Kategória: Ontopic

Rég nem volt alkalom arra, hogy PreLeenek új trükköt tanítsak meg.  Azonban most nekifogtunk s aránylag hamar megtanulta a “meghalt” azaz felborulás trükköt. Kezdetben jó sokat nevettünk rajta, ahogy előadta az összes eddigi ismert trükkjét csakhogy végre megkapja a falatot s napokig csak akkor volt hajlandó felborulni amikor megböktem az oldalát, volt amikor szinte közelharc volt a felborulás érdekében, ő feküdt s mereven nézte a falatkát én meg próbáltam felborítani a makacs ellenállása közepette. Egyszer azonban megtört a jég, magától felborult s egy “nagyon ügyes vagy, brávo PrezLee” megtette a magáét megjegyezte hogy mit kell tennie.

A minap elvittük PrezLee-t a tengerpartra. Első alkalom volt, hogy látta a “nagy vizet” s számítottam arra, hogy meg fogja kóstolni.  Sőt nagyon kíváncsi voltam milyen képet fog vágni a sós víznek, de arra már nem számítottam, hogy mint egy kelekótya lefetyelni kezdi mint bármilyen tó vizét. Végül többször rá kellett szólnom, hogy hagyja abba…Szerencsére egy 5 literes flakonban vittem vizet, amiből PrezLee semmi perc alatt bevágott 2.5 litert. Mire hazafele jöttünk már kipisilte nagy részét.

Érdekes volt a tengerparti látogatás. Azt hiszem nem fogom egyhamar oda vinni megint. Majd ha véget ér a szezon… esetleg, vagy még mielőtt elkezdődik egyszer kétszer. Elsősorban azért, mert ha a tengerpartra akarok menni, akkor szeretném élvezni az ott létet s nem minden percben a kutyát lesni. Nem volt vele most komolyabb baj, csak egy két arra tévedt fotóst ijesztett meg a sima létével. Mármint amikor a messzi távolból meglátta őket, vigyázzba vágta magát és le nem vette a szemét róluk, minden mozdulatot lesett. Ahogy közeledett a fekvő pozícióból felemelkedett ülő pozícióba, majd akkor ereszkedett le ismét amikor “megfelelő” távolságba voltak.  Kuncogtam is magamban azért, hiszen a kutya amúgy ekkor pórázon volt, de mivel mögötte voltam, ezt a gyanútlan sétálok nem láthatták. Végül is PrezLee csak nézte őket, nem ment feléjük, s nem okozott semmi galibát de azért kellemetlen lenne vele egy tengerparton ha nagyon sokan vannak s őt állandóan figyelemmel kell kísérni.

Még egyszer azonban szeretném levinni hamarosan, csak legyen épp icipicit melegebb a víz, tudjunk egyet pancsolni.

Boldog szülinapot PrezLee! Ma hat éves az uraság… ekkor még nem tudtam a létezéséről, pár hetes volt mikor rá találtam az interneten keresztül, mikor elkezdtem levelezni az érdekében a tenyésztővel. Jó perc volt, hat év után  vagy inkább 6 év ellenére azt kell mondanom, hogy PrezLee jó választás volt. Annak ellenére, hogy most az időjárás miatt a házban van, ez mélységes elégedetlenséggel tölti el, jön megy a konyhában és mindenféle fura hangokat hallat 😀

Még legalább ennyi jó évet vele erőben egészségben!

A hétvégén voltunk az első közös tekergésen a helyi friss ismerősökkel, barátokkal és kutyákkal. Kezdetben 3 ebet ismertettünk össze, azaz Luna, Oliva és PrezLee volt aki először találkozott, jó nagyot jártunk a környéken, találtunk egy félig mesterséges tavat is (ami nagy ritkaság erre fele), ahol PrezLee fürdött is egyet, majd a séta végén a szomszédoknál kötöttünk ki egy kis pizza meg sör erejére. Itt még három kutyával találkozott, kettő kan, de mindkettő jóval kisebb mint PrezLee… Így olyan helyzet alakult ki, hogy a másik legények bár nem örvendtek a jelenlétének a méretéből adódóan nem támadták le, hanem csak méregették és szagolgatták és ugye PrezLeeről illik tudni, hogy ő nem nagyon verekedős típus, tehát nem fog támadni ilyen esetekben. Ez olyan szempontból jó, hogy legközelebb több kutyát lehet vinni s nem lesz gond, a szomszéd csaj se kell otthon hagyja bármelyik ebet azért, hogy vihessem én a bohócomat.

