Kategória: Ontopic

Napok óta koncert van mifelénk. A drágalátos ebek okozzák, de remélhetőleg hamarosan véget ér. Kicsit hiányzik nekik a megszokott mozgás is, ugyanis amióta elkezdődött, azóta szigorodtak a séta körülményei, ez meg annyit jelent, hogy nem elég fáradtak.  Az egész onnan indult, hogy van a környéken egy tüzelő szuka, ami bár nem itt lakik, hanem 1.5 kilométerrel távolabb, de afféle fél kóbor. A tanya amin tartózkodik nincs rendesen bekerítve, így az eb, meg társai szépen kóricálnak a környéken. Ez elbolondítja a mi három kutyánkat, így kissé nehezebb velük. Időnként vannak panaszos nyafogások, meg ugatások, de jelenleg a leggyakoribb a merev nézés maguk elé, kifele elvágyakozva a kerítés mellől.

A séták pórázon történnek az ebek elengedve csak akkor ha megfelelő helyre értünk, ahol jó messzire el lehet látni, és sehol semmi vész. Itt rohangálhatnak ha épp kedvük tartja tíz percet, majd vissza udvarfogságba velük. Még pár nap és remélhetőleg lejár az egész, utána meg könnyebb velük jönni menni a vidéken.

Igencsak érdekes PrezLee “szófogadása”. Mert nem igazán mondható a szófogadás mintaképének, ellenben mégis vannak dolgok amiben megfelelően reagál. Hogy is mondjam… képes kilométerekre elrohanni tőlem, mert valami nyulat kerget épen, ellenben a tehenekkel nem foglalkozik. Ha a domboldalon megyünk és hirtelen egy csorda, vagy ember bukkan fel, megáll, elegendő időt hagyva ahhoz, hogy behívjam és csodák csodájára hozzám is jön, meg hagyja, hogy pórázra vegyem. Máskor meg ihaj csuhaj, megy mint a szélvész és teszi a süketet. Ki tudja, lehet a hangomban is van valami, amikor tulajdonképpen ő tudja, hogy jól van na eredj, kergesd azt a nyulat, majd visszajössz te, ellenben amikor ember, tehéncsorda van akkor másképp mondom neki? Na a hóhér tudja, tény, hogy bizonyos szempontokból meg vagyok elégedve vele. Egészen persze nem lehet, mert ha ilyent mondanák, holnapra valami hóbortos hülyeséggel lepne meg, csakhogy megcáfolja az állításomat!

A következő napokban neki kell fogjak megtanítani PrezLeet szépen haladni a bicikli mellett. Nem lesz ez könnyű feladat, sőt nagyon nehéz dolog lesz. Mert jó lenne ha képes volna pórázon haladni a bicikli mellett, de ő hebehurgya és mindig azt csinál amit akar. Emiatt akár le is ránthat a bicikliről, ha épp úgy gondolja, szóval nem is olyan egyszerű a helyzet.. Még gondolkozom azon, hogy lesz e bicikli mellett szaladó kutya, vagy csak elégedjen meg a sétákkal.

Ahogy tollasozni sem viszem, mert bár reméltem, hogy remek “labdaszedő” lesz belőle ebben nem is tévedtem… Azonnal vadászta a leeső tollas labdákat, igen ám de ahelyett, hogy nekem adta volna őket, hogy ne kelljen az öreg csontjaimmal hajladoznom, ő elrohant vele. Így a tollasozás fele az kiabálva PrezLee után rohangálás volt ő meg komiszkodva csak ugrabugrált a tollaslabdával…  Na valszeg ha a bicajozással is jót akarok magamnak, akkor PrezLeet kihagyom ebből a mókából.

Ma is több mint 13 kilométert tekeregtünk. Szerencsére modern GPS divájszokkal vagyunk felszerelkezve, meg ilyen olyan tracking program van rajta és az szépen jelzi mennyit mentünk. Mi. Azt, hogy a kutya mennyit tesz meg fogalmam sincs, de biztos 5x annyit mint amennyit mi. PrezLee biztosan. Győző csak 1.5x annyit mint mi, ő sokkal lassúbb fajzat.

PrezLee azonban nem normális, és a városban azt sem tudom mit csináltam volna vele. Legalábbis jelenleg itt falun neki ideális, kedvére mozoghat, az udvar messze nem elég neki. Győző már jobban megelégedne rövidebb sétákkal, és az udvaron ténfergéssel, ki is fárad, de azért mikor indulunk ő is nagyon boldogan ugrabugrál.

PrezLee “veszedelmesen” sokat rohangál. Olyan is előfordult, hogy negyed órát el volt tűnve, mindez olyan helyen ahol kilométerekre nem volt semmi, és rohant fel le, láttuk a dombokon, majd mégis oda talált ahol mi voltunk. Ezzel szembe Győző egyszer indult el PrezLee után, PrezLee a nyúl után, de PrezLee miután üvöltve kergette a nyuszit, és az már jól elrohant tőle, szépen ívben kanyarodott majd szélsebesen visszatért hozzánk. Győző persze csak fél utat tett meg, mert jóval hamarabb hátra maradt, majd PrezLeetől is lemaradt és egyszer csak egyedül találta magát a kerek erdő közepén. Hiába kiabáltunk, biza ő nem hallotta, és nekiindult hanyatt homlok visszafele azon az úton ahol mi jöttünk. Hamarosan azonban észbe kaphatott, hogy ott nem vagyunk, mert mi is visszafele indultunk és egyszer csak találkoztunk. Teljes rémület volt a szemében…

Szóval… PrezLee, meg úgy amúgy a doberman is ideális sportkutya. Tényleg igaz az amit a kutyás könyvek írnak a fajtáról, hogy fáradhatatlan, de az is, hogy iszonyat nagy a mozgás igénye, ha ezt nem kapja meg, valamit fog “okoskodni”, és szétszedi a házat is.

