Elég ígéretesen elkezdődött a tavasz a napokban, de ma jól kiszúrt velünk. Olyan 4 óra körül épp kezdtük beszélni, hogy egy séta mennyire jó lenne, mikor hirtelen elkezdett esni az eső. Ok belátom a szivárvány ami keletkezett az csodaszép, de ki a csodának van kedve menni tekeregni az esőbe és főleg az eső miatt keletkező sárban? PrezLee meg amúgy sem szeret esőben sétálni.

Végül csak egy rövid kis egészségügyi séta lett belőle és várjuk az igazi tavaszt. Van egy két kirándulás betervezve 😀 Csak az időjárási viszonyok legyenek megfelelőek.

A PrezLee mozgásigénye itt nem okoz kimondottan fejtörést. Ma is kimentünk egyet járni, igaz csak rövidre sikeredett, ellenben az a negyed óra alatt is amíg jöttünk mentünk mint egy veszett kerge birka rohangált fel alá, sikeresen kifárasztva magát.

Ma reggelre elpusztult LiLee malacka. Az utóbbi napokban a testvéreivel lakott már, mivel azok is el lettek választva. LiLee volt a “kisfőnök”, ugyanis sokkal kisebb volt mint a többi, ellenben nagyon eleven. Sajnos pár napja elkezdett gyengélkedni, mind látszott rajta, hogy nincs jól. Gyomorrontásra tippeltünk, azonban kiderült jóval komolyabb bajok voltak. Valószínűleg ezért is lett nagy gondja kezdetektől fogva.  Jelenleg a jelek arra utalnak, hogy a szíve mondta fel a szolgálatot. Minden esetre ez a malacka sokkal de sokkal kisebb volt mint a testvérei. Kb a negyede a többieknek.

A hülyeség ragályos. Legalábbis az emberek között igencsak könnyen terjed. Most meg kiderült, hogy a kutyák sem kivételek ez alól. Győző egy csendes, nyugodt kutya volt mindaddig amíg nem töltött sok időt PrezLee társaságában. Mostanság, hogy rengeteget vannak együtt, hát Győző lesi el a “nagyfiútól” a lehető leghülyébb viselkedési módokat és “sikeresen alkalmazza”. Persze a különbség az még +20 kiló és egy hatalmas termet. Így aztán amikor PrezLee  van “indulatban”, akkor csak az ajtót viszi ki a helyéről, tokostól, na meg a karomat csavarja ki, de ha Győző indul el így, akkor menekülésre kell venni mert képes simán és minden erőfeszítés nélkül leverni a lábamról.

Másik amit megtanult, az a “kopogás”. Reggel 6 és 7 között szoktuk vinni őket egy sétára. Ilyenkor Győző lévén az udvaron és már felkészülve a menetelre, itt topog az ajtóba. Egy ideig csak csendben mocorog, majd egyre hangosabb lesz a követelőzése. Mikor a kabátot cipőt vesszük magunkra, már hangosan nyávog, majd elkezdi az ajtót is bökni.

Amikor a kapun kell kimenni, két “fenevaddal”…. hát kérem szemlesütve bevallom, hogy a fene fog hadakozni velük, kinézek először, hogy tiszta e a levegő, majd kitárom a kaput és hagyom, hogy elrohanjanak… Kicsit rosszabb a délutáni séta, amikor lehetséges, hogy emberek tartózkodnak a környéken. És természetesen félnek a két kutyától. Emiatt délután pórázon indulunk, majd kicsit arréb engedjük el őket.

A környékre “költözött” egy juhcsorda. Ezzel nem is lenne nagyobb baj, ellenben jelenleg vagy 9 kutya “vigyázza” őket. Ez meg simán csak annyit jelent, hogy 9 kimondottan termetes eb a környéken garázdálkodik.  Persze “van gazdájuk”, aki ráadásnak alig eteti őket, mert akkor “jobban vigyáznak a juhokra, hiszen éberek”… Akkor ha a kutyát pórázon viszem nincs baj, nem támadnak le embert kutyástól, vagy ha feléjük dob az ember valami követ, elkotródnak, de ha netán az én kutyám is szabadon van, megeshet hogy verekedés lesz belőle. Ezzel sem lenne olyan rémesen nagy baj, ha az erőviszonyok egyenlőek lennének. Na de kilenc egy csapatban egy ellen, az semmiképpen sem egyenlő erőviszonyokat jelent.

Namármost tudjuk, hogy civilizált országban ilyennek nem kéne léteznie, de ez nem arról híres. Tehát reggel nem csak hatvanhat réteg ruhát vettem magamra, meg sapkát, meg kesztyűt, hanem a bunkós botot is megragadtam. Ha ketten megyünk, akkor egyik az ostort viszi, a másik a botot, de most csak egyedül mentem és csak PrezLeet vittem. Megint abból a meggondolásból, hogy két kutya pórázon messze elvisz, ráadásul még jég is van.

Minden gond nélkül felértünk a dombra, itt már biztonságban el lehet engedni PrezLee-t, oda reggel nem jönnek az ebek. Így ő rohangált én meg tovább baktattam felfele. Adott pillanatban észrevette a botomat és minduntalan el akarta venni. Rászóltam kétszer elég mérgesen, mire abbahagyta. De ekkor gondoltam egyet és nagyot 😀 Hiszen PrezLeet otthon próbáltam tanítani arra, hogy átugorjon dolgokat!!! Nem sok sikerrel, mert a koncentráló képessége akkoriban fél másodpercnél kevesebb volt.

Na de most valahogy jól sikerült összehangolni a dolgokat, egyszer átugrotta, nagyon nagyon megdicsértem, majd megint hívtam ugorja át, ő megint meg akarta fogni a botot, NEM, és ismét átugrani 😀 Valami 10 perc alatt megértette, hogy mit akarok és elég volt mondani neki, hogy hopp!!! Ügyesen ugrál át a boton 😀

Mondtam én, hogy lángész az ebem :))))

Szóval erre is jó a bunkós bot! Amit végül nem kellett használnom.

Mármint a PrezLee módszere… arra, hogy ha sehogy másként nem sikerül, de akkor is valamivel felhívja magára a figyelmet. Ez nem volt a legmozgalmasabb nap számára, ugyanis csak az udvaron jött ment, de nem baj annál jobban fog holnap örvendeni a sétának. Azonban egy idő után elunja magát és pont úgy csinál mint kicsi korában: elkezdi marcangolni a pokrócot! Tudja a kis hamis, hogy ettől égnek áll a hajam, és ha egyebet nem de legalább összeszidom 😀 És tessék máris sikerült neki elérnie, hogy vele foglalkozzak :)))