Kategória: Ontopic

Ma reggeli sétán is fuccsba ment… nem hogy csak szemerkélt az eső de egyenesen zuhogott. A kedves herceg úrfi meg nagyon felbosszantott… Kicsit elaludtam én is, igaz, ezért már mérgesen ébredtem fel 7 órakor. Mire kikecmeregtem az ágyból és kezdtem öltözni hallom, hogy nagyon de nagyon csurran valami. Ejsze PrezLee meglepett egy nagy tócsával. Hát ezt még teljesen el tudtam fogadni, hiszen én voltam az aki kicsit később kezdtem el a mai napot. Gyorsan feltöröltem a tócsát, majd rácsatoltam a pórázt, hogy mégis vigyem le, hiszen reggel el szokta végezni a nagy dolgát is.

Na ekkor őméltósága megmakacsolta magát és mint a makrancos csacsik egy tapodtat sem akart lépni. Gondolom hallotta az esőt, mert máskor nem szokott így viselkedni, de most rettenetesen csökönyösen nem akart jönni. Enyhe kényszert kellett alkalmaznom, vagyis hívogattam a szokásos módon majd elkezdtem kicsit húzni a pórázát. Szinte végig így kellett menjünk a folyosón, mert én úgy akartam, hogy menjünk, ő meg ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy nem. Végül rájött, hogy neki is kellemesebb ha nem feszül a nyakán a nyakörv…Leértünk, és természetesen nekem lett igazam… de nemcsak hogy nagydolgát elvégezte, hanem oda is produkált egy hatalmas tócsát. Na ekkor ment fel a cukrom igazán 😀 De tiszta szerencse, hogy mivel ügyesen oda végezte el a dolgát ahova kellett, megdicsértem rendesen.

A délutáni séta végül is kora esti volt… hiszen már fél nyolc volt mikor elindultam, mert épp csak egy félórája állt meg az eső.  Egész délután vártam, hogy na lesz séta vagy nem lesz, mert mára meg volt beszélve egy találka egy barátnőmmel, akinek van egy fiatal boxere. Erre a találka az idő miatt elmaradt, és úgy nézett ki, hogy a sétából se lesz igazán semmi, elég volt ma reggel a megázás PrezLee kutyának.

De szerencsére megállt az eső, ő meg igazi Dobermannhoz híven nekifogott tombolni a lakásban, így született meg a döntés, hogy sár ide sár oda de egyszerűbb tekeregni egyet és világot látni mint lefárasztani a lakásban.

Hogy mindennek legyen teteje és értelme, ma a családi tanács úgy döntött, hogy mindenképpen meg kell füröszteni az úrfit, mert mivel ide oda lefekszik enyhén szólva … büdöske.  Na jó… mondjuk ki bátran. Igazándiból büdös volt már 😀 Na nem elviselhetetlenül, de azért ha közel jött akkor érződött.

A nagy fürösztési akció 5 óra körül kezdődőt, kb negyed óra alatt kész is voltunk, jól megtöröltem, megdörzsöltem majd hagytam hogy rohangáljon kedvére amíg megszárad.

A fürösztést csak azért mondtam el, hogy azt is el tudjam mesélni, mire visszaértünk egy sáros szutykos PrezLee-k volt újból. A hasát összefröcskölte sárral, úgyszintén az én nadrágomat, a lábai természetesen sárosak voltak… Na sebaj egy nedves ronggyal végigtöröltük.

Ma végre megvolt az első reggeli séta. PrezLee úrfi reggel 5.30 perckor költött hangos nyafogással és vakkantásokkal. Amilyen hamar csak tudtam magamra kapkodtam a ruháimat, őt ölbe kaptam és lecipeltem a wcző helyre. Itt megvolt minden aminek meg kellett lennie, majd szép lassan komotosan visszasétáltunk a lakásba. Az idő nagyon borús volt, de még nem esett az eső. Dilémáztam hogy elinduljak vagy sem, így kezdetnek odatettem egy kávét.

Mire elkészült a kávé meglett a nagy elhatározás is. Igenis lesz séta. Esik az eső vagy sem, egy kis reggeli mozgás nem árt. Mozogni fog amíg sétálunk majd ha hazaértünk jól megtörölgetem. Felszerelkeztem a sétakellékekkel, magamra kaptam egy kabátot és elindultunk.

Elég nehezen akarta hagyni magát, tiltakozott az ellen, hogy kimenjünk a szemerkélő esőben, de végül csak nekiindultunk. Mind reméltem, hogy ez csak ilyen reggeli nyári zápor és pár percen belül abbamarad de nem így volt. Zuhogni éppen nem zuhogott, de azért szemerkélt az eső végig. Elsétáltunk ismét a kutyasétáltató helyig, majd itt nagyon nekikezdett nyafogni és hátra arcot mondtam.

Amolyan hol elől, hol hátul, hol jobbra hol balra típusú séták még ezek, de hamarosan belejön. Gyakorolni kell. Az egyetlen bajom, hogy a jó korai ébredés miatt most rendesen elálmosodtam én… PrezLee úrfi meg miután reggelizett, most nemcsak hogy alszik, de miután jól megtörölgettem, most be is takartam a pokrócával és most azzal harcol, de szerintem hamarosan egy jó nagyot fog aludni…

A mai sétát egy kicsit korábban ejtettük meg… kellett volna még várnom, rettenetesen meleg volt kint. Na mindegy, rövidebbre fogtuk, és meg meg álltunk árnyékos helyen pihengetni. Holnap kicsit később fogom vinni, úgy hat óra, fél hét fele. El akartunk menni a kutyasétáltató helyig, de nem jutottunk el odáig, hamarabb más útra tértünk és visszafele jöttünk. Most kinyúlva fekszik a konyhába.

