Kategória: Összevissza

Készülök a hétvégére, mert váratlan és hirtelen valami összejött. És a jó a dologban, hogy PrezLee-t nem kell itthon hagyjam. Mert vihetem magammal. Ahova megyek ott van már két kutya, és mivel PrezLee még kölyök, így nem lesz baj. Ma voltunk olaj-cserélni. Szegény kicsi autócskára már igazán ráfért. Valami 12.000 km volt megtéve a régi olajjal, és sacc per kb. 10.000 körül cserélni kellett volna. De most aztán, hogy kárpótoljam a drágát, még a sebességváltónál is kicseréltettem az olajat.  Az olajcsere közben meg PrezLee veszettül sírt… mert az udvaron megjelent egy cica. És a néni, gondolom az olajcserés bácsi felesége lehetett, fogta magát és felemelte a cicut, megmutatta PrezLeenek (aki mindvégig az autóban ült). Na lett ebből nagy sírás rívás, mert ugye ablakon keresztül nem lehet cicát nyalogatni… és ráadásul a cica ezután elment, faképnél hagyta PrezLeet…

Ezután kissé megkésve lementünk Feri bácsihoz, ahol a Cane Corso lánnyal játszott egy sort, még nézegettük, hogyan áll, hogyan szalad és mindenképpen jövő héten kell már találkozzak a kiképzővel, hogy PrezLee tudjon normálisan jönni menni…mert a kolozsvári kiállításra csak benevezem… Legalábbis ezen pillanatban úgy gondolom. Mert holnap lehet másképp gondolom, és holnap után megint másképp, és végül is teljesen mindegy, mert úgyis azt mondtam egy két kiállítást megér, hadd lássuk mit mondanak róla a “szakértők” is 😀 Vajon miért van az, hogy a “szakértők szó alatt egyből a “semértők” szó jut eszembe? Végül is, kissé idegesít, hogy egy kutyán megnézik nagyjából a külsőségeket oszt kategorizálják, hogy jó vagy nem jó… mikor ugye a lényeg az “belül” van…

Holnap is “kulturprogram” van kilátásban, el kell vigyem a kocsit nézzék meg az egyik kerekét… és természetesen PrezLee se marad itthon, hadd lásson világot.

2008.10.19-én lesz a C.A.C Torda. Na ide gondolom elmegyek, hiszen nincs is messze, de nem fogom benevezni még PrezLee-t. Ezen a héten már elméletileg beszélhetek Lacikával, kezdjük el nevelni kicsit “rendesebben” az ebet…de az igazság az, hogy még bőven ráér… Igazán komoly edzést még úgysem tudunk vele végeztetni. De azért előzetes nevelésben részesülhet valamicskét. Na és a C.A.C Tordara meg elviszem, hogy szokja a strapát, a stresszt no és miért ne mennék? :D. Azután hamarosan lesz a kolozsvári kutya kiállítás, ide gondolom már benevezek. Holnap lemegyek Feri bácsihoz, és elkezdek intézkedni, hogy a kutya egyesületbe legyek már beiratkozva, és a PrezLee papirjait is honosítsam idejében.

Mondanom se kell, de mindenfélét olvastam arról, hogy a kutyák nem szeretnek autózni… Kissé furának tünt nekem, hiszen minden eddigi kutyánk valahol autóbolond volt, önként ugrottak ki be a kocsiba, szóval ezzel nem volt soha semmi probléma. Nagyon reméltem, hogy PrezLee is ilyen lesz…és nem csalódtam benne negativan…mi az, hogy autós problémák? No ez nállunk teljesen fordítva jelentkeznek… Addig van gond amig sikerül elrendezenem a hátsó ülésen a pokrócot, mert hadakoznom kell a kutyával, aki amint kinyílt a kocsi ajtaja, mindegy, hogy melyik, de azonnal be akar ugrani… ha meg véletlenül sikerül neki, és mondjuk a pokróc nem került az ülésre akkor elég szívós munkát igényel amig ki lehet hámozni onnan…

Már úgy is jártam, hogy nem szándékoztam menni sehova, csak éppen kerestem valamit a kocsiban…PrezLee behuppant és rettenetesen szemrehányó szemekkel nézett rám amikor tudattam vele, hogy biza nem megyünk sehova… és igenis ki kell szállnia a kocsiból. Volt olyan, hogy elsőre a kutyát pakoltam be… utánna vissza a lakásba és még negyedórát szöszmötöltem amig mindent ellenőriztem, csomagokat leszállítottam, bepakoltam a kocsiba…és ő addig szoborként, mozdulatlanul ült a kocsiba…még akkor is amikor az ajtót nyítva felejtettem.

