Tegnap, olyan 3 óra tájt kimentünk a két ebbel egyet sétálni. Majdnem egy órát bandukoltunk és ugye a séta itt nem olyan mint a városon volt: hiszen kimegy a kapun a két kutya és onnantól szabadon rohangálnak. Nem viszünk pórázt sem, ha meg kell fogni, elég a nyakörvektől tartani őket arra a kis időre. Na ezután a hosszú séta után kaptak enni. Nem is akármit, hanem csirke húst, olyan apró kis fancsikákat, szín tiszta hús az egész, a feldolgozásból marad meg, tudja a bánat milyen részek. Nem csont, nem hát, hanem hús. Miután jól telezabálták magukat csak veszem észre hogy megint nagy jövés menés van az udvarom: most a szüleim indultak sétálni, meg a kecskéket is megjáratni egy kicsit és már csak természetes, hogy a két eb ismét ment. Még egy jó másfél óra tekergés…

Hivatalosan is eljött az ősznek a rondábbik része… más a második reggel amikor megbeszéljük, hogy megyünk sétálni és egészen indulás előtt fél óráig minden szép és jó, de ekkor elered az eső. Förtelmesen idegesítő, mert minden csupa sár, pocsolya, kutyák ugrálnak, dörgölőznek, még sárosabb lesz az ember és főleg az, hogy ha nem beszélünk meg semmit, tuti biztos ragyogó reggel fogadott volna minket…

PrezLee nagyon cukor falat amikor esőről van szó. Mindezt tudja magáról, mert nagyon óvja a bundáját, ha kint esik, akkor képes illedelmesen, rendes gyerekhez méltóan feküdni a helyén és várni jobb napokat. Amikor ki van küldve!!! elvégezni a dolgát, úgy megy mint fogorvoshoz, és amint végzett rohan be, ismét fekszik a helyére. Ha netán valaki sétálni invitálja, akkor azon kétszer is gondolkozik. Elég fura egy olyan kutyától amely imádja a vizet, de csak pocsolya formában.

Kb 2 másodpercre volt szüksége PrezLeenek, hogy mély alvásból éber állapotba kerüljön. 😀 persze kicsit rásegítettem én is 😀 Mert fogtam magam, odamentem a szekrényhez amely rejtve tartja a kedvenc kacsáját, óvatosan kinyitottam, és megnyomtam a hasát, hadd csipogjon egyet 😀

Mondanom se kell, PrezLee egyből felpattant, és nem is fel, hanem feszesen ült mint valami rendes kis katona és máris csillogtak a szemei a kacsa láttán 😀

Meg is kaptam a fejmosást miszerint nem vagyok normális 😀 DE ezt mindenki tudja már rég, nekem kicsit sem újdonság. Hiszen ahelyett, hogy hagyjam aludni az ebet, amely végre békésen szunyókál és nem nyafog vagy piszkál, kezdem én. Ezután következett tíz perc kacsázás, és addig nem nyugodott meg a lelkem, amíg a kacsát biztonságba nem helyezte: vagyis a mi ágyunkba nem tette. Onnan tovább ismét lefeküdt és aludt…

A reggel, 7 óra tájt mentünk egyet sétálni. Hármasban: PrezLee, Győző meg én. Elindultunk felfele a dombon, majd mentünk mentünk mendegéltünk míg el nem értük az oszlopot. Itt már készültem vissza fordulni, amikor megláttam az “ellenséget” a messzeségben, úgyhogy vártam egy ideig. Olyan kellemes volt az idő, hogy nem is nagyon jött, hogy siessek. Az ellenségek meg az egyik pásztor meg a kutyái. Aki minden reggel, kb ilyen időben meg a forrásra vízért és természetesen van vagy 5 kutyája, amelyek nem is hallgatnak rá, és ő sem törődik velük.  PrezLee-t két napja harapták meg, Győző azelőtt nem rég verekedett velük. Jelen esetben PrezLee is valamennyire hibás volt, ugyanis ahelyett, hogy a saját dolgai után nézett volna mint amúgy szokott, most úgy döntött, hogy közéjük megy. Általában ezt a műveletet Győző végzi, így elővigyázatosságból ő meg lett fogva. PrezLee annyira tipikusan nem verekedős, hogy apukámnak eszébe se jutott megkötni. Erre bumm… Na nem halálos, nem is vészes, de remélem egy nap PrezLee is kissé megtanul verekedni és helyre teszi ezeket a kis mocskokat… Mert az is baj, hogy azok “vadak”, kemény körülmények között nevelkedtek, PrezLee meg ugye nem volt ahol kijárja az élet iskoláját, és még mindig naivan hiszi, hogy mindig meg lehet úszni táncolással… illetve jobbra balra való libegéssel.