Pár kullancsot sikerült összeszedni, de úgy tűnt a frissen felkent szer mind kinyiffantotta őket, egyik se szívta meg magág és nem is mozgott amikor kiszedtem a kutyából.

Hamarosan be kell szereznem valami komoly cuccot, ugyanis nemrég tudtam meg, hogy mediterrán vidéken egy nagyon hülye kutyabetegség van, valami apró legyek által terjesztve. Állítólag a Scalibur távol tartja őket…

Ugyancsak a közel jövőben fogunk ellátogatni a helyi állatorvoshoz, afféle bemutatkozás, bejelentkezés kép, no meg egy kis kinövés van a PrezLee oldalán, amit szeretném ha megnézne.

Ma dolgozgattunk amikor az ablakon kinézve egy elég meglepő jelenet fogadott: PrezLee billegett a vastag kőfalon, leste a macskát, amely egy lécen feküdt. Sajnos mire előkaptuk a telefont, mert a fotógépet nem találtunk PreLee már  csak így volt lekapható:

A kép “művészi értékén” már csak javít a szúnyogháló is… Előtte mind a négy lába a kövön volt, majdnem fejre esett nagy igyekezetében.

Amúgy a macskákkal egyre jobban van, egyikkel nagyon összebarátkozott, néha össze szoktak ütközni ha egyszerre rohannak felém, azt hiszem a macska is enyhén gyagyás, nem csak a kutya úgyhogy jó társaság. Azt a macskát is kezdi megszokni amelyet mostanáig nagyon kergetett, többször “kaptam azon”, hogy teljesen érdektelenül elmegy mellette. Nem angyal azért, mert nem halaszt el egy egy komolyabb alkalmat, hogy felkergesse a macskát a fára de már nem akarja megenni sem. Itt a harmadik macskát figyeli, az a fásszínben található ócska széken szokott tanyázni, főleg ha olyan szép idő van mint ma. Széltől óvva, napsütötte helye van egy puha szivaccsal. Csakhogy karmol… és fúj és harcias némber, nem lacafacázik sokat PrezLeevel, így az inkább ilyen hátsó megfigyeléseket hajt végre.

Ennek a legviccesebb része, hogy ha én biztatnám, hogy felugorjon egy ilyen “veszélyes” helyre akkor nagyon tiltakozna ellene…

PreLee legújabb neve a “Balsoi Mecanism”… gondolkozunk azon is, hogy “Made in Russia” névvel lézengjen az élete hátralevő részében. PreLee ugyanis nem mutat hajlandóságot semmiféle finom mechanikai mozgásokra. Azt hiszem ő nem tudja magáról, hogy mekkora és azt hiszi kicsike és kecses. Közben nem az. Döng a föld alatta amikor trappol meg ugrál a ház háta mögötti betonozott részen, amit ő úgy hív “játék” mi meg “életveszély”, ugyanis ilyenkor se lát se hal, dobja magát jobbról balra a labdával a szájában, vagy a kacsával vagy a bottal, mindegy mivel. A játék lényege meg az, hogy valaki álljon és nézze, néha néha mondjon egy “add ide”-t vagy tegye magát,hogy el akarja venni tőle a bizonyos tárgyat. Ekkor még vadabb kalimpálásba kezd a lábaival, szökken ugrál… és jobb félre állni mindaddig amíg lecsillapodik. Ha elfordulok és nem figyelek rá, rögtön abbahagyja. Ha el akarom venni tőle a tárgyat, akkor tova szökken, hogy döng bele a hely.  Ez a játék nagyon hasonlít a “szilvásdihoz” amikor “én ütlek, te kékülsz” kivétel, hogy itt PrezLee az aki játszik, mindenki más kékül…

Amúgy csodálatosan meleg van, 17-18 fokok napközben, a kutya nagyrészt kint van a kertbe, csak este engedjük be a házba. Ahhoz képest, hogy december és pár nap múlva karácsony nagyon nem tűnik annak. Olyan “talán szeptember” az érzés 😀