Üzletben vásárolni is simán tudok (persze ha nincs kint katasztrófálisan dög meleg…) mert ő csak üldögél a helyén és türelmesen vár. Jó, nem két órát, de a negyedórát kibírja.

Az autóban önként vette fel azt a szokást, hogy a hátsó ablakon néz ki…néha olyan mint azok az ősrégi bólógatos műkutyák, csak néz ki, szemlélődik és elvan mint a befőtt… hányás, rosszullét, soha nem jelentkezett… Az ablakon nem szereti kidugni a fejét, ez valahol ugye még jó is. Még akkor sem amikor mondjuk dugóban ácsorgunk…

Valahol nagyon örvendek, hogy ilyen jól kialakult az autózási mániája… És nagyon mókás tud lenni, ahogyan ha a garázsba megünk néha ad egy egy nyelves puszit a kocsinak… nemhiába az én kutyám 😀 mind a ketten imádjuk ezt a kék tragacsot 😀

A ma reggeli séta is egyfajta “harc” volt… egyszer kétszer leordítottam a fejét a helyéről… de hát mivel nagyon de nagyon kéri hogy keménykedjünk, akkor természetesen ezt fogja megkapni… Azt hiszem a szomszédok meg vannak győződve arról, hogy teljesen elment az eszem… eddig minden nagyon csendes volt, hiszen a kis huncut alíg csinált valami agyamentséget amiért komolyan meg lehetett volna szídni…de most elkezdte. Például, nem figyelek rá, bosszúból bepisil…még csak egy hanggal, mozdulattal se jelzi, hogy menne ki, hanem néz rám komiszul és ereszti 😀 Hát természetes, hogy nem fogom ezért megdicsérni…Oszt akaratoskodik…ha nem akarok játszani vele, amikor nem akarok, akkor időnként elkezd durvulni. Megcsipi a lábamat, a kezem után kap…Na ez pedig egy olyan dolog amit nem tűrök.  Ezért már kapott egy két nyaklevest…de néha nem éri be ezzel. Oszt akkor jön, hogy lebirkozom és még meg is morgom ha szükséges… Előbb utóbb megsértődik és ismét jó fiú lesz.

Aztán néha néha sétakor rájön a hoppárlé…mindenképpen a pórázt akarja ráncigálni és természetesen én nem akarom…de lássuk ki az erőssebb…biztos nem ő. Így megesik hogy 100 méteren is csak a nyakörvétől fogom és “megyünk” arra amerre én akarok menni. Pedig előre “megmondtam” neki szépen…PrezLee fiam, én viszlek sétálni, nem te engemet…ehhez tartsd magadat és jóban leszünk. Rángatsz, rángatlak. Arra akarsz menni, akkor én erre. Húzol visszahúzlak. Nagyon meghúzol, még jobban meghúzlak…De mivel egy makacs és kitartó eb ez a PrezLee hát…még makacsabb és még kitartóbb leszek én. Nehogy má ő kezdjen csóválni engemet….:D

Azt hiszem hamarosan elkövetkezik az a perc, amikor meg fogom harapni az ő fülét is…Ez megtörtént Tedivel…a hiszti korában… és szinte azonnal lecsillapodott… mindenesetre egy adott pillanatban ki fogom próbálni.

De hogy a jó dolgokról is beszámoljak…ma elég volt rászólni keményen hogy az emberi ürüléket ne szedje össze… és még más egyebeket sem…Igaz tiszta ideg vagyok minden séta alkalmával, egyetlen másodpercre se tudok másfele figyelni, csak arra, hogy mit okoskodik már megint, és megelőzésképpen rászólni ha “készül” valamire. No de nem panaszkodok…nekem kellett ilyen eb 😀 De belejön, hamarosan ezen a hülye korszakon is túlesünk…na meg a kutyasulizás is elkezdődik és megnevelődik a rakoncátlan.