Persze amikor kitört a balhé, Győző is el lett engedve és Győző mint rendes testvér azonnal PrezLee segítségére sietett és szétverte a bandát.  A helyzet kb olyan, hogy semmit se lehet tenni. Max remélni, hogy a tél folyamán a fele kutyák meghalnak, mivel nincs mit enniük. A paraszttal beszélni nem lehet, mert ő biztos nem fogja se megkötni se távol tartani a kutyáit, mert kicsit sem érdekli, a polgármesteri hivatalhoz hiába fordul az ember, mert azokat se érdekli, és még a végén dühökben, mert az ember megpróbálja a normalitást visszaállítani, betörnek ablakokat, vagy netán megmérgezik a mieinket… Afféle tipikus dzsungel törvények, de végül is már megszoktuk őket.

Nagyobb valószínűséggel fogok beszerezni egy pár petárdát és szépen elhessenteni távolabb az ebeket. PrezLee meg Győző szerencsére nem félnek semmi durranós dologtól, úgyhogy egy kettőt feléjük dobni lehet elég lenne ahhoz, hogy megtartsák a tisztes távolságot. Ugyancsak vigasztaló, hogy a jelenlegi körülményeket figyelve, valszeg előbb utóbb eladja a juhait mert úgyse éri meg tartani őket 😀

Uff… most tudtam meg, hogy ezen a hétvégén tartották a kolozsvári kutyakiállítást. Pech… elmentem volna, de nem voltam a városban. Úgyhogy legközelebb…  Az igazság az, hogy meg se néztem pontosan mikor tartják, arra emlékeztem, hogy novemberben van, és hogy valamikor az elején, de a fejemben úgy élt, hogy valamikor a hónap közepén. Ráadásul úgy néz ki ez az esztendő arról szól, hogy lekések mindenről. 😀 Mert lekéstem a töltött káposzta fesztiválról, és a feketetói vásárról is.

Nagyon nyafogós volt ma PrezLee. Érdekes, hogy vannak napjai, amikor olyan mint valami kényes nagyleány, máskor meg fát lehet vágni rajta és semmi nem hatja meg. Reggel a szüleim elmentek sétálni és se őt, se Győzőt nem vitték, mert ahova mentek ott vannak kutyák, amelyekkel ez a kettő bakalódik. Vitték az öreg Győzőt, mert a csoda tudja miért azt mind békén hagyják. Persze a reggeli sétája PrezLeenek és Győzőnek is megvolt, de PrezLee kétségbe esett, hogy biza ő itt marad. Jó félórát nyávogott miután elmentek.

Győző is nagyon el volt keseredve: ő lefagyott szoborként ült az udvaron és mereven nézett arra amerre elmentek. Ő is fél órát maradt ott.

Más…

Délben amikor kivittem sétálni, PrezLee megint kezdte a hörgéseit. Azt a bizonyos körbe rohan, “levadás”, ugrál, ugat, morog, teszi magát, hogy elkapja a karomat majd elszökken, visszaszökken… Nagyon bosszantó magatartás és nem értem mi akar lenni. Ugyanis eddig arra tippeltem, hogy szemétkedik és falkavezérségi dolgokról van szó. De… Amikor azt mondom neki fekszik, se szó se beszéd lecsapja magát, szinte azonnal. Egyszer,kétszer háromszor is. Na meg ha magamhoz hívom, és megfogom a nyakörvét, szépen jön mellettem mindenféle tiltakozás nélkül. Ha falkavezérségi dolog lenne, akkor nem hinném, hogy ilyen szépen engedelmeskedne ezekben az esetekben.

Kezdek arra tippelni, hogy csak gyagyás, olyan gyepes a feje neki, és igazából ő csak játszik. Na de mivel (nyafogós) kemény legény, azt hiszi, hogy ez a hörgő morgó szökdéscselés normális játék…