Tudom, hogy még csak szerda, csak eszembe jutott 😀 A múlt héten bemutattuk az ebet “anyósnak” és számítottam nagy sipákolásra meg sopánkodásra 😀 . Mert hogy mekkora, és milyen hegyes a füle meg társai. Ahhoz képest egészen jól fogadta az öreglány, de az is lehet, hogy megijedt és azért nem mert kommentálni.

A jó a dologban, hogy ilyen szépen leírhatom, mivel a néni (hála a fenvalónak :D) nem ismeri a nyelvet és még azt se tudja, hogy egy ilyen hírős ebnek mint PrezLee uraság  a “fogadott” nagymamája 😀

A család többi tagja kissé tartózkodva fogadta PrezLeet, de hamar megbarátkoztak vele.  Volt egy olyan kezdeti meghökkenés, hogy hú mekkora és milyen erős, de utána már nem látszott a szemükön a félsz…

A hétvégén ha nem zuhog az eső, akkor flekkenezés lesz, ahol majd alkalmuk lesz kicsit jobban megismerni ezt a kelekótya ebet, hátha akkor végleg lecsillapodnak a kedélyek.

Amúgy meg a fiuknak megigértem, hogy csak hülyéskedjenek, mert mindkettőnek kiteszem a szűrét, oszt mehetnek a nagymamához panaszra és őt boldogítani, csak ne viselkedjenek rendesen!!!

Sokat gondolkoztam mi okozta a múlt heti eléggé kezelhetetlenségét az ebnek.  Na nem volt kimondottan vészes, csak valahogy azt hiszem ő sem találta a helyét a “rangsorban” és gondolta ha már valami más betolakodott, akkor ő is megpróbál “helyezkedni” hátha bejön… Legalábbis erre tudok gyanakodni, és ez ad elég jó magyarázatot arra, hogy amikor a múlt héten a barátom itt tartózkodott PrezLeevel mindenféle cirkuszom volt. NEKEM. Csak nekem.

Ha megsimogattam a fejét, akkor úgy húzódott el, mint aki azt mondja, “megengedtem én ezt neked???”,  sétakor úgy húzott, hogy kénytelen voltam befordítani a szögeket és kicsit meg is rekcumozni a gyagya fejét, ajtón majd ledöntött, hogy előttem jöjjön be, és végig a másik szobában tartózkodott, ahol a kedvesem számítógépe volt elhelyezve. Még csak látogatóba se jött hozzám…

Mikor valahonnan visszajöttünk őt kitörő örömmel fogadta, engem szóra se méltatott, ha ő ment el, fél órát sírt, ha én, meg se rázta magát…

Érdekes módom, hozzá ment kuncsorogni egy kis simogatást, olyan behódoló volt, hogy csak na, az ajtón nem próbált meg elé vágni és mikor ő vitte a pórázt, elég hamar abbahagyta a ráncigálást… Főleg a simogatás “elfogadása” volt az ami arra a következtetésre juttatott, hogy PrezLee elképzelte az új rangsort, amiben ő került volna a második helyre és én valahol a végére… Csakhogy nem úgy van ahogy ő elképzeli 😀

Biztos neki is új volt a helyzet, majd megszokja 😀

Hihetetlen tud lenni ez a PrezLee. Akkora együttérzés van benne (amikor akar és amikor nem hülyéskedik), hogy azt nem lehet leírni.

Valamiféle kiütéseim lettek. Amolyan allergia vagy mi a szösz, még nem tudom mitől és miért, tény, hogy nagyon viszketnek, emiatt a karomat jóformán véresre vakartam. Hát észrevette, jött, és pont ott ahol a sebek vannak mind oda dugta az orrát. Meg is nyalta vagy kétszer a karomat mikor nem voltam figyelmes a “támadására”, és valahogy látszott rajta, hogy segítő szándékkal teszi.

Kimondottan lehetne ez az eb terápiás kutya is, HA nem lenne ennyire fejetlen mikor örvend. Sokszor gondolkoztam ezen, és kizárólag csak a hebehurgyasága akadályozza meg ebben, az hogy mikor elindul, akkor elindul vele a fél ház is, mert ha nem viszi ő magával…

Vicces mikor a rendőr, amely a forgalmat irányítja a kocsiból kinéző PrezLee után bámul… Igaz, nem mindennapi látvány, ahogyan élvezettel szagol a levegőbe és úgy viselkedik mint egy szörfös…

Tegnap fura dolog t0rtént… Reggel 6-kor keltünk, kivittem PrezLeet sétálni egyet. Elvégezte a dolgát, még rohant egyet kettőt és hazamentünk. Itt még 10 perc időzés után beültünk a kocsiba és uzsgyi elmentünk világgá. Rettenetesen izgatott volt mindvégig, egyetlen percet se akart nyugisan ülni a kocsiban… mondanám, hogy azért mert nem a mi kocsinkkal voltunk, de nem első alkalom, hogy ezzel a kocsival megyünk, sőt sokat voltunk ezzel a kocsival is, tehát nem ez volt az idegen.

