Szigeteltük az ablakokat. Olyan vékony szigetelő  csíkokkal, amelyeket fel kell ragasztani az ablakra. PrezLee bejött a szobába és minden áron ott akart lenni az akció kellős közepén. Nem lehetett tőle mozogni, mert minden pillanatban jobban és jobban tolakodott, hogy lássa mit csinálunk, merre mozgunk és főleg miért.

A költözés miatt ugye mindenféle frinci franc van még itt a szobába, számítógép cuccok, kábelek, cipők, ruhák halomban, hiszen a szekrények tegnap megérkeztek, de még nem sikerült beköltözni.

Erre jön PrezLee és minden kábelt egyenként megszagol, megnéz, föltétlen ellenőriznie kell mindent, nehogy valami ne legyen rendben. Persze tök aranyos ahogyan felveszi azt a tudományos kis pofiját és figyelgeti a dolgokat de aztán egy idő után már kezd idegesítő lenni, mert nem lehet tőle működni 😀 ilyenkor jön a “menj nézd meg nem-e vagyok kint” című bolondítása, és szerencsére ilyenkor őkegyelme kirohan megugatni a nem létező ellenségeket és vagy tíz percig el van ezzel foglalva.

Győző időnként nagyon lökött tud lenni:  azt hiszem tanul PrezLeetől hülyeségeket.

A minap hazajöttünk. Alig voltunk elmenve pár órát, és mikor nyitom a kaput jön szembe böhöm nagy győző és kezd vinnyogni örömében, meg szökken, meg ugrál meg egyszerűen nem bír magával. Annyira örvend mintha két hete el lettünk volna menve és végleg lemondott volna rólunk… Érdekes módon ezt a magaviseletet azóta vette fel, hogy mi is itt tartózkodunk.  Valószínűleg  most már mi is a hordához tartozunk, és mint olyan ő számon tartja a “család tagokat” és ha eltűntünk a nagy bumli fejében hatalmas hiányérzet keletkezett…és persze mikor végre megjelentünk visszaállt a rend.

Hja… a lábtörlő szerepét nagyon komolyan veszi. Csak arra kell vigyázzunk, hogy hasra ne essünk benne, ugyanis pont az ajtóba fekszik. Legalább télen nem lesz baj, jól fog szigetelni az ajtó alsó része.

Hja olyan szép 😀 Süt a nap, be itt az ablakon, kissé megvilágítja a monitoromat, ezért gyengébben látom. Az ajtó nyitva van, az ajtó előtt van olyan libegő izé, de fel van kötve, így a legyek mind ide bejönnek. Este vadászatot rendezek és kiélem a gyilkos hajlamaimat. PrezLee jön megy, hol ki hol be, és időnként lefekszik itt a helyén. Majd megugatja a láthatatlan ellenséget.

Győző sokkal nyugodtabb. Ő felveszi az “eredeti pozícióját”,  befekszik az ajtóba lábtörlőnek, és ott durmol. Időnként horkol is. Na meg néha benés a szobába a nagy buksi fejével és látszik rajta igazságtalanságnak tartja hogy ez a dinnye PrezLee csak úgy ki be járkál, neki meg nem szabad bejönnie…

Hát ennyi… nem történik semmi. De ez nagyon kellemes.

Nem hittem volna, hogy ekkora különbség legyen 2 gumikacsa között. De van.  Hatalmas különbség van és PrezLee ezt azonnal észrevette. És a tegnap előtt ajándékba kapott gumi kacsáját szinte azonnal és gondolkozás nélkül kinyírta.

Lerágta a fejét és onnan tovább kicsit sem érdekelte a sorsa. Mindezt tette annak ellenére, hogy a saját kacsáját nem látta több mint két hónapja, ugyanis elvesztettük otthon.Tegnap előtt azonban megtaláltam és gondoltam “becsapom”. Odaadom neki az ajándék kacsát, hadd örvendjen neki, játszódjon és majd egy nap megmutatom neki a saját régi kacsáját is.

Hát keresztül húzta a terveimet, ugyanis az új kacsa már nincs.

Kíváncsiságból előszedtem a saját kacsáját. PrezLee hirtelen elkezdett úgy viselkedni mint egy nemnormális, mint aki rég elveszett kincset talált meg, nyalogatta, cipelte, nem tudta hova fusson vele… és a régi kacsa bizony nagy hatással lehetett rá, ugyanis erre vigyáz, cipeli meg hordozza és eszébe se jut szétrágni. Hagyhatom nála napokig, akkor sem bántja.

Ilyenkor kissé bánom, hogy nem járok vele kiállításokra. Ez a kacsa bőven elég lenne, ahhoz, hogy a kutya csak rá figyeljen 😀 megmutatná neki valaki a ring széléről aztán tuti nem venné le a szemét róla. Sőt nekifogna nyávogni, hogy DE NEKI KELL.

Nem írok gyakrabban, mert őszintén nem nagyon van mit. A szokásos napi dolgok vannak csak, semmi extra, semmi különleges. Rengeteget dolgozunk és ez meg is látszik… azon, hogy nincs idő semmi másra.

Szerencsére MÉG mindig falun tartózkodunk és ez nagyban elősegíti, hogy PrezLeenek is jó dolga legyen. Ugyanis reggel korán megy sétálni, napközben csámboroghat az udvaron vagy ki vagy be ahogy ő akar, na meg ott van Győző, akivel ismét elkezdtek játszani, persze nem úgy mint “fiatalon”, de azért mégiscsak pajtások.

Az itt létünknek egyik “hátránya” az, hogy Győző kezd megtanulni mindenféle huncutságot PrezLeetől… Eddig rendesen megvárta, hogy mindenki kivonuljon az utcára, utána tudta, hogy ő következik. Amióta itt van PrezLee, ketten versengenek ki ront ki hamarabb a kapun, majd ki jut először a kis utca végéig. Persze PrezLee a fürgébb, de Győző időnként sunyibb… Ugyanis míg PrezLeet fegyelmezem, addig ő kisurran..

A falusi életről…

Hát be kell vallanom, hogy nem vágyok hazamenni a városba! Sőt egyféle hideg kiráz amikor az ottani rengeteg betonra gondolok. Na meg a “menjünk egy félórát” amíg tenyérnyi zöldet kapunk, illetve az a rengeteg morcos emberke… hát nem. Egyáltalán nem hiányzik. Hogy közel vannak a boltok? Hát itt is van egy kisbolt, nem is messze, és minden ami kell megtalálható. Ráadásul amióta itt vagyunk egyszer voltunk egy “sopping centerbe”, de csak amolyan jaj gyere menjünk mert rég nem voltunk alapon. Valami apróságokat vettünk csupán  (ami itt is megtalálható lett volna).

Egy dolgot most már biztosan tudok! Eddig csak sejtettem, meg el tudtam képzelni magamat egy faluban lakni, de most már érzem, hogy sokkal jobb lenne. Rengeteg szempontból.Persze vannak hátrányok is, nem arról van szó, de a nyugalmat egyszerűen nem lehet megfizetni.