Egészen érdekes volt ez a hétvége,mivel már valahol csütörtökön elkezdődött.  Úgy estefele, délután lett letéve a lant (meló), majd holnap (hétfőn) lesz felvéve újra.

Pénteken kocsiba ültünk, kivittük a “kisunokát a nagyszülőkhöz” falura, majd ott hagytuk (elég keserves, ugye engem is visztek  pillantásokkal kísérve) elhúztuk a csíkot. Körbe jártuk Várad és környékén található autó bontok mindegyikét, végül szombat este hazaértünk a városba. “Unoka” még mindig falun tanyázott. Vasárnap a másik irányba mentünk, egészen Aranyosgyéresig, ahova elvittük a kocsi alkatrészeket. PrezLeeről közben megtudtam, hogy volt sétálni, és persze nagy lökött módjára nem akart odamenni a szüleimhez. Csak körbe, körbe rohangált mint valami eszeveszett örökmozgó. De 5 méternél közelebb nem ment.

Végül vasárnap délelőtt  mentünk ki falura, ahol! kocsiba csaptuk az “árván” maradt PrezLeet, ugyanis anyukámék hamarabb elindultak kirándulni. Végül mi is kiértünk a megadott helyre, de az úton gondoltam fárasszam le egy csöppet őkegyelmét… és lőn. Kiértünk a földútra, kitettem PrezLeet a kocsiból és elindultunk. Kimondottan élvezi ezt a fajta sportot, ő rohan a kocsi előtt, én megyek utána, ha pisilni akar lassítok, beérem, de addigra befejezi és szalad tovább. Ha elfárad akkor jön és néz be a kocsiba. Egyetlen hátránya ennek, hogy nagyon óvatosan kell menni, ugyanis nem “konstans” se szaladásban, se irányváltásban,  de mivel már “ismerem”, egészen jól boldogulunk.

Miután kiértünk, reméltem, hogy ki lesz fáradva eléggé, hogy nyugisan ücsörögjön ott körülöttünk, de elég naivnak bizonyultam, mert végig rohangált mint az eszeveszett. Voltunk egyet járni is az oldalba, egy rövidebbet, ezalatt is végig szaladt, majd míg a tűzzel volt babrálva végig rohangált. Gondolom megéhezett, mert majdnem kilopta a kezemből a kilónyi flekkennek valót, emiatt madzagra került a kajálás idejére. Hazafele elég nyugodt volt a kocsiban, de végül a fáradtság igazán itthon tört rá, kb 7 órától egyszer mozdult meg, levittem pisilni és vissza is ment önként “dalolva” aludni.

Közben kiderült, hogy kapott egy “pofont”  apukámtól, és hogy biza igencsak szófogadó is tud lenni. Persze bemutatta, hogy “itt a gazdám és azt csinálok amit akarok”, jött mellém, hozzám, hogy na hihihi meg hahaha nem megyek hozzád, de végül nem szóltam bele az ők dolgába és engedelmeskedett apukámnak is.

Amúgy meg örvendenék, ha eljutnának egy valamiféle “egyezségre”, ugyanis lehet a nyáron egy kicsit hosszabb időre kell otthagyjam náluk, kb egy hónapra, és addig jó lenne ha szót fogadna nekik is. Khm… NEKEM IS jó lenne ha szó fogadna, dolgozunk rajta 😀

Készültek valami képek is, holnap felpakolom őket.

Nem bírtam megállni, hogy ne jegyezzem le ezen jelenetet. Dolgozom, ő meg unatkozik. Jött egy kis dédelgetés végett, ellenben olyan “nagyfiús” kedvében van, bújna is de azért kihúzza magát, hogy ki vagyok én. Olyan mint mikor  kisgyerek nagy akar lenni és mégcsak azért se fogja az anyja kezét… Na most PrezLee is ezt műveli. Akarja, hogy simogassam, de lehetőleg mácsó énje ne “sérüljön” azzal, hogy ő ma nagyon macskás…

Aztán egy két simi után abbahagytam a vele való foglalkozást, és visszatértem a munkához. Lefeküdt, a székem mögé, majd hanyatt fekve különböző hangokat intonált, miközben a lábával igyekezett a székemet bökni.  Olyan OOOOOO, ÉÉÉÉÉ meg ÁÁÁÁ-k hangzottak el,  majd mikor “észrevettem”, megsimogattam a fejét, nagy sóhajtásba kezdett.

Lökött egy ebem van az biztos 😀

Jaj … olyan édik a kicsik! 2 hetes kis bullterrier kölykök, annak a kutyusnak a kicsinyei, akivel még a tavalyi tordai kutyakiállításon játszódtunk egyet, illetve nagyon nagyon nagyon tetszett!

Kicsit megdobogott a szívem mikor láttam őket, de még nem lehet még nem engedhetek meg magamnak 2 kutyát, egy is elég és néha kikészít!

Na ez a kép volt igazán ami miatt hevesen kezdett el dobogni a szívem 😀 Elképzeltem egy KrumpLee-t, aki ugyanolyan lökött mint PrezLee és még úgy is alszik. 😀 Mekkora röhej lenne két így alvó dög 😀 Mondjuk ehhez kell egy udvar is, ami egyszer csak lesz, lehet hamarabb mint gondolnám, úgyhogy ezért nagyon drukkolok. Csakhogy ha meglesz egy KrumpLee, akkor tuti beszerzek egy VirsLee-t is, vagyis egy tacskót, mert azt jelenti van kert, meg udvar 😀

Hmm senki nem akar örökbe fogadni?