Egyszerűen nem tudom mi ütött bele… de egy ideje furán viselkedik az uraság. Azt hiszem épp “főnököt” választ és valahol az nem én vagyok… legalábbis ha én simogatom a fejét formálisan ellöki a kezemet, amolyan, “neked ki engedte meg hogy simogass” stílusban… amikor haza jövünk nem nekem örvend, hanem a kedvesem ugrálja körül, ha elmegy utána sír, ha én elmegyek nyugodtan veszi tudomásul 😀 …Valahogy az egész olyannak tűnik, hogy ha csak velem van, akkor én vagyok a főnök, de ha ő is itt van akkor nekem nincs beleszólásom a fiúk dolgaiba…

Hja meg mindenhova követi, ahova megy, ott alszik mellette stb… na ahogy mondani szokás :)))) ezért nevelj gyereket kutyát 😀

Jut eszembe… ha sétálni megyünk és csak ketten vagyunk, PrezLee egy angyalka vagy valami ahhoz hasonló, ha a kedvesem is velünk van, akkor húz és helytelenkedik…

Na és az esti még furább dolog az volt, hogy este készültünk menni egy sétára, olyan 11 óra tájt, ki is mentünk a kapun, mikor megláttam egy fekete kutyát, ők is vártak a stopnál a zöld bácsira. Ekkor PrezLee kezdetben csak oda akart menni, majd mikor nem engedtem, elkezdett őrjöngeni, de olyan stílusban hogy csak én is bámultam. Visszahúztam, hogy nem úgy megy ahogy ő elképzelni, erre kezdett el nekem morogni, mire elkaptam a száját, benyomtam a saját ajkait meg a bőrt ami ott van a fogai közé és megcibáltam egy csöppet. Nem próbált mondjuk megharapni, de azért igyekezett kimutatni, hogy neki nagyon nem tetszik az, hogy nem engedtem oda a másik kutyához…

A vége az lett, hogy visszajöttünk és nem lett séta, mert nagyon közel volt az uraság egy veréshez. Nem volt rá szükség, ugyanis lecsillapodott a “harapástól”, amit a kezemmel okoztam neki és pattogva hajtott végre valami engedelmességi parancsokat.

Elgondoltam, hogy azért ijesztő lehet az embereknek egy őrjöngő eb… ezért is jöttem vissza, mivel végig ezt csinálta volna ha a másik előtte sétál… és az emberek NEM TUDJÁK, hogy a műsor csak a másik kutyának szól, nem érdekli se PrezLeet se a másik ebet az emberek, ők ketten szeretnének ismerkedni vagy akár hatalmi dolgokat elrendezni, csak mi emberek nem hagyjuk őket… Legszívesebben ugye azt csináltam volna, hogy engedem a két ebet, szagolják meg egymást, “barátkozzanak meg”, mert nagyon nagy esélye van, hogy azután képesek elmenni egymás mellett őrjöngés nélkül, de mint látom PrezLee félelmet kelt más kutyásokban. Annak ellenére, hogy eddig EGYETLEN EGY balhét se kezdeményezett, minden verekedéskor megvárta, hogy a másik kezdje. A kutyáját meg elrángató gazdin messziről látszik, hogy semmi kedve hagyni az ebet “prédájául esni egy ilyen félelmetes fenevadnak”… Kár, de valahol megértem az ők oldalukat is.. én se örvendenék ha egy az enyémnél 2x nagyobb, és félelmetesnek tűnő “veszélyes fenevad” szeretné “megismerni” az enyim ebet…

Tegnap este olyan 12-1 után kerültem ágyba és még belenéztem valami könyvbe… PrezLee már rég aludt. Olvasgattam, egyszer csak hallom, hogy felkel a helyéről és elindul. Se szó, se beszéd, nem ugatott, mondjuk akkor megértem, ha hall valamit és föltételen tüsténkednie kell, meg jeleznie, de sehol semmi, ő elindult kinyitotta az ajtót és kiment a folyosóra. Ott tipegett egyet majd visszajött, a helyére ment és lefeküdt aludni 😀 Vicces volt.