Ma végre valahára eljött az ideje a sétának is. Az egyik barátom, akinél volt a másik kutyám szájkosara kölcsönbe, ma visszahozta. A fene se akar rá szájkosarat tenni, főként ebben a korban még semmi esetre sem, de az is biztos, hogy meg akarom szoktatni vele, és kettő kell vigyem magammal, mert soha nem tudhatom milyen idióta ellenőrrel kerülök szembe, és talán ha van nálam felszerelés, könnyebben kimosolygom az egészet. Vittünk zacsit is, egészségügyi könyvet, személyit. Kellett volna vinni még kis lapátot és kis seprűt de azt már nem vittem… mindezzel megvárom az első ellenőrt, és fogom tenni a hülyét… hogy én így olvastam a polgármesteri hivatal honlapján… ez van más nincs. Asszem mégiscsak rendelkezem már annyi szinészi tehetséggel, hogy megjátszódjam a naivat 😀

A legjobb a dologban, hogy most is levittem először és  a dolgát már elvégezte mielőtt indultunk volna. Jelenleg kb 3x végzi el naponta, de ez reggel, délután és este. Persze nem mondhatom az ellenörnek, hogy né ez nálunk így megy, de elégedjen meg azzal, hogy ha odakakil akkor összeszedem és remélem hogy mindezt mégis itt fogja csinálni ahol technikailag mégiscsak könnyebb….

Na de visszatérve a sétára… Ahhoz képest, hogy az első városi séta volt egészen jól haladtunk. Elment mellettünk két villamos, rengeteg autó, néhány emberrel is találkoztunk, és csodák csodájára egy páran mosolyogtak is! Ez ledöbbentett azért mert ez a város arról híres, hogy az emberek egyre jobban félnek és utálják a kutyákat…

Persze volt egy néni aki átment a másik oldalra és egy másik amelynek az orcáján a rettenetes utálat tükröződött ki, de szólni nem szólt… jól tette mert valószínűleg valamit visszaszóltam volna… mert igazán volt kb 3 méter köztem és közte, a kutyát meg azonnal rövidre fogtam… úgyhogy kikérem magamnak!

A hétvégén halászni voltunk. Kezdetben úgy nézett ki, hogy a saját kocsinkkal fogunk menni, és azon törtük a fejünket, hogy lehet, a legjobb megoldás, hogy a kocsiban aludjon… de a haverek “áthúzták” a számításainkat, és az ő kocsijukkal mentünk.

PrezLeenek vittem a pokrócát, azt helyeztem a földre, az első és a hátsó ülés közé, és még csak egy negyed perc mocorgás se volt, azonnal lefeküdt és hamarosan el is aludt. Épp ezen nevettünk, hogy na legközelebb ha makrancos és túltelve van energiával akkor visszük egy kört a kocsival…

Megérkeztünk, de sajnos olyan helyen voltunk ahol egy olyan 100 méterre volt egy út, amit igaz, alig használnak, de azért 1-2 óránként csak elmegy egy egy autó, és tőlünk jobbra is és balra is kb 100-100 méterre voltak idegen halászok. A problémát úgy oldottam meg, hogy vittem egy kb 10 méter hosszú madzagot, amit rákötöttem a nyakörvére, és azzal együtt engedtem szabadon. Így valamennyire ő is mehetett a saját feje után, és ha szükség volt én is el tudtam kapni ha már elindult rohanni valamerre.

Egyszer kétszer megugatta az idegeneket, de például ha a csapatunkból jött ment valaki azt nem. Vagyis felismerte, hogy az hozzánk tartozik és nem bajlódott velük. Persze üdvözölni akarta őket teljes hévvel, így itt is jól fogott a “hosszú póráz”.

Az első halat amit kifogtak, megmutatták neki. Első reakciója az volt, hogy meg akarta harapni, de nagyon csodálkozott a csapkodásának, majd annak hogy visszadobták és csobbant.

Egyelőre nem akart berohanni a vízbe, de én se bíztattam, ugyanis a víz se volt elég meleg, és a part nagyon meredek lévén nem tudott volna rendesen be-ki mászni.

A sátrat hamar megszokta, itt ott meg akarta kezdeni a logó madzagokat, de amúgy nem volt különösebb gond vele. Miután felhúztuk betettem a pokrócát, és a helyére tessékeltem… Érdekes módón még volt sátor tőlünk jobbra is, balra is, mégis amikor megeredt az eső, egyenesen a miénkbe húzódott be.

Amikor nagy nehezen megállt az eső megint kimoccantunk a sátorból és elmentünk egy rövid sétára. Amikor távol kerültünk minden “veszélyforrástól” (út, idegenek), levettem a nyakáról a pórázt, nyakörvet, és jöttünk mentünk a majdnem fél méteres fűben… Tetszett neki, de nagyon igyekezett a nyomomba maradni, szinte a lábam alatt lépkedett nehogy lemaradjon.  Ellenben amikor a “tanyára” érkeztünk, ott mintha süket fülei lettek volna… gondolom jobban biztonságba érezte magát és azért nem reagált arra, hogy gyere, meg egyebek…

Az éjszakai alvás gond nélkül zajlott, reggel hatkor költött, kivittem egy rövid sétára, felköltöttük a többieket, majd mi visszahúzódtunk PrezLeevel és kb 10 ig aludtunk miközben ők halásztak.