Kategória: Ontopic

Ma el kellett szaladni a Metró-ig, de igazán csak vagy 15 percnyit töltöttünk a boltba. Gondolkodtam azon, hogy vigyük magunkkal a kutyát, és valahol árnyékos helyen állunk meg, amíg Tibi megvásárolja a dolgokat, addig én kint maradok a kocsi mellett… igen ám de eszembe jutott, hogy az is nagyon fontos, hogy néha néha egyedül maradjon… ekkor döntöttem úgy, hogy akkor mi elmegyünk, ő itt marad. Betessékeltem a helyére, persze azonnal kapcsolt, hogy valami “akció” kezdődik, mert minduntalan körülöttünk ácsorgott… végül sikerült mindent leellenőrizni, a veszélyben levő növényeket biztonságba helyezni, az asztalról mindent elpakolni, és ellenőrizni, hogy a szobából nem fog tudni semerre se kimenni.

Természetese ahogyan elhagytuk a szobát, hangos nyivákolásba kezdett, ellenben a szabály az szabály, ha visszamentem volna akkor minden eddigi ilyen fajta gyakorlatot hiába is csináltunk volna. És így is nagyon kevés volt az amit egyedül töltött, azt hiszem kevesebb mint 5 óra mióta velünk van.

Szóval kiléptünk a lakásból, kiszedtük a kocsit a garázsból, erre természetesen a hangoskodása még nagyobb lett… Végül elmentünk, hamar vissza is jöttünk, és mire visszaérkeztünk a lakásban csendet találtunk. Már azon kezdtünk fogadni, hogy mit kell összetakarítani… hiszen a legutóbbi “egyedül maradsz” dolognál egy növényt kellett visszaültessek és kutyapiszkot összetakarítanom… Ehhez képest a mostani nagyon light-os volt.. A tányérját felejtettem eltenni indulás előtt (nem sokkal azelőtt adtam neki enni), és azt természetesen kiborította. Amúgy az ajtótól kb másfél méterre feküdt szépen és várt…

Persze kapott is valami finom falatot, amit direkt neki hoztam a Metróból, nagy dicséretet, és rengeteg simogatást amiért szinte probléma mentesen megúsztuk az egyedül maradást.

Ma éjjel, 2.43 perckor vakkantásokra ébredtem meg. Nagyon álmosan kikecmeregtem és lekecmeregtem az emeletről, villanyt gyújtottam és megállapítottam, hogy á semmi baja, csak játszana… Ez most nem igazán töltött el őrült boldogsággal, de gondoltam egy annyit, hogy felöltözöm és leviszem pisilni hiszen azelőtt való nap ő is rengeteg vizet ivott…hívom, nem indul, megint hívom nem indul, elindulok a folyóson, vegyem elő a pórázát, de őkegyelme fekszik és játszik a madárral… Na de mégis, megrögzötten ragaszkodom ahhoz, hogy de igenis lemegyünk és ott fogsz pisikálni, ezért visszamegyek, felemelem a lábaira mert ha eccer nem hajlandó elindulni akkor nem hajlandó… de ha lábra állítom akkor jön.

Végül én ásítozva ő játszadozva leértünk, pisilt is egy nagyot, jöhettünk vissza. Ellenőriztem, hogy legyen vize, jóéccakát kívántam neki majd még 10 percnyit hallgattam az ágyból, ahogyan a játékával szórakozik… ezután én elaludtam… ő nem tudom.

Most üres az udvar, és hihetetlen furcsaságként a kapu is be van csukva. Egész héten reggeltől estig, sokszor estétől reggelig is tárva nyitva szokott lenni a ház utcára nyíló kapuja… A város egy nagyon forgalmas főutjára, ahol szombat vasárnap is állandó jelleggel száguldoznak a kocsik… Emiatt és persze a behívásnál még jelentkező hiányosságok miatt a lakáson kívül mindig pórázon megyünk. De tegnap levittem póráz nélkül. Nagyon ügyesen jött, visszafele jövet indult el egy kicsit a kapu irányába, az udvar közepe fele, de ekkor hívás után nekifogtam felszaladni a lépcsőn… mert hiába mennék utána annál jobban rohanna el… de ha megyek el, akkor irgum burgum de azonnal indul utánam.

A hétvégére nem alakult semmi kiruccanás a városból, így megejtettük a már régóta esedékes találkozást Rékával és Zsolttal. Már legalább három hete szó volt róla, hogy ejsze ideje lenne leülni egy két sör mellé, de mindig másképp alakult. Most végre ez is megtörtént. Ezer esztendeje nem láttam őket, a kislányukat meg csak pár napos korában!  Amolyan véletlenszerű kutya-baba találkozó alakult ki ismét.

