Kategória: Ontopic

Ugye már most tudjuk, hogy hova kéne menni a hétvégén… de őszintén szólva nem tervezek semmit. Már a múlt előtti héten is úgy mentem volna, kutyástól, hiszen a túra is ideálisnak ígérkezett, nem túl sok járkálással, olyan hogy időnként meg megáll és elidőz a nép, majd tovább megy, szóval olyan, hogy ha ki is fáradt volna amíg a helyi tevékenységek folytak volna lett volna ideje pihenni… na de közbeszólt a rosszulléte, így nem mentem vele csak ki falura. Persze ott is volt alkalma mozogni és ugrálni. Szóval nem tervezek, ha úgy alakul akkor biza jó lenne menni.

A ma reggeli sántikálás után elmentünk az állatorvoshoz, hogy biztos ami biztos azért nézze meg ő. Hiszen mire elindultunk már sehol nem volt semmi sántikálás, persze ott se volt, azóta se volt, de azért mégiscsak jobb ha valaki olyan látja aki tudja is mit nézzen…

Kezdetben PrezLee mindent akart csinálni csak a rendelőbe bemenni nem… de nem vettem észre rajta, hogy rossz emlékei lennének és félne, hogy ez lenne a tiltakozásának az oka, hanem valami szagot fogott és azután kutakodott még az utcán. Az állatorvost örömmel üdvözölte, de aztán megint ki akart menni. Nem tudom mit érezhetett ott kint, az is lehet, hogy valami enyhe kaki ingere volt, mert olyankor akar ennyire kimenni és csak akkor követelőzik ennyire. Végül elmúlt, az állatorvos megnézegette, elmondtam a látottakat, láthatta ő is, hogy most már nyoma sincs a sántikálásnak, de azért kapott egy gyulladásgátló injekciót, aminek természetesen vannak mellékhatásai is: mégpedig az, hogy a kutya szomjas lesz tőle és sok vizet iszik, na persze ettől meg sokat pisilik.

Ezen mellékhatást biza keményen megtapasztaltuk … először a folyosót locsolta végig, igaz ott állt az ajtó környékén, és gondolom olyan nagyon kellett neki, hogy még hisztizni is elfelejtett… eh, nem világ vége, feltöröltem, levittem, ott is folytatta egy pár cseppel. Visszajöttünk, nekifogtunk Rongyozni meg Donald-al játszani, erre jön meg térül fordul, és felugrik az ágyra… mire mondtam volna, hogy mész le onnan, már csurgott is belőle a felesleges lé… az ágyra.

Fogtam a fejem, szidtam egy sort, de hát nem igazán volt megint hibás, így előkapartam néhány nedves zsebkendőt és ideiglenesen azzal töröltem fel, majd megint lerohantam vele pisilni. Ez is megvolt, még egyszer voltunk lent, majd elmentünk egyet sétálni. Legalább 3-4-szer állt meg csurogtatni.

Hazajöttünk, majd 2x megint lementünk, egyszer eredményes volt, másodszor játszódtunk egy picit az udvaron. (2 fél kört, mert már szinte elkezdett ugatni, és ugye a szomszédokkal nem akarok még jobban összeveszni)

Készítettem néhány filmecskét is PrezLeevel, most jutottam oda, hogy átdolgozzam őket. Eddig meglenne, majd ha még készítek filmecskéket akkor azokat is összevágom és folytatom. Addig is:

Ma háromnegyed hatkor másztam ki az ágyból mert indultunk az első reggeli sétánkra PrezLeevel. Előbb leszaladtunk pisilni, majd elkészültem én is, így hét órakor kiléptünk a kapun. Nem sok tiltakozással (bár az utcán még nem “hallja”) leült és türelmesen várt amíg zöldre váltott a stop. Elindultunk, de nem haladtunk nagyon messzire, mert egy olyan 200 méter után úgy tűnt, hogy sántikál. Elkezdtem jobban figyelni és tényleg bicegett, de nem tudtam megállapítani, hogy melyik lábára.

Gyors tappancsellenőrzés után hátra arcot mondtunk és hazajöttünk. Dél után állatorvosi vizitre vagyunk bejelentkezve.

Délután kimentem a lakásból néhány percre és azt hittem elájulok a melegtől. Rettenetes hőség volt ma is, 7 órakor még olyan fülledt volt a levegő, hogy nem bírtunk volna sétálni. Hogy azért mégse unatkozzon, hát volt egy hatalmas rongyolás, majd a “fiuk” játszódtak egy nagyot. Végül olyan fél kilenc fele kezdett kellemes lenni kint, így elindultunk sétálni. Most nem a szokásos helyre vittem, nem akarom hogy megszokja csak azt az egy helyet, hanem elindultunk egy másik fele, csak az nagyon messze van. Eljutottunk a Szamos partra, megcsodáltuk az újraépülő Napoca hidat, majd végigmentünk a kék hídig, megcsodáltunk két villamost, átmentünk a hídon és felcammogtunk a Fellegvár első szintjére… Na ez nem olyan sok lépcső, és ott volt egy olyan terasz szerűség ahol el tudtam engedni a fickót.

Végigsétáltunk azon a teraszon, és mivel vészesen közelgett a vihar, gondoltam inkább visszafordulunk és szépen hazamegyünk. Most kicsit más úton mentünk vissza a kék hídig, ott vissza a Szamos mellett, majd bevágódtunk a teniszpályák mögötti zöld részre, ami majd kb. 2050-ben kutyasétáltató hely lesz ha a helyi hivatal végre megszavazná annak az iszonyúan hülye 96-os meg 2001-es határozatnak a módosított változatát…

Na mindegy, ott megint el lehetett engedni és játszódtunk egyet a rettenetes rózsaszín majommal…meg valami tobozokkal is, de nem nagyon sokat, mert egyszer csak lefeküdt a fűbe, el volt fáradva. Na akkor én is rágyújtottam egy békepipára… friss levegőn füstöt kell szívni alapon, majd mikor kipihente magát szépen visszasétáltunk.

Úgy látszik jót tett neki a séta előtti játék, mert ma AHHOZ képest hogy mekkora, szenzációsan jött… persze húzott, meg visszahúztam, de azért voltam jó néhány lépések amikor gyönyörűen lépegetett mellettem…dicséretek tömkelegét ontottam rá. A kezem se fájdult meg, a karom se zsibbadt le. Még egy két hét és szépen fog jönni pórázon…. vagyis remélem 😀

UPDATE:

Ez a séta 3,29 kilométer volt. A trasszé kb így nézett ki:

Megint olyan meleg van kint, hogy katasztrófa. Nem tudom így kivinni az ebet, a lakásba is olvadozik ahol valamivel kellemesebb a levegő. Majd később megyünk csak sétálni. Jó lenne egy tó vagy egy medence… ahova bemászhatna. Próbáltam meglocsolni vízzel, de bár a végeredményt élvezte, felélénkült egy cseppet, a priccolással nem értett egyet.