Kategória: Ontopic

Ma megint átmentem szomszédolni és elértük azt, hogy a kutya kint, gyerekek bent, de már nem akartak elszaladni tőle. PrezLee megpróbált bemenni, de a szúnyogháló nem engedte, párszor fenékre esett, és a gyerekek a hálón keresztül simogatták és mondogatták, hogy milyen meleg 🙂

A fiúcska egy versikét is kitalált a kutyáról, de még mindig nem mer a közelébe jönni. Én meg nem erőltetem, biztatom őket, megfogom a kutyát, és ha kimerészkednek akkor nem engedem a kutyát, hogy hozzájuk menjenek, hanem megvárom amíg a gyerekek közelednek a kutyához. A  kutyának elterelem a figyelmét, általában a póráz, vagy a helyettesítő madzag erre tökéletesen megfelel, és biztatom a gyerekeket, hogy simogassák meg a kutya hátsó részét…

Ma miután látta a fiúcska, hogy a kutya  füves részben van, kimerészkedett, és az ölembe ült… igaz a lábait felhúzta de a végén látta, hogy a kutya sem akarja bántani és egy icipicit megnyugodott.

Valahogy ezt a dolgot nem szabad a gyerekekre erőltetni, és legalábbis szerintem nem szabad megszégyeníteni amiért fél tőle, se “lenézni” az ő félelmét. Inkább nagyon lassan haladva, nagyon óvatosan , és úgy , hogy minden esetben amikor a kutyához közeledik akkor a gyerek érezze magát biztonságba. Na sebaj, én hiszem abban, hogy ha nem is lesznek játszópajtások, de félni nem fognak ezek a gyerekek PrezLeetől.

Na és, hogy a címben szereplő Rónáról is szó legyen, ő egy kb 4-5 éves törpe Schnauzer.  Bemutattuk egymásnak a két kutyát, és az első reakció PrezLee részéről egy hatalmas ijedtség volt, pedig nem bántotta Róna csak épp megszagolta. De hamar kilábalt az ijedelemből, és utána elkezdett kötekedni Rónával.

Kapott is egy két morgást, de ettől még nem csillapodott a játék kedve, körbe körbe ugrándozva rohangált körülötte és kimondottan provokálta , csakhogy annak nem volt kedve játszani… Hagytam egy jó darabig, de a végén rászóltam és abbamaradt a zsuka.

Nagyon várom már, hogy vihessem sétálni és játszódjon más kutyákkal amelyeknek szintén van kedve játszani.

Tegnap átmentünk szomszédolni, és a gyerek elég lassan barátkoznak a kutyával. Még mindig félnek tőle, és csak akkor hajlandóak megsimogatni, ha “megfogtam rendesen”. Nagyon reménykedek, hogy napról napra elmúlik a félelmük, és kicsit bátrabbak lesznek.

A kutya nem igazán törődik velük, játszadozik az udvaron, persze már elindult volna utánuk, de meg volt kötve, mert azt nem engedhetem meg, hogy megijedjenek és az amúgy is kevés bizalmuk teljesen elszálljon a kutyával szembe. Türelem rózsát terem, remélem itt kis bizalmat.

A tegnap felfedeztük, hogy van egy kb 5 négyzetméteres szabad füves területük. Ide nyugodtan lehet engedni a kutyát, és a kis bohóc  nagyon  élvezte a fűben való játékot!  Azt hiszem ekkora fűben először volt, nagyon csodálkozott amikor minden mozdulatára egy egy fűszál megmozdult, illetve csiklintotta  a hasát, rettenetesen vidám ugrándozásba kezdett. Kb egy félórát bírta majd kifáradt és lefeküdt a székem mellé. Ma is hivatalosak vagyunk, remélem most is ki fogja ugrálni magát rendesen.

Kicsit odébb, egy bekerített részen nekik is van két kutyájuk. Ezek eszeveszetten ugattak, hisz szegények még ki sem tudtak jönni és egy “ellenség” ugrándozott a területükön, de PrezLee mintha észre se vette volna őket. Nem méltatta figyelemmel a két ugató kutyát, hanem tovább játszadozott a fűben.

Ma jöttem mentem a lakásban, és mivel nem akartam, hogy minden másodpercet mellettem töltsön, egyszer mikor “elmaradt” hát nem mentem utána… Sírni nem sírt, hanem el volt magára. Néha néha kinéztem, és örömömre tapasztaltam, hogy a helyén fekszik és a rongyát rágja… El sem tudom mondani milyen büszkén gondoltam az én ügyes kutyusomra, aki képes feltalálni magát ha nem vagyok mellette… egészen addig, amíg egy rettenetes csörömpölést nem hallok… ugyanis megunta rég rágni a rongyot, és úgy gondolta érdekeseb dolgok is vannak ott…

Az egyik cserepemet húzta le, persze az egész helye tiszta föld lett, a fél szoba tiszta föld lett, a növénykék meg elterülve a földön… na persze mivel még nagyon friss volt a dolog jól összeszidtam majd nekiálltam először összekeresni a seprűt és a lapátot(mivel, hogy ezek nincsenek a helyükön amióta PrezLee itt tanyázik, el kell rejtsem őket a fürdő szobába). Amint tettem vissza a földet a cserépbe elkezdte rettenetesen élvezni ezt az újfajta játékot, olyannyira, hogy kénytelen voltam kizárni, csak hogy össze tudjak szedni… kellett nekem rézgálic gondoltam magamba… olyan keservesen kezdett el sírni, hogy majd megszakadt a szívem. De nem engedhettem ki, egy mert széthordta volna az egész földet a lakásban, kettő mert játéknak vélte az egész takarítás dolgot, és három mert nem akartam kiengedni amíg sír.

