Ideje, hogy valami fotókat is feltegyek, mert még megmondjátok, hogy ki tudja eladtam az ebet… Szóval itt vannak a bizonyítékok, hogy még nem adtam el… de ha sokat bosszant következik…

Hja… kissé kifehéredett a hajam ezen a télen, szinte naponta összeveszünk és bár mindkettőnknek igaza van, teljesen megértem az ebet is… csakhogy ő egész nap meg éjszaka alszik, én napközben alszom valamit, éjszaka dolgozom és kint olyan hülye hideg van, hogy miután hulla fáradt vagyok “minden vágyam”, hogy kint ücsörögjek vele a hidegben… Szóval a séták rövidek, PrezLee energia bomba én meg várom a tavaszt amikor legalább hetente 2-3 kimegyünk a domboldalra és járunk egy nagyot…

Na a képek 😀
Szóval van itt minden vegyesen, természetesen PrezLee a lakberendező, PrezLee a bohóc, PrezLee a hanyatt fekvő playboy eb, PrezLee a dobermacska, PrezLee divatbemutató, Győző durcizik, Győző feje dagadt pofival és a többi és a többi.

Tyű de fura hangokat hallat ez a kis állatka 😀

PrezLee csak hallgatta csodálkozva és szerintem nem tudta “hova tegye”. Más kutya ugatásokra heves visszapofázással válaszol, ezen csak csodálkozott…

Kicsit felborult a hétvégi program. Eddig általában szombaton vagy vasárnap mentünk falura, de most pénteken délután meló befejezése után, a szokásos délutáni séta helyett kikocsikáztunk anyuékhoz. Kellett ezt tenni, mert valami hivatalos papírokat szállítmányoztam ki, kutyakaját és akkumulátort szállítmányoztam be. Szombat vasárnapra munkát terveztem be, amiből nem lett semmi… 😀

Szombaton csak a hagyományos séták voltak napirenden, ellenben vasárnap egy kis akcióban volt része PrezLeenek. Valami Kolozsvár melletti faluba kellett ellátogatni, és persze összekötjük a kellemest a hasznossal, hát kocsis kutyasétáltatást ejtettünk meg. Elmentünk ahova kellett, és visszafele jövet PrezLeet kidobtam az autóból. Na érdemes megnézni, hogy a lüke kutya mennyire szeret szaladni a kocsi után…jobban mondva a kocsi előtt 😀 Rohan rohan, olyan 30 km/óra sebességgel szalad, de nem úgy, hogy tiszta erőből, hanem mintha csak épp kocogna.

Egy adott pillanatban az út másik oldalán megpillantottam vagy 3 nagy kutyát. Húú ez baj, és hirtelen vezérelve megnyomtam a gázt, leelőztem a kutyát, úgy hogy miközben elmentünk az idegen ebek mellett PrezLee és azok között ott volt a kocsi, majd elhúztam, ne álljon meg “barátkozni”. Gondoltam nagy megindulásában gyorsít, ne maradjon le a kocsitól, és biza jól gondoltam. Az idegen ebek meg nem voltak gondolatilag elég gyorsak és ráadásul lusták is lehettek, mert nem rohantak utána. Persze kicsit rizikós volt otthagyni, mert mi van ha megáll és balhé lesz a vége…

Végül miután jól kirohanta magát vissza a kocsiba és hazáig aludt. Elnéztem, hogy miután kiszaladta magát olyan átszellemült lett a pofija, mindenféle unottság és letargia eltűnt róla, látszott rajta, hogy nagyon élvezte az egészet.

Nagyon várom már a nyarat, és főleg egy bicikli tartó beszerzését, no meg még egy bicikliét, oszt megyünk dombról fel dombról le, biciklis kirándulásokra ebbel… 😀 Mikor lesz már nyár???

Komolyan mondom nagyon elagyabugyálom ma ökegyelmét, ha nem jön meg a jobbik esze… Ez már több a sokknál és nagyon nagyon felhúzott egy párszor. Unatkozik, jó, kap csontot, hadd rágja. Nem tetszik neki, mert attól ő még mindig unatkozik. Igen én is. Már rémesen unom a hideget, a telet, a havat, a sarat és mindent ami ezzel jár. Azt is unom, hogy kimegyek vele a sarokig és fagyok le, ő meg bámészkodik reszkető lábakkal, de pisilni na azt nem… Hja mindezt egy egész éjszakai melózás után, hogy tudjak utána nyugodt lélekkel aludni, hogy pisilnie nem kell.

