Azt hiszem szerencsésnek tudhatom be magam, hogy sikerült itt is találni barátságos rendes állatorvost. A szomszédaink irányítottak hozzá, beszél valamennyire angolul is, nem elképesztően drága és közel van. Szerencsére ritkán kell arra járnunk, mióta itt vagyunk ez a harmadik alkalom. Egy oltás, egy gyomorrontás és ez ismét oltás volt plusz a lábán van jelenleg valami befertőzött seb a könyökén, amit annak tudunk be, hogy a nagy meleg miatt sokszor a betonon alszik a pokróca/matraca helyett.

Spanyolországban kötelező a kocsiban a kutyát úgy szállítani, hogy ne zavarhassa meg a sofőrt. Ez megoldható biztonsági öv használatával, de mi egy ilyen fel-le szerelhető rácsot találtunk jobb megoldásnak. Főleg hogy PrezLee továbbra is minden lében kanál, így szeretne mindent látni, így gyakran megjelent a feje a két első ülés között…

PrezLeet MINDIG a szokásos felszereléssel viszem: szájkosár, láncos szöges fojtó nyakörv (90% dísz, 10% “biztonságos fogás” PrezLeen, szigorúan szögekkel kifele, hála az égnek már nincs rá igazán szükség) a rendes bőr nyakörve és a póráz.

Az állatorvosnál nyilván hozta a szokásos formáját és kicsit fesztiválozott, nem akart bemenni a rendelőbe, majd mikor végül mégis beértünk, akkor “akaratosan nyivákolni”. Hamar túlestünk mindenen, megkapta az oltásokat, megnézte az orvos a könyökét kipucolta, felírt egy kenőcsöt és máris indultunk kifele. Itt újabb koncertet adott amíg vártunk a számlára és a papírügyek rendezésére, immár azért mert volt két kiskutya és nem engedtem közel hozzájuk.

A két kiskutyás néni eléggé sokkolt állapotban volt, hevesen és gyakran pislogott, illetve nagyokat nyelt és csak nézte PrezLeet…

Megmértük a súlyát is, van egy ilyen mérleg amire a kutya rá tud  állni… hát kérem PrezLee 50 kiló.

Innen a patikáig sétáltunk el… Namármost az orvosi rendelő egy kisebb városkában van, ahol meglepően vannak még nagytestű kutyák, láttam többet… de doberman az azt hiszem igen ritka erre fele. Eddig egyet láttam még, egy fiatal feketét. A kutyák nagy többsége a zsebkutya és szatyorkutya között található. Elképzelhetitek, hogy az ilyen méretekhez szokott “közönség” az hogy reagálta le a behemótot 😀

Egyik nő megdermedt a fal mellett, annak ellenére, hogy PrezLee a jobb oldalamon volt ő meg bal oldalról közeledett, PrezLeen nyilván szájkosár, és teljesen békésen ügetett mellettem. Többen megfordultak utánunk. a rendőrök is nagyot néztek, volt aki megbökte a sétáló pajtását, hogy “odanézz”. Mindezt kb öt perc alatt sikerült “bezsebelni” míg elértünk a patikáig…

Azon röhögtünk, hogy kéne egy kicsit gyakrabban “fesztiválozni” 😀 Mondjuk hetente egyszer elmenni kávézni valami enyhébb forgalmasabb helyre, sétálni egyet egy utcán ahol járnak emberek. Csak úgy. Annyira vicces látni a reakciójukat hogy az már felér egy kabaréval.

Napközben egész télen kellemes volt, estére azonban lehűlt az idő. A leghidegebb talán az ünnepek környékén volt amikor az egész házban fűtöttünk, egy nagyon fázós vendég miatt nagyon melegek voltak a házba, de miután lezajlottak az ünnepek jóval kevesebb időt töltöttünk a konyhába/földszinten, s sokkal többet az emeleten a hálószobába. Csak itt fűtöttünk a ház többi részében hűvösebb volt, bár ott se hideg hiszen napközben jó meleg volt. Ezért esténként a Zebet betakartam és elég hamar rájött a pokróc trükkre. Csak rendezni készültem a fekhelyét és máris fejjel ment neki a pokrócnak hogy bebújhasson alá. Ez rendben is lett volna ha nem fészkelődik így csak lecsúszott a pokróc. Hogy ne fázzon egy régi polár felsőt alakítottam át “pizsamává”. Elsőre nem volt túlságosan feldobva hogy ráhúztam sőt nézett mint a bizonyos borjú… de perceken belül “elfogadta” az új ruháját. Divatbemutatót tartottunk oszt elment aludni a drága. Kivétel hogy most is követelte a takarót, alig emeltem meg, hogy rendezzem el máris belebújt.  Hamarosan lemegyek nézzem meg ha még megvan a ruhája vagy kivetkőzött belőle 😀