Bekeményítettem és néha néha rászóltam, hiszen ott volt két méterre tőlem, hallhatta, hogy ott motoszkálok mellette, mégis olyan keservesen sírt mintha a világ végére tettem volna ki… Szépen összeszedtem mindent, visszaültettem a növényeket, és örömmel állapítottam meg, hogy a takarítási munkálatokon kívül egyéb kár nem történt.

Még azt hiszem 10 percet vártam amíg elcsendesedett a sírásból, utána kiengedtem fogságából.

Estefelé úgy döntött, hogy a szőnyegre jó pisikálni, és le is guggolt azonnal. Megállítottam, kicsit szidtam, levittem a helyére, ott elvégezte a dolgát megdicsértem  és visszahoztam, majd nekiláttam hogy a néhány foltot a szőnyegen egy kefével és tisztitószerrel eltüntessem. Ez olyannyira élvezetes volt számára, hogy nem tudott betelni vele :D. Csak arra kellett vigyázzak, hogy ne borítsa fel a kis vedret a szerrel benne, illetve ne nyaljon bele. Aztán kergette a kefét, meg akarta fogni ahogyan súrolom a szőnyeget, de mivel gyors voltam, hát csak nyúlkált utána és rohant felé meg el. Nagy nehezen sikerült kipucolnom csak a foltokat, de mindenesetre lelkes segítségben volt részem.

Tegnap voltunk a doktor bácsinál. És kapott oltást. Nem nagyon szerette a rendelőben, amikor feltettem az asztalra elkezdett nyafogni. Valami nagyon nem tetszett neki, és az biztos nem a doktorbácsi volt, hiszen most látta életében először…Valószínűleg emlékezett a múltkori állatorvos látogatásra, amikor egy icipicit megkínozták a fülei miatt…gondolom az ismerős szagok kicsit idegesítették, és félt, hogy megint lesz valami fájdalom okozó.

Na de most nem volt, csak éppen két apró szurkálás, majd egy pirulát kapott amit csak úgy bekapott, és egy listát azzal amire szüksége van. Vagyis a 10 napos kalcium kúra, illetve mikor kell menni legközelebb.

Két hét múlva pontosabban. Hogy addig mit fogunk csinálni a sok energiával ami neki van, én azt nem tudom, de remélem, hogy valami megoldásokat csak találok…

Ma viszem oltani a “kis ördögöt”, s utána még pár nap amíg nem mehetünk ki. Annyi energiája van, hogy az hihetetlen 😀 és egyre nehezebb “kordában” tartani csak a lakásban.

A harapások szinte teljesen megszűntek, lehet még egyszer-kétszer egy nap megtörténik, de messzemenőleg gyengédebben teszi, és a “szépen”-re abbahagyja.

Megtanultuk a “pfuj”-t, és nem bántja a növényeket sem… ha meg próbálkozik akkor egy sima “pfuj” és máris megy tovább a játékai fele. Ugyanúgy nem szabad bántani a kanapét sem, az asztalterítőt, és sajnos egy lakásban található dolgok 90%-át…

A wczés kb felénél jelzi ha akar kimenni, kakinál mindenképpen, pisilni még pisil a házba itt ott, de van amikor már ezért is nyafog, vakkant.

Nagyon édes, hogy még nem fogta fel az én magasságomat. Sokszor ha állok nem vesz észre 100%-an, ellenben ha leguggolok menten hozzám szalad.

Most kezdtük játékosan gyakorolni a fekszik-et is, illetve a helyedre parancsot. Na meg azt, hogy az ételhez csak akkor nyúljon, ha megkapta rá az engedélyt. Persze ezek a gyakorlatozások napi néhány perc, és csak addig amíg még látszik rajta, hogy élvezi az egészet.

U.I.. Szombaton múlt egy hete, hogy nálunk van… 😀 😀 😀

Nézném egész nap, és nem tudok betelni. Nem tudom más, hogy van vele, de én tudom csodálni azt, hogy egy ilyen kicsi lény, aki két hónappal ezelőtt született, ennyi mindent tud, mindenre kíváncsi, minden érdekli. Órák hosszat tudom nézni ahogyan eljátszadozik valamivel, nem győzőm csodálni ahogyan napról napra értelmesebb lesz, és azt amilyen könnyen tanul.

Most nemrég ébredt fel, jelen pillanatban nagyon nyugodt, fekszik a küszöbön és nézelődik, hallgatja a házban levő hangokat.

De vissza kell térnem a “rendes kerékvágásba” és a kiskutya mellett is kell dolgoznom. Talán többet, hiszen sokba kerül… oltások, ételek, vitaminok, felszerelések… És ugye be kell hozni azt a rést is amit a kiskutya ára okozott a kiadások között.