Nem a munka kutyáról van itt szó 😀 Hanem a munkáról és a kutyáról. Ma hosszú idő után nekifogtam dolgozni. Hát szerencsére az én munkám olyan, hogy ő itt feküdhet az irodába, mellettem…és nekem jó, hogy néha ránézhetek ahogyan durmol…mennyire vágytam erre, valamikor réges régen, amikor minden nap be kellett mennem dolgozni… és Tedi szegény itthon kellett maradjon… Megpróbáltam vinni magammal, a fönökök közül kettőnek nem lett volna semmi kifogása ellene… nagyon szépen ült az asztalom alatt, néha mozgott egy kört, aztán visszafeküdt… És látszott rajta, hogy még csak nem is unja… hiszen figyelt engem, vagy éppen aludt…délfele kirohantunk egy rövid “egészségügyi sétára”…de reggel, és késő délután ugye eggyütt sétáltunk hazáig.

Pedig az egyetlen főnök aki hisztizett az is láthatta, hogy semmi de semmi gond nincs vele… a klienseknek is szimpatikus volt, ahogyan ott feküdt nyugodtan az asztal alatt…de ha hiszti lett belőle, kénytelen voltam erről a luxusról lemondani…maradt az, hogy délben hazalógtam, ugyancsak az “egészségügyi séta” miatt… és persze, ez a dolog már két főnöknek nem tetszett… de nekem mindenképpen haza kellett mennem… nem hagyhattam az ebet a lakásba zárva több mint 8 órát… Végül az lett a vége, hogy teljesen elegem lett a munkahelyemből…

Most szerencsés vagyok, vagy inkább PrezLee szerencsés…hiszen csak ki kell várnia amig befejezem a munkát, aztán mehetünk, vagy játszhatunk. Ma annyira nyugisan feküdt… hogy kimondottan rendesen tudtam dolgozni…miközben ő a kutya itt szuszogott mellettem…

Oszt elmentünk sétálni…előbb hátra a teniszpályák mellé, onnan meg …eh menjünk arra alapon egészen a Garibáldi hidig, ott át a szamos másik partjára…onnan meg végül kikötöttünk a fellegváron. Ott is jártunk egy nagy kört, mert nem volt egyetlen hozzá való kutya sem, akivel játszodhatott volna, de hát sebaj, gond egy szál sem…hiszen tanulni is kell, lassan itt az ideje a fegyelmező gyakorlatoknak…

PrezLee gyönyörűen űl, fekszik, pacsit ad, felkell, megvárja a szabadot amíg eszik…itthon, de kint még “bajok” vannak a fedélzeten, végül is nem komoly, hiszen kint is rengeteget kell gyakorolnunk amíg a fegyelemmel rendben leszük…Szóval mentünk pár lépést… és jött egy ülsz. Megint mentünk egy adagot, megint ülsz…nagyon nem figyelt 😀 valahol az 5-6 után adta jelét annak hogy enyhén begörbitette a lábait…mintha ülne, de közben látszott rajta, hogy az agya máshol jár…

Végül keresztbe kasul sétáltuk a Fellegvárat, majd kikötöttünk a “játszótéren”, a gödörbe…még mindig nem volt ott semmi kutya, csak egy labdabolond, a gazdájával, és annak a kb 6 éves fiával…

Valami labdát talált a gyerek, azt rugdosta, PrezLee meg rendes tolvaj módjára ellopta tőle egy párszor… Nem ültem sokat, mert bár PrezLee nagyon de nagyon rendesen viselkedett a kisemberrel… és az is egészen jól “bánt” az új kutya ismerősével…vagyis valahol tartott tőle, mert ugye nem ismeri…de látszott, hogy feszélyezett a fiúcska. Még egy adag hosszú séta és hazaértünk.