Mi valamivel hamarabb értünk oda, és bár tudtam, hogy abba a vendéglő-kocsmába lehet vinni kutyát a teraszra (már voltunk ott más kutyájával), mégis úgy tartottam illedelmesnek, hogy előbb megkérdezzük. így is történt. Tibi előre ment, én PrezLeevel megálltam az utcán és vártuk az “ítéletet”… ami kis fintorszerűséggel végül is “igen” volt. Letelepedtünk egy sarok asztalnál, majd mikor láttam, hogy a pincérnő oda és vissza van PrezLeeert, megsimogatta meg tutujgatta, vettem a bátorságot és kértem neki egy kis vizet. Kapott is. De ezután fogok vinni magammal valami ivásra alkalmatos tálikot és egy flakonba vizet is, mert egyszerűbb… itt nem voltak felkészülve arra, hogy egy kutyának adjanak vizet…de végül találtak valamit és PrezLee mint a szomjhalál szélén álló bekebelezte az egészet.

Nagyon szépen megköszöntük, majd elnyúlt az asztal alatt, mint egy rendes kocsmázós eb.

Miután megérkeztek végig nyugisan ült az asztal alatt egy ideig, majd megunta. Voltunk egyet pisilni is, még egy kicsit ült, majd kissé nyugtalankodott, felmászott a padra mellém, rágcsálta a pórázát, de egyáltalán nem volt komoly “helytelenkedés”.

A sörözés után felcammogtunk egy ismerősig, valami papírokat elvenni. Itt nem igazán vannak oda ás vissza az állatokért a lakásban, bár az állatokat szeretik, és mivel csak pár percet kellett várakozni nem mentünk be. Mert az egy dolog, hogy én szeretem, de hát nem akarom én senkire se rákényszeríteni a kutyámat. Nem meghívott vendégek voltunk speciel említéssel, hogy hozzátok a kutyát is, véletlenül alakult így.

Visszafele jövet kettesben várakoztunk az üzlet előtt, az üzletes bácsi meg kijött megnézni a kutyát. Ebből a boltból szoktunk vásárolni rendszeresen, a bácsi meg ismer… No ezután semmi említésre méltó nem történt, hazajöttünk.

A szabad parancsot úgy gondoltam, hogy kajára vonatkozzon… vagyis a.) tudjam normálisan odatenni neki az ételt, várjon türelmesen és ne döntsön fel, b.) majd alapja legyen a földön talált ételek otthagyásának… erre tegnap… a párom adott neki friss vizet. Közben még tett vett a konyhába, a kutyáról kissé megfeledkezett. Az egy ideig tűrte, tűrte, várt majd egy két vakkantással felhívta magára a figyelmet… nézi nézi mi baja lehet… ül, hogy már reszket bele, nem moccan a konyhából, topog és nem érti… “vizet adtam… enni nemrég evett, pisilni volt len 5 perce, mi baja lehet ennek a kutyának??? ” -valahogy így filozofált magába, majd nagy nehezen eszébe jutott, hogy megnézze biztos ami biztos, lehet elfogyott az egész vize: erre csoda… a kutya még csak meg se érintette a vizestálat, azért toporzékolt mert nem kapott engedélyt a víz ivásra :O a furi csak az, hogy a vízre nem szoktuk alkalmazni a “szabad”ot… csak a kajára, azt elég türelmesen megvárja amíg a földre teszem a tálat, ezután meg nem szoktam várakoztatni a vízivással… ihat azonnal. A kajával kell csak megvárja amíg azt mondom szabad…

Mindenben részt akar venni amit csinálok… ha a ruhákat rendezem a szekrénybe ott van, majd időnként (de csak hogy segítsen) elrohan egy egy darabbal… két lehetőség van… rohanok utána, akkor mókának veszi, nem rohanok utána akkor zsákmánynak és “megöli”. Ha porszívózok akkor ott csetlik botlik mellettem, még jó, hogy nem miniatűr zsebkutya, még beszippantaná a porszívó! A mosogatáskor leül és tágra meredt szemekkel néz… majd a tálkájában levő maradék vizet felborítja… ha főzök valamit akkor előbb az edények között akar turkálni majd megint leül és minden mozdulatomat lesi, hogy nem-e pottyan neki is valami mennyei manna… Ha pottyan akkor még vár, ha nem sokszor követelőzik egy sort, ha akkor se kap helyrevonul, de azért látszik rajta, meg van sértődve…

Ma tököt rántottam ki… hát mondanom se kell az orra és a feje csupa liszt volt… kezdett hasonlítani egy barna alapon fehér pöttyös dalmátra.