Éli világát szórakoztatja a szüleimet és végre kirohangálja magát. Az egyik legjobb ötlet volt, amit kiagyalhattam, hogy kivigyem. Vasárnap reggel úgy tűnt elhamarkodva “csaptam ki falura”, de estére már tudtam, hogy nem. Még mindig nagyon beteg vagyok, hol lázas, hol nem, a kiütéseim köszönik szépen virulnak, viszketnek és az őrületbe kergetnek, ráadásnak most nekifogott hámlani is a bőröm, száraz mint a smirgli, úgyhogy “élvezettel” kenegetek magamra mindenféle kencét, több kevesebb hatással… Az éjszakák azzal telnek, hogy zuhany, kencézés, ágy, megpróbálni aludni, nem megy, jönni menni a lakásban, valami allergia elleni pirulat happ bekapok, hogy ez a viszketegség ne bolondítson meg, hajnal fele elaszom, majd délig hullaként egy helyben mozdulatlanul…

Szóval, igen, PrezLeetől “megszabadulni” jelen esetben jó ötlet volt.

Reggel korán megy sétálni, kezd leszokni arról, hogy felüvöltse az egész házat, majd minden nap bosszantja apukámat azzal, hogy nem akar hozzá menni. Nagy tekergő, ugyanis visszaforduláskor elszalad és nem megy világgá, csupán hazaszalad… Nem nagyon van magyarázat miért nem akar odamenni, elvégre a sétának így is úgy is vége, ezt el is fogadja, nem a másik irányba megy tekeregni.

Győzővel szent a béke, néha morgolódnak egymásra, de balhé rég nem volt, Balázs ő morcosabb lett sokkal, de ő is inkább a saját kis területét védi, az utcán meg a réten egyáltalán nincs baj a három ebbel. A helyét meg PrezLee tiszteletben tartja és csak néha megy bosszantani az öreget..

Tegnap állítólag rokonok voltak látogatóba és természetesen volt nagy megszeppenés a két extra “új” (még nem látták se Győzőt, se PrezLeet) böhöm nagy dög láttán, amelyek közül ugye PrezLee az a fajta aki “nézi az ember nyakát“…

Már csütörtök este azt hittem másnapra semmi bajom. Aztán péntek reggel úgy ébredtem, hogy irgum burgum én mindjárt leszedem a lábam a helyéről. Napközben hol jobban,  hol rosszabbul voltam, péntek estére megint letaglózott az egész, szombaton délután sétálni akartunk menni, mikor megint minden nyavalya rám tört, olyannyira, hogy egy zuhanyzás kifárasztott…Ekkor kezdett világos lenni, hogy ez a nyavalya még egy pár napig vendégem lesz és nem fogok olyan könnyen megszabadulni tőle ahogyan reméltem.

Megbeszéltem a szüleimmel, hogy kiviszem PrezLee-t, pár napra amíg meggyógyulok.  Persze PrezLee azonnal észlelte, hogy valamire készülünk, rögtön nekifogott pattogni, ugrálni, szökkenni, engem meg majd levert a lábamról…Amilyen “jó” formában voltam, nem is csoda. Hja és egyszer kétszer hozzám ért, minduntalan meg akarta szagolni a sebeket a lábamon és én meg majdnem visítottam mikor a hideg, nedves orrával hozzám ért.

Tegnap este megint jobban voltam és már azon kezdtem törni a fejem, hogy elhamarkodott volt a kivitele… na aztán reggel mégiscsak rájöttem, hogy jól éreztem, a betegség alattomosan támadott ismét. Most pihegek, amolyan nyögés, nyögés, vakarózás, kenőcs, kenőcstől vakarózás, zuhany, megint kenőcs, megint nyögés és megint vakarózás az “életem” … 😀

PrezLee szerintem tuti jól van, biztos megint jó ducin hozom haza 😀 Nagy különbség ez, ugyanis Tedi kutyám mindig csontsovány lett ha pár napig anyuéknál hagytam, ugyanis ő éhségsztrájkot folytatott, azonban PrezLee versenyt eszik a másik kettővel és mindig kerekebb mikor hazahozom 😀 Na nem is beszélve, hogy ott 3x annyit sétál, tekereg és jön megy mint a cityben…

PrezLee ugye megszokta, hogy a kocsiban a hátsó ülés az övé, és csak rövid időre hajlandó mondjuk a felét átadni valakinek. Szeret autózni, sőt kimondottan imád autózni, van hogy lehurcol a kocsiig, megáll előtte és néz rám, hogy na megyünk… Az is mindegy, hogy milyen autóval megyünk, mindaddig, amíg ő benne lehet, és talán jó ha én is ott vagyok, de ebben nem vagyok annyira biztos 😀 Ha a kocsikázásról van szó, lehet elmenne autózni nélkülem is.

