Hurrá itt a nyár, meleg az idő és társai, és elindultak a sport tevékenységek is. Na már amennyire. 2 hete megyünk szaladni reggel, ebből a hétfőt mind a 2 héten sikeresen elblicceltük. Egyszer én nem voltam itt, második hétfőn a szomszédasszony. De nem baj, belejövünk ám!

Tiszta szerencse, hogy fiatal korában megtanulta azt, hogy szépen kocog mellettem. Mármint PrezLee.  Elég sok “veszekedésbe” került, mert amint én nekifogtam szaladni, ő úgy vette, hogy hurrá játszunk, kapjuk el a pórázt, ugráljunk mint valami kerge birka, mert ugye a gazdi is szalad. Végül sikerült megértetni, hogy ez nem olyan játék, hanem szépen kell mellettem jönni.

Így jövő héten egy másik barátnőmmel tervezzük a reggeli kocogást, ő is akar jönni, végül kocogóklubot fogunk alakítani. PrezLee lesz a klub kabalája.

Hétfőn, szerdán és pénteken van kocogás, csütörtökre úszás van kigondolva, keddre meg görkorizás illetve biciklizés hajnalban. Mondjuk úszni nem fogom vinni PrezLeet 😀 Bár tutira élvezné, de sajnos a szőrös “gyereket” diszkriminálják. Ki kéne harcoljam, hogy beírassam valami 2 éveseknek szóló úszó tanfolyamra :)))))  Mennyire néznének hülyének, ha elkezdenék üvöltözni, hogy tiszta diszkrimináció, mert szőrös és mert sótétbőrű nem engedik úszni tanulni és még csak hallani se akarjak, arról hogy  nem a szőrösségével van baj, és a színe se gond, csak nem látom, hogy kutya???? 😀 😀 😀 Hmm lehet megérne egy kandi kamerás jelenetet.

Hát nagyon upsz volt amit műveltem. Odatettem főni a kutya kaját, majd átmentünk a szomszédba “egy sörre”. Mire hazajöttünk, a kajája jól odaégett 😀 Olyan rémes bűz meg füst volt a lakásban, hogy még emlékezni is rossz rá. De ez volt a kisebb baj. A nagyobb, hogy PrezLee uraság időközben megéhezett.

Mostanában volt egy másfél két hete, amikor nagyon kicsi volt az étvágya. Főztem neki az ételt, ő meg hozzá se nyúlt. Adtam neki nyersen, csirkehúst, megszagolta majd elballagot. Azt hiszem szerelmes volt, vagy valami ahhoz hasonló, na meg ugye a meleg is valószínűleg betett neki. Ezért is tettem át a kajáltatást is estére. De úgy se ette meg.Egészen jól lefogyott, de sebaj, vissza teszi.

Na tegnap csórikám már követelte a kaját,  mondtam is neki, mindjárt kapod, erre kiderült, hogy mégsem.Második adagot nem mertem főzni, adtam neki valami száraz kenyeret, ne korogjon a gyomra, s gondoltam, hogy másnap reggel bepótoljuk. Legalább jó éhes lesz.

Éjszaka azonban nem tudtam aludni, valamiféle lelkiismeret furdalásom lett, ugyanis PrezLee nyammogta a száraz kenyeret, éhes volt, nyafogott. Na lejöttem az ágyból, megcsekkoltam az odaégett kaját, amit kicsaptam a balkonra hűlni, volt közte olyan ami nem égett oda, így 3 óra tájt kapott PrezLee enni.

Ezután nem mocorgott többet, olyan elégedett nyögéssel feküdt le, hogy én is nyugodtan tudtam elaludni ezután.

Egyik dolog amit meg kellett tanulnia újabban, a fehér kocsiban való utazás. Persze  a hátsó ablakot jól összemaszatolja, de mondjuk a képen a lemosás után maradtak foltok 😀

Jól látható az improvizált “rács”, ami ugye azért van ott, hogy PrezLee ne tudjon az utastérbe mászni. Hamarosan elkészül a fémből való verzió, ami pont erre a kocsira lesz gyártva, ugyanis PrezLee előszeretettel dugja a fejét (nyakát, első két lábát ) az utastérbe, de ha rászólok, hogy menjen a helyére, akkor igyekszik vissza a csomagtérbe.

Az egyik képen jól látszik, hogy a kutya nem látszik, pedig ott van, csak szépen lefeküdt. Mikor jöttünk haza már nem sütött a nap direktbe, de mint látszik, szép nagy az ablak, tehát az árnyékolást kötelező megoldani. A levegőzés érdekében amikor a kocsi “PrezLee üzemmódban” van, a hátsó ablakok kissé meg vannak nyitva, ezzel a szellőzés megoldva neki is. Szerencsére nem kényes a huzatra, sőt ha tehetné kidugná a fejét az ablakon.

A ki-be ugrálással már nincs baj, de be csak akkor ugrik ha megfelelő méretű hely van a kocsi körül. A garázsban hiába van kb 1 méter a fal és a kocsi között, nem akar beugrani. Miután beugrik, egyből le is fekszik, így könnyedén le tudom csukni a tetejét a kocsinak, nem kell attól félnem, hogy a feje koppan egy nagyot.

