Kategória: Ontopic

Olyan lett PrezLee mint valami valódi hátizsák… nagyon furi rajta a hám, és még egy icipicit nagy neki, de nem mertem a kisebbet venni, hiszen egy-két hét alatt hatalmasat nő…és  a hám ugye kizárólag arra lesz használva, hogy ha egyedül viszem autóval, vagy akár nem egyedül, de ő a hátsó ülésen tanyázik, akkor legyen mitől megkössem, és tudjam, hogy még hirtelen féknél se repül a nyakamba, vagy nem tud elindulni kocsit felfedezni mondjuk csúcsforgalomba…

Tiszta pirosat szerettem volna, de az kicsi volt. Mind nézem és nézem, de sehogy se tudom megszokni a fogantyús kutyámat…

Na ez volt amin ma rettenetesen nagyot nevettem és egészen jól elszórakoztam… a szomszédomról van szó és az ő idős, olyan 8-10 éves Cockeréről… Az történt ugyanis, hogy vittem le a kutyát dolgát végezni… pórázon mint szokom mindig, és miután elhaladtam az ajtajuk előtt ami természetesen nyitva volt, az ő kutyájuk kijött megnézni, hogy mi a helyzet. Kissé aggódtam ettől a találkozástól, főként azért mert sajnos ez a Cocker  idegbeteg, így nem mindig viselkedik normális kutyaként… vagyis, hogy nem bántja a kölyköt.

Valahol mégis az az érzésem, hogy nem is kimondottan a Cockerrel volt a baj, hanem a gazdáival, és most már öregkorára az összes rossz tulajdonság annyira idegződött, hogy akár rá is lehet mondani, hogy idegbeteg… Erről majd később…

Szóval vonulunk mi le, én a három hónapos és immár 10 napos éppen fogatlan rém “veszélyes” barna Dobermannommal amikor a hátunk mögött megjelenik a Cocker, amely termetre igaz, hogy már szinte a hasa alatt bújhatna át ennek… Enyém eb annyira el volt foglalva az udvaron látottakkal, hogy nem vette észre a másikat… a másik azonban észrevette ezt és furcsa mód még csak nem is vakkantott… csak nézelődött utána… erre jött ki a gazdája kapta el a nyakörvét és vitte befele azzal a mondattal: “Gyere vissza mert megharap!” … Hát igen, ennyit róluk 😀 hátha ezután jobban vigyáznak a kutyájukra, hiszen most egy “félelmetes fenevad” van a környéken…bár nem hiszem, hogy van olyan szerencsém, hogy jobban vigyázzanak rá…

Nem vagyok oda ás vissza a hámokért, de ha sikerül akkor még ma beszerzek neki egyet. Igaz sehol máshol csak a kocsiban fogja használni. Az történik ugyanis, hogy amikor egyedül viszem, akkor a helye a hátsó ülésen van. Ellenben egy idő után nekifogna jönni menni, így logikus, hogy megkötöttem… Igen ám, de egy adott pillanatban lecsúszott a székről és nem tudott visszamászni. Szerencsére azonnal meg is álltam a benzinkútnál így el tudtam rendezni a dolgokat mielőtt még nekikezdett volna mondjuk fuldokolni…Szóval kell hám. A nyakától megkötni nem elég, egy erősebb fékezésnél még baja eshet.

Ma délutánra meg van beszélve a látogatás Fruzsihoz és ha minden jól megy akkor egy kis “torturában” is lesz része az úrfinak! Ugyanis ahova megyünk ott volt olyan 12-13 szinte egyidős Cane Corso kölyök is… Persze valamivel kisebbek mint PrezLee, és a múltkor még nem lehetett oda engedni hozzájuk mert azok nem voltak még beoltva, de mostanra mindez nem kéne probléma legyen…Nagyon kíváncsi vagyok hogyan fog viselkedni az apróságokkal, szerintem meg fog szeppenni és odébb akar majd állni, hiszen azok között vannak olyanok amelyek ha megijednek megmorogják, a másikok meg visítani kezdenek és szerintem nagyon bosszantó lehet, hogy majdnem mind egyformák (persze első ránézésre) és mind másképpen reagálnak.

A látogatás előtt megállunk a doktor bácsinál egy ellenőrzésre…

Tegnap ugye kedd volt… és kedden össze szokott gyűlni a társaság néhány sörre. Amióta megvan PrezLee úrfi elég ritkán mentem. Nem volt lelkem itt hagyni szomorkodni, így például ha nem aludt akkor volt biza, hogy itthon maradtam vele. Na nem okozott ez nekem semmiféle lelki bánatot, de azért ilyen melegekbe egy két sör kimondottan jól esik. De visszatérve arra, hogy kedd volt, gondoltam elsétálok PrezLeevel a kocsmáig, majd ha nincs kedve rá, nyugtalankodik akkor visszasétálunk.

De PrezLee kimondottan társaságkedvelő kutya lett. Nagyon szépen haladtunk az úton, gondunk csak a tükröződő  ajtókkal, ablakokkal volt, mert ott gondolom meglátta a “kutyát” és hozzá akart menni. De amúgy szinte rendes kutya módra jött mellettem, csak néha álmélkodott vagy húzott egy kicsit. Megérkeztünk és természetesen akik csak hírét hallották, de még nem látták megsimogatták. Ez rettenetesen tetszett neki. Majd találtunk egy védett helyet a fal melletti oldalon, és ő mint aki világ életében ezt művelte … lefeküdt az asztal alá és ült csendbe.

Ha már így alakult akkor természetesen kértem én is egy sört… több mint két órát ültünk a kocsmába és mondhatom tökéletesen meg vagyok elégedve a viselkedésével. Még akkor sem érdekelte mi történik amikor egy másik asztalnál leejtettek egy üveget, illetve egy harmadiknál hangosan nekifogtak ordítani…Ő elvolt a maga asztala alatt,  a végén már csak az alváshoz fészkelődött….

Hazafelé is vidáman szedte a “virgácsait” szóval minden a legnagyobb rendben.

Anyukám kedvenc fajtája. Immár 50 éve vágyik egy Szentbernáthegyire és eddig soha nem jött össze. Most összebeszéltem édesapámmal és meglepetésként fogja megkapni kb. a hónap végén. Szerencsére ez nem olyan igazi “ajándék” kutya, hiszen már beszélték otthon, hogy beszerzik csak éppen nem volt még honnan.

Ma láttam fotókat az szuka  előző kölykeiről, nagyon szépek. És hat hetesen akkorák szinte mint PrezLee három hónaposan! Ha meglesz a kis gombóc gyakrabban kell meglátogassam anyuékat 😀 a kiskutyák szokják egymást amíg kicsik… kíváncsi vagyok mit fog szólni hozzá PrezLee és természetesen Balázs is… mert azzal mindennap fog találkozni akár tetszik neki akár nem… Balázs meg nagyon morog PrezLeere amikor az a helyéhez közel megy. Az utcán nincs vele semmi gond, de a helyét nagyon védi a “szemtelen” betolakodótól!