PrezLee icipicit öregszik. Hamarosan betölti a 7 évet és bizony bizony látom rajta, hogy már nem egy fiatal kutya. még nagyon jó bőrben van, úgyhogy remélem sokáig lesz bolond pajtásom, ellenben mintha megcsontosodott volna, pedig soványnak nem sovány. Az életkedve se romlott semmit, ugyanolyan bolond maradt, sőt új figurákat kezd. (piszkálja a macskákat, de már rég kiderült, hogy nem a támadás a lényeg, hanem, hogy sakkban tartsa őket). Azt hiszem a macskák is elég jól szórakoznak, ugyanis eszük ágában sincs útvonalat változtatni, más oldalról is megközelíthetnék a kajáló helyet, teljesen biztonságba de nem teszik. Főleg az egyik csíkos tarka a “pajtás” ez mindig a lépcső alján várja a tettre kész ebet, de mire az eb oda szökken ő már rég a tetőn landolt. És ezt szinte menetrendszerűen megejtik. Olyant is megfigyeltem, hogy ha nem voltak megfelelő “pozícióba”, akkor a kutya csak nézte, de nem szökött, hogy “na most aztán úgy megeszlek”… Végül is ha másfél év alatt nem evett macskát akkor már megnyugodhatok 😀 Akárhogy nézem ez elég nagy teljesítmény egy kutyától amely öt és fél éves koráig nem nagyon találkozott macskával ha meg igen, akkor az is a nagyon megkergetendők kategóriába tartozott és egyet véletlenül el is kapott, alig tudtam kiparancsolni a szájából…

Azonban PrezLeenek sikerült elég komoly anyagi károkat is okozni a minap… A fekhelye mellett volt egy kis üveges szekrény, tele tele kristálypoharakkal. Feltételezésünk szerint egy éjjel hirtelen álmából ugorhatott fel és egyenese a szekrény oldalának ugrott… nem tudjuk pontosan mi történt de hatalmas nagy csörömpölést hallottunk… mire lerohantunk a kutya kint volt az udvaron teljes megszeppenésbe burkolózva, a konyhában meg elterüve valami 25 talpas pohár…nyilván miszlikekbe. Szerencsére a szekrény ajtó nem tört ketté, az is üveges… és a kutyának az égvilágon semmi baja nem lett nem vágta el magát.

Most valahonnan be kell szerezzünk egy nagy halom boros, pezsgős és mindenféle poharat… de hát ez van, néha történnek ilyenek.

Annyira dinnye ez a kutya! Hetente egyszer sikerül valami ostobaságot művelnie aminek az eredménye két nap sántikálás. Legtöbb esetben macska kergetés történik, van neki két “ős ellensége” és ezt a két macsekot minden adandó alkalommal fára kergeti. Az egyik egy kóbor macska, amely időnként ide vetődik, gondolom kaját lopni jár, nem túl gyakran ám, de amikor itt van, akkor PrezLee nagyon ideges lesz, hiszen meg kell védeni a “saját macskáit”. Mert van ám neki macska pajtása. Kicsit aggódtam, hogy sikerül-e neki megszokni a macskákat, de végül is aggodalomra semmi ok nem volt, PrezLee fokozatosan megszokta hogy van macska az udvaron s nem hajkurássza a legtöbbjüket. Mivel négyen vannak macskák, kell lennie egynek, amelyet nem kedvel. Ez egy igazából erre járó kóbor macska, de végül is a házhoz tartozik csak nagyon vadóc és távolságtartó. A másik három meg valahogy ember központúbb lévén, adott alkalmat arra, hogy Prezlee leltárba vegye, megszagolja őket és elfogadja, hogy ők is ide tartoznak. Ezzel a negyedikkel nem lehet ezt elvégezni, így ő minden alkalommal a fára rohan fel ha PrezLee kergeti.

Csakhogy a teraszokon fel-le ugrálva, köves “pályán” üldözve PrezLee bizony beveri a lábát, letöri a körmét… és nem nyugszik, sőt még jobban felbőszül.. utána meg van a sántikálás.

Amúgy megint szépen kikerekedett, követeli a kaját naponta 2x-3x . Most vissza állt a rendes súlya környékére, nem olyan gebe mint ami a betegsége alatt volt.

PrezLee az utóbbi időben nekifogott igen sokat “dumálni”. Ez abból áll, hogy tegyem fel nézzük a tv-t. ő a fotel mellett henyél, majd nekifog morgolódni, zsörtölődni, mindenféle hangokat hallatni. Ha veszem a fáradtságot és megérintem a fejét, azon nyomban elhallgat és addig van csend amíg a kezem érinti. Abban a pillanatban hogy abbahagyom, kezdődik minden előröl. Szinte követeli magának a simit 😀 Igen vicces volt amikor barátok voltak itt, valami dokumentum filmet néztünk meg közösen, és a fő szórakozásunk a film mellé az PrezLee és a dünnyögései voltak.