Beszéltem egy ismerőssel, akinek van egy redőnyös  cége, lehet sikerül valami nagyon profi kis rollos sötétítőt gyártani, mivel a bolti hátsó ablakra való akármik elég silányak.

Legalább most biztosra tudom milyen lesz a következő autóm 😀 Kombi, sötétített hátsó ablakokkal, elektromos oldalsó ablak nyitogatóval, elől, hátul, tetőablakkal, ráccsal a csomagtér és utastér között és légkondival természetesen.

Na következzen pár kép PrezLeevel, amit menet közben készítettem 😀

Ja nem én vezettem, és a sárga felkiáltó jel sem miattam van ott a kocsin jó????

kicsit belóg az utastérbe…

itt már szépen lefeküdt:

és itt meg szólítottam és felemelte a fejét

a “rács” induláskor szebb volt, csakhogy a ki be bújásoktól kissé elromlott.

Tiszta szerencse, hogy nem vásároltuk meg a teleszkópos autó rácsot, amit kinéztem a neten, mert nem lett volna jó. A hátsó székek dőlési szöge nagyobb  mint kéne legyen, és emiatt a rácsot nem lehet a tető és a padló közé fogni. A felső rész az ablaknak ütközne.De mivel bevált mint szállítási mód, megoldjuk a ki-be szerelhető fémrácsot és azzal téma le van zárva.

Tegnap voltunk szénát gyűjteni.  Több helyről kellett összeszedni, így kocsival mentünk és PrezLee otthon maradt (falun) “házőrzőnek”, de inkább azért, mert nem volt helye a kocsiban. Miután hazaértünk dél fele, kissé kinyúlva, természetesen kiengedtük a házból, mert kérem PrezLee nagy úr, ha nem vagyunk ott akkor ő a házban van bent, mert ott kellemes hűvös van, na meg “biztonságban” is, és nem utolsó sorban nem okoskodik őkelme például a veteményesben.

Nagy örömében, hogy a 2 órányi távollét után végre lát, csak a sarkamban jött ment. Megegyeztünk, hogy lévén fáradtak is, meg kánikula is, a legokosabb dolog ledőlni egy kicsit, majd mikor kevésbé perzsel a nap megyünk folytatni a széna gyűjtést.

Én be is ugrottam az ágyba, PrezLee ott volt az ágy mellett még dumáltunk anyukámmal, csak épp elnyúltam, hogy “ó be jó” és mondom hülyeségből PrezLeenek, HOPP… és a süket mint a villám fel is pattant az ágyra, abszolút gondolkodás nélkül!  Merje azt mondani valaki, hogy nem szófogadó 😀  Hiszen villámgyorsan hajtotta végre a “parancsot” 😀 Persze én hülyeségből mondtam és a legőszintébben bevallom, nagyon reméltem, hogy az én drága jólnevelt ebem legalább kicsit csodálkozni és tiltakozni fog… Nos nem tette meg :))

Mármint szó szerint. Jobban mondva leverte.

Tegnap délután megegyeztünk az apukámmal, hogy kivisszük az ebeket sétálni. A környéken meg kóvályog egy tüzelő szuka, a “bandájával” ezért nagyon valószínű volt, hogy Győző meg PrezLee pórázon fog sétálni. Szerencsére a kóslató csapatot nem láttuk, így el tudtuk engedni a két ebet. Vidáman mendegéltünk a dombon, mikor a távolban meglátom a falu felől az emberem jönni utánunk. Természetesen lassítottuk a lépteinket, hogy várjuk be, majd PrezLee is észrevette a mozgó alakot a távolban. Szóltam is neki, menjen nézze meg ki az, közben ő is hívta az ebet és az elindult mint a veszedelem.

Lerohant a dombon és annyira rohant, hogy szerintem még ő is elszámolta magát. Ahelyett, hogy jobbra vagy balra elment volna mellette, egyenesen a lába között rohant át, persze őt kibillentve az egyensúlyából, aminek nagy puffanás lett a vége. Mint kiderült nem az első alkalom, hogy PrezLee embert dönt 😀 ugyanis apukám is megjárta egyszer, a barátnőm kisfia is, de mondjuk ő annyira kicsi volt, hogy nem számít.

Még jó, hogy senkinek nem lett semmi baja.

Nem tévesztettem el, nem a kajás blogomban van ennek a bejegyzésnek a helye. Mert természetesen PrezLeeről szól na meg a kolbászról.

Azt gondolná az ember, hogy juj kolbász, akkor a kutya oda meg vissza van érte. Nos PrezLee ma kétszer is kiköpte azt a kolbász falatot amit adtam neki. Egy icike picike darab volt, egy fél falatnyi, és mégsem akarta megenni úgy ahogy elképzeltem. Ellenben a pogácsa falatot biza azonnal, gondolkodás nélkül bekapta.

Vajon vegetáriánus kutya akar lenni? 😀

Áááá biztos nem, mert a finom csirke meg pulyka húst megeszi minden gondolkozás nélkül.

Azért elgondolkodtató, hogy mi minden vacak lehet abban a bolti kolbászban összekutyulva, ha a kutya kiköpi. És nem volt az a vészesen fűszeres fajta.