A két kutyát összehasonlítva Győző kapja meg a “mafla” címet. Mondjuk nem igazságos összehasonlítani egy dobermant egy szentbernáthegyivel, mert nagyon különböznek mindenben,  de ha mégis ezt választom, hogy összehasonlítom, akkor ez az eredmény születik meg. Győzőre azt szoktuk mondani, hogy biza kissé gyengeelméjűként tud néha viselkedni, de végül is csak “lassú”. Lassabban reagál le dolgokat, lassabban fog fel  de végül is ezek a “rágalmak” csak PrezLeevel összehasonlítva érvényesek.

De vegyük sorra… PrezLee imád fetrengeni a földön: fűben vagy hóban mindegy neki csak hemperikázzon. Győző sokáig nem tudta, hogy kell ezt művelni, most se nagyon sikerül neki. Ugyanis Győző mindig hegynek felfele akar gurulni, az meg elég komplikált…

A minap felment a kertbe… A lifttel, mert hogy is másképp… Megtanulták kölyök korukban és szeretik. Csak huppannak fel és várják a szállítást. Télen arra járnak sétálni. Ugyanis a kert üres, a kert mögött meg nincs semmi. A legegyszerűbb kimenni, rohannak egyet a hidegben és máris lehet visszajönni a jó meleg szobába.  Csakhogy Győző felment tegnap anyukámmal, a lifttel, de lefele elindult a másik irányba, ahol  a lépcső van. Igen ám, de a lépcső le van zárva egy kiskapuval, ott nem tud lejönni. Igaz a kapu a felmenetelt meggátolandó, de most a másik irányból érkezett. Majd nyafogott fent… de arra már nem jutotta az észből, hogy visszamenjen a lifthez. Hiába volt hívva, kiabálva utána.

Továbbá mafla és főleg ezért mafla, mert hagyja magát terrorizálni. PrezLee meg komisz és kihasználja ennek a maflaságát. Amikor megyünk ki az ajton öt percig teszi magát, hogy megcsípi, hörög morog Győzőnek, az meg behúzza fülét farkát és készül berohanni az udvarba..Pedig Győző a nagyobb és erőssebb is. És PrezLee nem szeret verekedni Győzővel, akárhányszor az komolyan megmorogta PrezLeet, PrezLee alábbhagyott. De egy  ideje nem teszi helyre PrezLee uraságot.

S akkor a séta kezd átalakulni. Induláskor PrezLee megkötve, amíg kijutunk a sarokig, Győző szabadon.  Ha ember van közelbe, Győző megkötve, PrezLee szabadon. PrezLeet ugyanis az idegenek nem érdeklik, ha azok érdeklődést mutatnak feléje, akkor barátságos. Győző azonban nagyon bizalmatlan és fél mindentől ami idegen, első reakciója a hátra hökkölés, a második meg átvált “legjobb védekezés a támadásba”. Okkal vagy ok nélkül. Tehát Győző azonnal pórázra kerül, ha bármi közeledik. Hazafele menet meg a saroktól Győző van pórázon. De most nem azért mert bárkit megenne, az utcabeliekket már megszokta, azok mivel állandóan a padon ülnek, a “diszlet részei”, nem támadnivaló elemek, de Győző olyan lassan és kómotosan tud hazafele cammogni, hogy lejár az ember útlevele.. Így a saroktól elkerülendő a még negyed óra szaglászást ő van megkötve.

Azt hiszem elég találóan sikerült “elmondanom” a tegnap esti hangokat, amelyek egyszer csak jöttek a közelből. Nyekkenés nem volt, tehát feltételezem nem volt olyan nagy a “Pif paff zbeng buff”. Lévén, hogy csak a holdvilág romantikus fénye volt  az egyetlen világító objetum, így nem tudom pontosan mi történt. Azt tudom, hogy kivel… Természetesen vele, nem is kell mondjam, hogy ez a lökött dobermann még magán is túltesz néha. Egy esti sétára ruccantunk ki velük, kihasználva a csodás őszi levegőt, ő meg rohangált jobbról balra, meg balról jobbra, fel és le, csakhogy akármennyire is jól koordinálja magát a sötétben valamit nem kalkulált bele a dologba és biza leesett…

Van, hogy ilyen napközben is megtörténik vele, amilyen szeleburdi, olyankor meg körülnéz mint aki azt se tudja mi történt vele és keresi a bünbakkot… Kicsit morfondírozik magában, majd tovább folytatja a rettenhetetlen  kerge vadász szerepet.

Avagy PrezLee és a bagoly című alfejezet következik. Rövid és szinte eseménytelen. Mert a bagoly csak egy napig lakott a kalitkában, ott is lefedve egy vastag ponyvával, hogy legyen sötétben. Nem volt komoly baja, csak úgy tűnt fiatal és eltévedt. Reggel találta apum a kertben. Hogy ne egye meg semmi bezárta.  Este el lett engedve és ügyesen elrepült.