“ezer éve” nem írtam semmit… igaz, nem nagyon történik semmi említésre méltó. Pedig minden napra jut valami “kutyás élmény”.

A szófogadás még mindig nem az erőssége az úrfinak, de valamit javult a helyzet. Többször “megjártuk”, hogy vészesebb helyzetben, elsőre be lehetett hívni, ami komoly tátott szájjal maradást illetve meglepetést okozott bennem. Nem kellett kiordítani a tüdőmet a helyéről, csak egy “gyere ide azonnal” elég volt.  Történt ez olyan esetben ha séta közben valami állatcsordába ütköztünk, vagy ember jelent meg a “sarkon”. Ellenben időnként mégis felülbírálja a parancsaimat, olykor olykor elmegy és negyed óra múlva bukkan fel valahonnan.

Tegnap lefele baktattunk éppen, jó rálátással az előttünk elterülő mezőre és egyszer csak egy ismerős barna formát tekintek meg a messzeségben. Hát PrezLee volt, úgy rohant mint egy eszeveszett kerge birka. Kiáltottam utána és szinte porfelhő keletkezett a fékezése nyomán. Azt hiszem jelen esetben PrezLee lokalizációs “divájsza” nem működött a legjobban, mert a bokorban való bóklászás után elveszíthetett szem elől és elindult veszettül a már általa ismert úton hazafele.

PrezLee és Győző kedvenc szórakozása a sárba, vízbe ücsörgés. Ennek következtében minden alkalommal egy szép kutyával indulunk el, és visszajövünk egy “ronda disznóval” Győző személyében, illetve egy másik, nem annyira ronda, de irgalmatlanul “büdös disznóval”. Persze ő is ugyanolyan sáros, csakhogy rajta nem látszik az iszappakolás.

Szinte mindegy, hogy tó, patak vagy csak 10 centi átmérőjű pocsolyával találkozunk, PrezLee is meg Győző is igyekszik minden áron bele feküdni a dagonyába. Persze ha szerencsések, azelőtt nem sokkal a bivaly csorda feküdt épp benne, így el lehet képzelni miféle illatanyagokkal érkeznek vissza…

Mostanság egyszer kétszer kint hagytam éjszakára az udvaron. Persze ez csak akkor lehetséges akár csak megpróbálni is, ha nem esik az eső. Ugyanis az első cseppekre azonnal megy, nyitja az ajtókat és elfoglalja a helyét a konyhában.  Az egész úgy kezdődött, hogy későbbig dolgoztam. Nyitva volt az ajtó a szobámnál, ő meg előszeretettel heverészett az udvaron, az ajtó előtt. Első napokban éjjel vittel “lefektetni”, vagyis a helyére, miután én is befejeztem a dolgaimat. De egy adott pillanatban olyan jól elvolt a pokrócán, hogy nem akaródzott neki bemenni. Rendben, kint hagytam.  Olyan hajnal fele hallottam, hogy bement. Így folyt ez pár napig, utána nekifogott esni az eső. Az éjjel megint kint maradt, reggel fele azonban hallottam amint betessékelték a házba 😀 Történetesen ha az udvaron van többet ugat mint a lakásban 😀 S akkor kb így nem lesz még nyáron sem udvari kutya PrezLee…

Azon nevettünk a minap, hogy mire PrezLee jó öreg kutya lesz, eléri a teljesen kezelhető, normálisnak nevezhető kutya minősítést. Már nagyon sokat javult… például másfél éves korában kimentem vele és barátokkal csillagokat bámulni az éjszakába, ki a domboldalra és persze vittem a kutyát is. Eredmény? Időnként meglátogatott, ellenőrizte a jelenlétem majd elhúzott az ördög tudja hova. A sötétben nem láttam… Szerencsére jó lakatlan vidéken voltunk, tehát lehetett hagyni.

A tegnap este kimentünk holdat fotózni, és biza a drága ebem NEM tűnt el. Ezen nagyon elcsodálkoztam… Mármint az eltűnést nem úgy kell venni, hogy elmegy aztán nem jön vissza, hanem, hogy jó messzire rohan, majd vissza, majd ismét elrohan és öt-tíz percenként visszatér mint valami bolygó hollandi. Amikor haza fele vettük az utunkat ő is ott loholt a nyomunkban…

Most azonban érdekes dolog történt. Felállítottam a háromlábat, PrezLee meg olyan 2 méterre tőle szépen helyet foglalt, majd felállt, körözött egyet, de annyira ment csak, hogy a sötétben is láttam merre van, majd vissza jött, megint leült…

És a “gyere ide” is egyre gyakrabban működik 😀 Remek!