és egyre szemtelenebb. Ő a mi “agresszív kismalacunk” akiről az a rengeteg vicc született. Hihetetlen mennyi pimaszság szorult belé… ma “megtámadta” a kecskét, annak ellenére, hogy még mindig csak egy pöttöm, a kakas le akarta vadászni a rózsaszín hölgyet, de a kakast is meg akarta támadni. Időközben elfelejtettem szólni, hogy kikerült a konyhából, ugyanis már kezdett lehetetlenné válni a mellette való élet, kissé szagos a drága, és mindig ebéd közben jutott eszébe ezen dolgaival foglalkozni. Szerencsére a rettenetes hidegek elmúltak, na meg a virágházban került hely a malacka ólnak. Napközben meg ki van engedve az udvarra, jön megy rendezi az állatsereget.

Hamarosan külön fog kerülni a többi testvére is az anya malactól, és remélhetőleg ez a kis tróger is vissza tud illeszkedni közéjük.

Dolgozok szépen csendesen…Egyszer csak hallok valami morgás félét, mintha az ajtó mellől jönne, de mégsem… Nagyon “rendszeres” ez a morgás, elsőre arra gondolok, hogy valami horkolás féle az amit hallok. Na de ki horkol, méghozzá az ajtó előtt??? Kinézek az ablakon, Balázs álldogál és mintha ő hallatná a hangokat. Nem tudom eldönteni… ő már nagyon öreg és időnként fura dolgokat művel, az ilyen hanghallatás vagy tutulás sem lenne éppen csoda részéről. De valahogy túl közelről hallszik, nem lehet ő… Kinyitom az ajtót: Győző van ide kuporodva a bejárat elé, és úgy horkol, hogy rezeg bele a ház 😀

Ha nem más a horkolásával képes elijeszteni innen mindenkit :))))

Megböktem, méltatlankodva felnézett, majd visszaeresztette a fejét és azóta eltelt 3 perc… megint úgy horkol hogy az rettenetes :)))

Ma “valamivel” korábban mentünk sétálni. Olyan 5 óra körül gondoltunk egyet és felcihelődtünk. Jól beburkoltuk magunkat mindenféle gúnyába, majd elindultunk a tök sötétben felfele a “hegyen”… dombocskán csak, de jobban hangzik mint hegy. Vittük Győzőt is, remélve, hogy a két eb békésen meg fog férni egymás mellett. A verekedésük óta vagy kétszer “futottak össze”, véletlen, ellenben PrezLee-n látszott még valami harag szerűség Győzővel szembe, meg ugyanakkor tartott is tőle. Amint közel kerültek felemelkedett a szőr a hátán, úgyhogy jobbnak láttam egyelőre külön tartani az ebeket.

Győző szegény eléggé szomorú volt emiatt, nagyon jött volna ő is előző napokon, de még félő volt, hogy nagy verekedés lesz belőle, ami ugye biza nem hiányzik. Reggel azonban valahogy békésnek látszottak az ebek, úgyhogy elindultunk mind a kettővel.

Rájöttem, hogy mennyire egy remek volt a ledes nyakörve PrezLeenek..

Tudtam, hogy rövidesen újra fogja kezdeni a ficsúr a hülyéskedést… Ma reggel eléggé normálisan viselkedett egy ideig, majd megint kezdte a süket ugrabugrát meg az ugatást. Azonnal magamhoz hívtam, póráz és így mentünk pár percet. Majd elengedtem, megint rázendített, megint póráz, megint mentünk egy kicsit. Harmadjára ismét volt egy halvány gondolat a fejében, hogy megint ugasson, de jobbnak látta inkább elhúzni mellettem rohangálni és szaglászni…
Ezután ezt fogom alkalmazni: ha ugat és hülyéskedik, azonnal póráz. Szerintem csak rájön, hogy ez nem kifizetődő viselkedés…

Úgy látszik PrezLee időnként igényli, hogy “megszorongassam a nyakát”… Kissé kezdett elszemtelenedni. Ma kimentünk sétálni a domboldalra, édes kettesben. Megint nekifogott az eszetlen ugatásának, most azonban megtoldotta egy kis csipkelődéssel is. Kapott egyet a fejére a pórázzal, de nem igazán vett komolyan. Végül is azzal bosszantott fel, hogy elrohant lefele, jó messze és utána tette az angolt… nem akart visszajönni.

Ezzel a “teszem a süketet” viselkedéssel ki tud hozni rendesen a sodromból. És most is sikerült neki. Hívtam, gyere vissza, de semmi válasz… végül elindult felém, de úgy jött mint aki inkább megy. Meg se mozdultam, nem mentem fele, elvégre ő kell hozzám jöjjön nem én fogok rohangálni utána. Jó tíz percbe került neki míg a távolságot “sikerült” megtennie, mert minden hókupacot megszagolt, minden követ lepisilt: nyilvánvalóan húzta az időt. Első gondolatom az volt, hogy igencsak megverem, de tudom, hogy ez nem jó… Végül itt csak annyi történt, hogy tartottam a nyakörvet, dugja be a fejét. Ezután elindultunk lefele.

Ahogy elindultunk, igyekezett előre kerülni, na itt már elszakadt a cérna, hevesen megrántottam a nyakörvet, vissza hátra uraság, meg leszorítottam. Természetesen vicsorgott és nem tetszett neki, ellenben jó mérgesen nekifogtam “hörögni” neki… Igaz nem akartam fura hangokat hallatni, de lévén nagyon berekedve elég “hörgősre sikerült” ahogyan leordítottam a fejét a helyéről…

Végül egyességre jutottunk: ma én voltam a főnök… Hazafele jövet végig TUDOTT szépen menni pórázon, úgy egy fél lépéssel mögöttem… Nem fog sokáig tartani 😀

Kíváncsi vagyok, hogy holnap lesz-e megint ugrabugrálós ugatás, vagy “így nem szabad viselkedni” csak akkor ha ő képzeli magát nagyfőnöknek…