PrezLee nem hülye, tudja, hogy mikor kimegyek kabátot veszek. Legalábbis télen ugye. És újabban felfedeztem, hogy mikor menne, odamegy a szekrényhez, kinyitja és a kabátomat kezdi cibálni. Olyan is volt, hogy a székre letett felsőmet megfogta, a helyére vitte majd duzzogva ráfeküdt. És nagyon édes, amikor mondom neki, “hozd ide” és azonnal megérti mit akarok, hogy idehozzon… vagyis a kabátot, blúzt.  Igazi segédkutya lehetne… ha nem lenne ennyire nemnormális 😀

Ma a törölközőt lopta el, méghozzá egyenesen az automata mosógépből! Hogy miért kellett neki. Egy kéztörlőről van szó, amit kicseréltem tisztára és ugye ezt bedobtam a mosógépbe… az automatába. Az ajtót nem csuktam be, mert terveztem, hogy folytatom a gép megtöltését, majd be is kapcsolom, hadd mosson… erre nézem a szoba közepén van a törölköző…

Egyesek azt mondják olyan mint egy gyerek. Én azt mondom, kicsit rosszabb, de tény és való, hogy a rendfenntartásban elsődleges oktató lehet. Mert ha valaki a zoknit csak úgy ledobja, attól igazán búcsút is vehet és még veszekednie sincs kivel… ugyanis PrezLee azonnal intézkedik. A cipők se heverhetnek szanaszét, kötelező a helyükre tenni, másképp adios, azokon is fazonigazítást végez.

Sokszor hallom nőismerőseimet panaszkodni a férfiak rendetlenségére 😀 egyetlen tanács… vegyetek egy lökött dobermannt, vagy bármi más kutyát, és ha jól intézitek a dolgokat, a férfiak “önszántukbólzokniszennyesbetevők” lesznek hamarosan, mindenféle női hiszti nélkül. Mi meg kajánul vigyoroghatunk magunkba, hogy höhöhö… Persze csak addig, míg valami saját cuccunkat el nem lopja 😀

Nem tudom már ha meséltem vagy sem, de felfedeztük PrezLee meg Győző “csatáinak” az okát.  Eddig ugyanis nem egyszer történt meg, hogy nekem is “közöm” volt a csetepatéjukhoz.

Elmesélem… egyik alkalommal sétáltunk a domb oldalon, a három eb, és mi a család. Egyszer csak PrezLee elkezdett szórakozni velem, rohant körbe, ugatott, szökkent, játszott, persze ellöktem, elkaplak, mész innen stb stílusban elvoltunk. Fel se tűnt, mert szokott még ilyeneket művelni, meg a pórázt akarja elbugázni stb… És ekkor Győző nekirontott, hogy “majdmegeszlek”… Sip supp dirr durr szétordítottuk az ebeket, és mentünk tovább, egyiknek se lett semmi baja. Tíz perc múlva PrezLee kezdi előröl… Győző megint hörögve indult volna… de idejében rászóltak és meg is kötötték.  Még nem esett le semmiféle tantusz…

Következő alkalom… Veszekszem PrezLeevel, és igyekszem kinyitni a kaput, tudjon kimenni apukám. Csakhogy PrezLee elrohan tekeregni egyet s nem akartam. Fogtam a nyakörvét és ráncigáltuk egymást félkézzel, meg a kaput is nyitottam és persze kárpáltam az ebnek, hogy jöszte ide nem oda és irgum meg burgum, erre … Győző nekiesett PrezLeenek.

Persze megint szétválasztva, egyik ide másik oda zárva és csak nem esett le megint a tantusz…

Kb egy hét után, itthon eszembe jutott… hogy álljon meg a menet. Itt nem hatalmi harc van, az már eldőlt. Győző a főnök, és PrezLee jöhet be a házba 😀 S nem nagyon érdekli, PrezLeet, hogy Győző a főnök, amolyan jó jó legyél te, én úgyis azt csinálok amit akarok… De most már 99% biztos vagyok abban, hogy Győző szentül meg volt győződve mindkét alkalommal, hogy meg kell védenie. Ezért avatkozott bele a PrezLee és én “vitájába”. Amúgy nem verekednek.

Megérkezünk, van egy kis szőr emelkedés meg netán morgás, össze vissza hugyozzák a megjelölni való dolgokat de balhé nincs… Gondolom én, ha elrendezetlen komoly hatalmi harcok lennének még… akkor az azon nyomban elkezdődne ahogy megérkezünk… Mint ahogy Balázs, az öreg kutya csak meglátja PrezLeet és azonnal morogni kezd. Hja, hogy PrezLee vele se törődik??? Az megint más tál tészta. De Balázs azonnal morogni kezd és megenné. Győző meg nem, ő kimondottan örvend az érkezésünknek. Hogy nekem vagy PrezLeenek is, azt már nem tudom. De szokta újabban hívni játszani 😀