De… PrezLee találkozott a bagollyal is. Farkasszemet néztek. Vagy… khmmm kutya-bagolyszemet néztek.  Mert PrezLee rendkívül kíváncsi egy lény és mindenbe bele kell dugja az orrát. Ott kell legyen bármiféle esemény van. Még az ATV-ről származó fékpofákat is megnézte, megszagolta  amikor apukám megmutatta, hogy hol a hiba benne. Biztos megszakértette azzal az okos fejével 😀 Na így történt, hogy amikor bagolynézőbe mentünk, PrezLee is ott topogtt. Persze, hogy meglátta a madarat. Persze, hogy szerette volna megszagolni és persze, hogy azért tartott az idegen formájú lénytől. Bagoly pajtás meg jobbnak látta megijeszteni ezt a “komisz barnát” és fújt feléje meg “dobott pillantásokat”. PrezLee pedig … hátrahökkölt a kis mitugrásztól!!! A fél falatnyi bagoly lerendezte a majd 40 kilós ebet 😀 Tök vicces volt…

Ma voltunk PrezLeevel oltáson. Hát először is látni kellett volna a képét amikor rájött, hogy jelen esetben nem marad itthon, hanem ő is jön. A kocsival! Szinte remegett amíg kinyitottam a csomagtartót, hogy beszökkenjen. Szegény Győző nézett nagy szomorú szemekkel, hogy akkor most ő az egyetlen aki itthon marad, de ez van, az élet biza nem igazságos…

Mielőtt elindultunk volna hatvanhat nedves törlőkendővel töröltem végig. Mert PrezLee komoly “parasztkutya” lett, mindenbe belefekszik ami koszos, mocskos és poros. Fetreng a fűben, sárban, mocsárban és ráadásul élvezi is. Az esővel hadilábon áll, de minden ami koszos az jöhet. Sokszor van elterülve az udvaron, majd megjelenik egy maréknyi Győző bundával a sajátjára ragadva. Tiszta szerencse, hogy nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy ne másszon ágyba! Brr, naponta 3x kéne ágyneműt cserélnem! És tuti csak a fekete volna az ami a pár órát kibírná.

A kocsiban elég jófiúként viselkedett, csak izgatott volt, lesett ki, hogy merre megyünk. Azt hiszem ez is lehetett az ok, hogy amikor oda értünk az állatorvoshoz, még izgatottabb lett. Végül örvendett nagyon a találkozásnak, de közben rohant volna ki a világból. Végül megkapta az oltásokat, meg féreghajtót, majd indulhattunk haza.

Olyan rettenetes eső fogott el visszafele jövet, hogy 20-al menve alig láttam ki az orromig. Épp belegondoltam, hogy ha egy ilyen gyalog kap el az menthetetlenül bőrig ázást jelent.

Egy baj van Győzővel… minden rosszat megtanul PrezLeetől. Mint valami majom leutánozza a “nagy testvér” összes hülyeségét és rossz szokását. Mintha azzal próbálna felül kerekedni, hogy még magasabb szintre viszi azt ami rossz. Induláskor például egy ideje ő is veri le az embert a lábáról, pedig ő türelmesen várt míg rá került a póráz…

Ma azonban olyant művelt amilyent még soha… egyszerűen bejött a szobába és itt lefeküdt mint aki otthon van. Alig tudtam kiteremteni. A csúcs, hogy ő nem szokott bejönni soha, az ajtóban képes állni és koldulni. Hogy honnan vette ezt a pimaszságot? Hát látta PrezLeet. Mert PrezLeenek szabad bejárnia a szobába… De Győző azzal a hatalmas bundájával mindenhova való csak pont a szobába nem. Meg is tanulta, hogy neki kint a helye, de úgy látszik csábító itt bent. Ráadásul nem is egyszer, hanem kétszer tessékelte be saját magát…

Tegnap séta közben történt egy igencsak említésre méltó dolog. A két kutya együttműködött, ami még soha nem történt meg. A békés “legelés” közepette a másik domb oldalról elkezdett rohanni két kutya vadul a mi két ebünk fele. Egy ideig azt hittem, hogy távoli csaholásokkal megússza mindenki, de nagyon harciasan közeledtek. Győzőnek szakadt el a cérna, mint általában, ő a sokkal balhésabb kedvű, így nekifogott ő is rohanni feléjük. PrezLee a nyomában a szokásos kamikaze akcióval, hogy leállítsa, ami meg is történt, de idő közben túl közel kerültek az “idegenekkel” és egy verekedés szerűség volt kialakuló félben. Győző úgy érezte most már nem hagyhatja annyiba és neki is fogtak csatározni. Kiabálhattan utánnuk, sacc per kb semmit sem ért… DE ekkor történt egy érdekes, PrezLee egy kettő beugrott a bakalódásba, segített Győzőnek és elkergette 2 perc alatt a másik harcias ebet. Ezután szépen együtt baktattak vissza a dombra.

Nem kell megijedni, nem vérre menő kutyaharcokról van szó, hanem olyan egyszerű “nagypofájú” hörgés morgásról, ami általában PrezLeen ideig óráig látszó jóságjeleket hagy, Győzőn pedig meg sem látszik semmi. A másik ebeknek sem esik bajuk, gondolom ez afféle fiús dolog, hiszen szinte naponta megrendezik ezt az egymásnak pofázást a domb másik oldaláról és havonta egyszer jól megmutatják egymásnak, majd tovább folytatódik minden…

És azért nagyon érdekes, mert PrezLee eddig a  Győző “hangoskodásait” egykedvűen nézte, nem avatkozott bele, most meg egyenesen látszott, hogy “elintézte a dolgokat”