Azt néztük, hogy a másik autóban simán “lakhatna” a félkombi részben, olyan “hatchback” vagy mi a bánat az elnevezése, nem kombi, de majdnem az, és a hely elég nagy lenne, ahhoz, hogy ott szépen és kényelmesen elférjen. Eddig ez rendben is volna, valahogy meg csak betuszkoljuk a kutyát ha magától nem megy, amíg egyszer kétszer megszokja, hogy ott utazik, de a bökkenő, hogy valamiféle hálót kell szerkesszünk, amivel a csomagtérben marad a kutya és nem mászik előre a székekre 😀

Mert arra már volt példa, hogy ismerőssel mentünk egyet kirándulni, a kombiba hátul tettük a kutyát, de még be se csuktuk mire ő szépen elhelyezkedett a “méltó” helyén, vagyis a hátsó ülésen.

Az emberekre és az emberi hülyeségre.  Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy lehetnek egyesek annyira hülyék, hogy teljesen “humanizálják” a kutyát meg egyéb házi állatot. A kutya az kutya és nem ember. Akkor is ha intelligens, érzelmekre képes, mindenféle hájjal megkent tekergők. NEM EMBEREK. Fel kéne fogni már végre és megadni nekik a lehetőséget, hogy kutyák legyenek nem valami emberszabásúnak képzelt majmok.

Egyesek öltöztetik a kutyát… Jó, van öreg, beteg kutya, vannak helyzetek és alkalmak, de attól, hogy egy csillogó villogó kövecskékkel megtöltött “juj de édi” kutyaruhát adnak rá az eb nem lesz még boldog… Na aztán persze egyik okosabb a másiknál és tanácsolják, hogy olyan ruhát adjanak az ebre amiben nem izzad… HELLOOOOOO… a kutyának tudtommal csak a talpán vannak valami izzadság mirigyek és a hőcserét ő lihegéssel intézi… Nem izzad a hóna alatt.

A szomorú, hogy a legtöbb megemberesített kutya kistestű pirinkó kis játék állatnak van nézve és semmi de semmi kutyának járó tiszteletet nem adnak meg neki. Hja kinevetik ha a “kis méregzsák” hörögve védi meg a csontját… de az nem jut eszükbe, hogy netán megtanítani a “kis méregzsákot”, hogy a gazda elveheti a csontját és pont.

Persze nem tartom magam tökéletesnek, néha elgondolom, hogy lehet túl sokat képzelek bele a PrezLee fejébe. De igyekszem kutyaként ránézni.  És éppen emiat nem éreztem hogy jaj irgum burgum kevésbé szeret, mivel a múlt héten úgy gondolta megpróbál jó pontokat szerezni az általa új főnöknek tekintett személynél. Nevettem rajta és persze igyekeztem a saját helyemet biztosítani fölötte a rangsorban… Ennyi.

Témába vágó  Patay László –  Szelídíts meg című könyve. Letölthető ingyen a Magyar Elektronikus könyvtárból.

Már eleve izgultam mi lesz nyáron… ugyanis a szájkosara ami volt, az szépen “befogta” a száját, de olyan nagyon, hogy szerencsétlen eb nem tudott lihegni.  Ma séta után gondoltam egyet és nagyot, elkanyarodtam a közeli kutyás boltig, lássam ha nincs-e valami féle más modell, akár fém szájkosár, akármi, amiben tudjon rendesen szuszogni, meg lihegni.

Nagyon örvendtem annak amit találtam, mert nem fém, de nem is fogja le annyira az orrát, készítettem képeket látszik jól miről beszélek… Olyan benne PrezLee úrfi mint egy ügyes kis lovacska… és ha nagyon bosszant, van rajta egy karika, amibe be tudom akasztani a pórázt és azt tudom, hogy NAGYON nem fogja szeretni 😀 és emiatt rángatni se fog…

A régi… amiben eddig elvoltunk, de már rég kerestem más megoldást..

szemből:

Eléggé világos, hogy nem igazán van oda meg vissza ezért a “ruháért”

na és az új:

Ezért sincs oda meg vissza, de ezzel levegőzés szempontjából meg vagyok ÉN elégedve 😀 Na meg ugye látja mindenki, hogy van nekije olyanja a pofikáján és ez nem engedi, hogy bárkit is megegyen az utcán…