PrezLee igazán kint lenni, még amíg evett is vacogott, reszkettek a virgácsai.

Bezzeg Győző fetreng a hóban, -20 fokban se ment be a helyére! Pedig ott meleg van 😀

Ja nem is mondtam… Győző kinézete magának a sufnit, és se szó se beszéd beköltözött. Igaz, leggyakrabban akkor “lakott ott” amikor kint nagyon meleg volt, ő meg behúzodott az árnyékba. Meg néha csak úgy is… de most képes kint feküdni a havon. Brrr…

Most jöttünk a sétából és elvesztettük a nyakláncát PrezLeenek. Azt a nyakörv nyakláncot. A hibás én voltam, mivel rajta hagytam, hogy ááá úgysem esik le… és lám lám leesett. A nagy hóban meg ugye ki a csoda fogja észrevenni a láncot? Végigjártam azokat a helyeket ahol többet időzött, de persze sehol semmi… még jó, hogy van rajta tartalék nyakörv 😀 Majd megkerül, vagy veszünk másikat …

Időnként az a fura érzésem támad, hogy PrezLee úgy gondolja én azért vagyok, hogy őt kiszolgáljam, boldoggá tegyem, enni adjak neki, meg simogassam azt a buta keskeny fejét… amit ő mint valami felséges úr éppen csak, hogy eltűr. Azonban sokszor kiderül, hogy ez az egész mácsóság csak egy olyan burok, mert nagyon érzékeny ám az úrfi, de ezt ugye nem mondjuk meg senkinek és azt is csak halkan…

Ma itthon hagytam… ugye eddig mindent elraktam, mert tekergő, meg tróger meg huncut és ne rendezze a cuccaimat. De ma siettem, magyarul mondva lehánytam a nadrágomat a székre felkaptam a másikat és rohantam szél sebesen. Tudtam, hogy ha sötétben hagyom, akkor általában alszik… Legalábbis azt hittem 😀

És mint kiderült sacc per kb kicsit bánatos volt amiért “elhagytam”, és úgy gondolta, ha a nadrágomat oda cipeli a helyére, és arra fekszik rá, akkor az úgy valamit kompenzál… Biza biza a nagy mácsó érzékeny lélekkel rendelkezik 😀

Mikor visszajöttem persze feltette a sértődött szemeket, egy ideig csak nézett, majd a simit úgy fogadta mint a mennyei mannát.

Furák ezek a kutyák. 😀 Hogy lehetnek ennyire lelkesek néha engem is csodálkozásra késztet…

Huhh ? Ma nézegettem a PrezLee.com statisztikáit és kérem valaki keresi Dr. Dr. Préz Lee-t, ez vezette a kutyám blogjára. 😀 Mondtam én, hogy hirős lesz!

Hát én sajnálom ezt az embert, a legkomolyabban mondom, ugyanis amit ez művel az betegség. Talán csak megérti egy nap, hogy annak ellenére, “vérmes dobermanom” van, mégsem esz meg, nem fal fel, és ő is megússza. Ma hozta a szüleim nyugdíját… Persze csengetett, bezártam PrezLeet, kimentem ajtót nyitottam neki. Félig meddig reszketve nézte, hogy nem e támadja meg, megkérdezte kétszer, hogy biztos bezártam-e, majd ő kezdi mesélni, hogy milyen porul járt december 31-én, mivel egy németjuhász megtámadta!

Nem is csodálkozom… láttam már amint az utcán ment és egy “földszintes kutya” (tacskó méretű) elment mellette 3 méterre, lepisilni egy oszlopot, még csak figyelembe se vette, hogy a postás ott van, és ez a süket pánikolva kezdett el rohanni, kiabálni és társai. Így nem csodálkozom, hogy a kutya elindult utána, és nem is támadva, hanem inkább játékból.

Mint kiderült ez  a bizonyos németjuhász ki nem állhatja a postást, amin mondjuk nem is csodálkozom. Szerintem PrezLeenek is felmenne a cukra, ha látná ki jön. és így sem biztos, hogy előbb utóbb szagról nem tudja, hogy ha ez jön, engem bezárnak… Szóval ez a bizonyos eb, kint volt az utcán és “majdnem megette”. Nehezen hiszem, hogy pont így történt… de visszavágtam neki… megkérdeztem, hogy de a múltkor azt kérdezte miért nem vettem németjuhászt… Emlékezett az esetre és dadogni kezdett… Hogy há izé meg mizé.

Végül mondtam neki, az estek nagy részében mindegy milyen kutya, a neveléstől függ. Meg az emberek váltják ki belőle ezt a viselkedést.. Nos ez nem tetszett neki. Hiába na, egyes emberek azt hiszik, hogy a világ értük van, és nem fogják fel, hogy … élni veszélyes. Nem biztonságos egy cseppet sem. Legyen az kutya, kocsi vagy akár tégla ami leselkedik az életünkre. OOOOO és elfelejtettem mondani neki, ugyan már nézzen valami statisztikát, hogy hányan sebesülnek meg kutyaharapásban, hányan halnak meg és ugyanezt  nézze meg mondjuk autóbalsetre, cigizésre, a most divatos HmittoménhányNmittoménhányban, tüdőbajban, szülésben és meglátja, hogy még mindig messze nem közelítik meg a statisztikák az ő irreális félelmét.

A minap láttam egy képet… pech, hogy nem találom… Miszerint a legtöbb félelmünk soha nem válik valóra, csak a fejünkben van… mérgezzük saját magunkat. Mint ez a bolond postás az irreális félelmével a kutyáktól.  És persze táplálja a saját tűzét… mert a viselkedésével kiváltja, hogy a legártatlanabb kutya is letámadja…

Tyű babám, ha látná, hogy tud vicsorogni PrezLee 😀 azt hiszem a szüleim minden hónapban a postára kéne menjenek a pénzükért, mert még a házat is elkerülné…