Még volt két gyerekes helyzet 😀 nagyon aranyos… a játszótér mellett haladtunk el, amikor egy nagyon “törpe” meglátta a kutyát…megálltam, mert apastól anyástól gügyögtek a kutyának, a gyerköc meg totyogott felé…Olyan 1 méterre közelítettek meg, PrezLeet leültettem, és jó szorosan megfogtam, a gyerek nagy kerek szemekkel nézte… mosolygos jelenet volt…az apja magyarázta neki, hogy szép kutya 😀

A fellegvárra érve volt a második gyerekes jelenet…vagy 3-4 10 év alatti fiú ott játszadozott…megkérdezték hogy nem-e Alina a nevem, mosolyogtam s mondtam, hogy nem biza, és hogy az a kutya az agár? Mondtam nekik, hogy biza nem agár, ez kérem Dobermann… és erre hirtelen eszükbe jutott, hogy igen igen, Dobermannt akartak mondani…

Említésre méltó, hogy ma beszéltem az állatorvosnővel, és a vérvizsgálat eredménye a legnagyobb rendben van, kisebb nagyobb ilyen olyan “mutatókkal”, de minden a normális határok között mozog, és a korához képest OK. Ma ellenőrzőm, hogy kb mennyi vizet iszik…eddig kb 1 liternyit tettem a táljába, és még van belőle…ez meg olyan +-dolog, mert lehet kicsivel több, kicsivel kevesebb…

Hazaérve, mivel ma nem igazán rohangált sokat, hát játszodtunk egy rongyozást..és asszem tudom, honnan jutott eszébe, hogy a kővel szúrjon ki a kicsi kutyával…valószínűleg én “szúrhattam ki” egyszer vele hasonlóan… mert ma játék közben, vettem észre én is, hogy viccből, de “bolondítom”…játszottunk a rongyal, majd egyszer csak ott hagytam rongyostól, és nekifogtam a csipogó nyuszival játszani…persze azonnal az kellett neki, erre meg eszeveszettül “rohantam” és elkaptam a rongyát, majd mentem is vele…szóval biztos egy ilyen játékból “leste” el a trükköt…De ha így van, ha nem, akkor is figyelemre méltó teljesítmény ez, hiszen itt végül is ő alkalmazott egy trükköt, amit tőlem tanult, a másik kutyával szembe…

Ja..és hogy legyen szó, igazán munka kutyáról is… szerdán találkozunk a kiképző sráccal. Egyelőre még nem tiszta, hogyan is lesz a dolog, mert ugye én nem akarom bárkinek a kezére adni. Nekem senki de senki nem fogja az én kutyámat túl durva módszerekkel helyre pakolni…mert bár néha igényel egy egy taslit, de 100x jobban reagál a pozitiv motivációra mint a negativra… ha nem megfelelőek a módszerei akkor nem megyek bele. Na ezt kell holnap megbeszélnem…és ráadásul egy alapfokú fegyelmi vizsgára, a nyakamt teszem, hogy meg tudom én tanítani… hiszen már tud mindent. Ül, fekszik, marad, enged és a kört is tágítjuk…hogy nem csak akkor ülsz az ülsz amikor itthon, a kertben vagyunk, hanem mindenhol.

Vettem neki ilyen vitaminos tablettát. Csak olyan 10-12 napig adtam, lehet, hogy volt 15, de fantasztikus, hogy kifényesedett a szőre! Azelőtt is volt valami enhye fénye, de leginkább matt barnának volt mondható. Ma láttam, amikor voltam kávézni a szomszédba, és az udvaron, a napon feküdt, hogy egy az egyben ragyog a bundája a kutyának… Nem is reméltem, hogy ennyire szépen kifényesiti a szőrét pár vitamin pasztilla…

De mivel azt ajánlotta az állatorvos, hogy ne vigyem túlzásba, hát most nem kap. Amúgy tegnap kapott ismét d vitaminos injekciót, és mától kezdünk egy újabb kalcium kúrát, ami jelen esetben nem 10 napig fog tartani, hanem húsz.

Pénteken kell elvigyem a vérvizsgálatra, egyelőre délelőttre beszélte meg az állatorvos, de megkértem egyeztesse délelutánra, mert az nekem jobban megfelel. Nagyon várom, hogy meglegyen, és mondjanak valami értelmeset, főleg azt, hogy nincs semmi komoly baja…