Persze tudom, egyáltalán nem ideális körülmény sokat ülni bent, keveset kint és akkor is vacogni… De azért mikor elég, akkor elég.Az sem ideális,hogy dolgozni kell, és nem egész nap a kutya feneke körül forogni… mert abból nem lesz se pénz se posztó.

Ma… fekszik a helyén… valami iszonyatos magas hangú “jaj de nehéz az életem” sípolásokat hallat. Hallgass PrezLee, fejezd be.. semmi. Mikor 2 órán keresztül kitartóan ez megy, akkor igencsak az én idegeim is már mindenfele lógnak.

Ráordítok és láss csodát, tud szépen hallgatni a helyén is. Valami 10 percet. Ezután hozza a játékot, hátha… engem meg határidő sürget ezerrel , hogy meglegyek a munkával. GRRRRR legszívesebben betenném a szekrénybe, bezárnám és egy hétig ne is lássam, mind sípoljon amíg csak akar.

De nem, PrezLeevel nincs kivel. Ő annyira rámenős, hogy akármit is csinálok valami 10-15 perc után véget ér a józan ész és kezdi előröl.

Azt hiszem valahol elneveltem az uraságot 😀 Túl sok egyéniséget hagytam neki, kicsit jobban meg kellett volna szorongassam a nyakát.

A minap írtam a kajás blogomban, hogy mennyire fontos dolog a só. Tegnap a háromszögbeni időzésünk után tovább mentünk egy szokásos délutáni sétára. Mentünk mentünk mendegéltünk, bandukoltunk és minden rendben volt, mikor látom, hogy PrezLee furán lépked, magyarul mondva egészen komolyan idétlenkedik, szedi összevissza kapkodva a lábát, majd, hogy el nem dől.

Csak nézem, hogy mi baja lehet, hiszen abszolút semmi jelét nem adta, hogy valami lenne és mégis úgy bénázik, hogy szinte megijedek.  Hirtelen azt hittem, hogy fázik a lába, de valahol logikátlannak tartottam, hogy fázik de eddig nem fázott??? Sőt hidegebb is volt kint és akkor nem fázott??? Míg kezdtem sejteni, hogy köze lehet a dolognak ahhoz, hogy ott le volt szorva és megolvadva a hó!!!

Visszafordultunk, mert gondoltam jobb hazafele menni és rövidíteni az utat ha valami mégis van, mintsem távolodni, majd érdekes módon ez a fura járás azonnal megszűnt, ahogy leértünk a hídról. A havon már nem butáskodott. Szóval volt ott valami, amivel a járda le volt szórva és irritálta a tappancsait 😀 Lehet, hogy nem só, hanem valami egyéb, de hogy neki nem tetszett az is biztos 😀

Remélem hamar vége lesz ennek a rémes hidegnek!  Tegnap nem voltam PrezLeevel sehol sétálni. Igaz délután értünk a citybe, tehát nem volt ezzel nagy gond, reggel volt sétálni. Így nem is igazán tiltakozott a “szobafogság” ellen. Sőt… csak levittem pisilni és rögtön szaladt is vissza reszkető lábakkal.

Történt ugyanis, hogy tegnap jól megfagytam… Nem is egyszer, hanem kétszer. A fél várost bejártam, belém fagyott a lélek, hazajöttem és még 2 órát vacogtam. “Minden vágyam” ugye az volt, hogy még egy órát ráhúzzak erre és vidáman kezeket lóbálva sétálgassak..  Na nem. Ez volt az egyetlen amire nem vágytam. Láttam, hogy eb öméltósága is nyugis, gondoltam megspórolom ezt a fázást. Örömmel jelentem sikerült.

Ma azonban már nem fogom megúszni.. így a délutáni séta meg lesz ejtve ha tetszik ha nem… Felveszek vagy 2 nadrágot, 3 pulóvert, sapka sál, aztán valahogy csak végig vacogjuk mi a kilométereinket… Lehet, hogy csak rövid sétára viszem, meglátom neki mennyire fognak reszketni a lábai ….

Ha látta valaki a tavaszt a kanyarba… lécci szóljon neki, hogy igyekezzen.. nagyon várjuk.

Ahányszor eszembe jut a domboldali kellemes langyos időbeli séta ebbel, ellágyulnak a lábaim!