Kategória: Ontopic

Végig kerestem a netten, hogy Agility pálya lenne-e Kolozsváron, és eddig semmit nem találtam. Ez egy kicsit szomorú, de nem fogom hagyni magamat. Még csak azért sem, mert szerintem egy nagyon érdekes dolog az agility, na mondjuk lehet nem űzném éppen versenyszerűen, de azért jól el tudnánk szórakozni vele. Ha nincs Kolozsváron Agility pálya akkor lesz nekem, saját, külön bejáratú agility pályám és kész. Az alkatrészeket nem olyan nehéz elkészíteni itthoni cuccokból, lécek, és zsák anyag, rámpának való deszkák, billenő akad, az alagutat nem tudom még miből lehetne, de majd kitalálom azt is, és nem nagy dolog, kint falun megoldom ezeket. Sajnos a mi területünk nem egyenes, úgyhogy ott nem igazán lehet, de van egy hely ahol valószínüleg lehetséges, és ráadásul van a mezőn hely tengernyi… a mondjuk nehezebben mozgatható “alkatrészeket” hagyhatom az udvaron is, az átugrálni valókat pedig egy kettő ki lehet vinni 50 métert.

Nem akarom azt hinni, hogy az város kutyatulajdonosai kizárólag csak sétálni viszik az ebeket a néhány amúgy is rémes állapotban levő sétáló helyre és oszt annyi… mert ez egyenesen szomorú!

A helyedre kezd egészen jól menni. Főleg kajálás közben. Az asztalról például nem kap falatkákat, csak azután, hogy helyre ment, ott leült. Kezdetben csak ült fél méterre az asztaltól és esett ki a szeme. De általában valamelyikünk helyre küldte, meg is mutatta hogy hova kell mennie, ott leültette majd kapott egy jutalom falatot. Többször kellett ezt megismételni, és már többször előfordult, hogy csak a “helyedre” kimondása után helyre ment és leült. Természetesen ekkor azonnal meg lett dicsérve és azonnal kapott falatkát is.

A “szabad” is nagyon jól megy, szerintem megértette egyszerűen mit várok el tőle… mármint ha leteszem a kaját, akkor nem veheti el amíg nem kap rá engedélyt… persze ezt még nem tudja csak amikor nagyon koncentrál…

A “le onnan” mármint természetesen az ágyról….van amikor megy csak “szavakból”… de ezt bevallom, hogy még ritkán “érti meg”… mert érteni érti, de azért próbálkozik keményen… Felugrik és azonnal fekszik-be vágja magát. Na de leszedéskor nem tiltakozik, csak néz gyilkos szemekkel…

Ma volt egy nagyon édes jelenet… Tibi ebédelt igaz kissé későn, hat óra fele, a kutya ült a helyén én azt hiszem mosogattam, és csorgott a nyála. De úgy, mint valami vérbeli boxernek, (annak láttam utoljára ilyen fajta nyálazást) és meredt szemekkel nézte Tibit amint eszik. Le kellett törölnöm, annyira nyálas volt… Na persze azonnal kértem egy “fekszik”-et, hogy legyen miért dicsérjem és kapott egy falatkát amiért ügyesen végrehajtotta…

Szinte semmi nem történt ma…délelőtt borús volt az idő, és PrezLee rettenetesen álomszuszék volt. A sok víz ívás miatt többször kellett levinnem, de minden egyes alkalommal meg kellet győznöm, hogy de igenis le fogunk menni… miután elindultunk utána nem volt baj…de egyszerűen nem volt hajlandó a helyéről felkelni. Igaz mikor álmos akkor soha sem akar jönni első szóra…

Délután játszódtunk egy nagyot a ronggyal, majd a vizes rongy-ot vetettem be. Ez abból állt, hogy a dög meleg miatt bágyadt kutyát megtörölgettem egy nedves ronggyal, erre ő megpendült és nekifogott rohangálni… én meg természetesen utána, majd a vizes rongyot huzigáltuk. Szóval jól elszórakoztunk, majd labdáztunk és majmoztunk egy adagot. Négy óra körül megint borús lett az idő, és mivel a dög meleg is elmúlt, hát beültünk az autóba és elkocsikáztunk a város másik végébe. Innen el kellett hozni valamit. Amíg várakoztunk a kocsi mellett volt egy kicsi füves rész, csak épp elengedni nem tudtam. Na itt szaglászott, majd megunta így visszaültünk a kocsiba.

8 óra körül meg muszáj volt elrohanni bevásárolni, de nem vittem magammal. Mert annak ellenére, hogy az idő borús volt, nagyon kellemes, mégse merném a szupermarket előtti parkolóba hagyni amíg sikerül mindent megvenni….Na így volt nagy sírás rivás amikor elindultunk, egy oktávval magasabb amikor a kocsi hangját is meghallotta, olyan keservesen sírt amiért ő kimarad ebből a mókából, hogy szakadt meg a szívem, de ezt is meg kell szoknia.

Este még volt egy játék, és nagyjából véget ért a mai nap is.

Tegnap a fotók nagyon nagy része Fruzsiról készült. PrezLee elvolt valahol kutakodni az udvaron, ellenben Fruzsi minden odaadásával és lelkesedésével nekem udvarolt, és puszilni akart. Készült (szerintem) három nagyon jópofa kép, amit kár lenne nem megmutatni a világnak. Na meg készült huszonvalahány olyan kép amelyből természetesen semmit nem lehet kivenni, hogy mi is akar lenni, ha festmény lenne akkor talán “impresszionizmusnak” hívnák.

Nem hittem volna, hogy ekkora feltűnést keltünk PrezLee-vel az utcán. Igaz nagyon rég nem láttam  egyetlen dobit se sétálni a környéken, de nem is nagyon járkáltam kutyás helyeken… szóval nem tudom ha vannak vagy nincsenek. De azért mégiscsak furcsa, hogy minden napra jut egy valaki…

Tegnap egy hölgy, aki miután megsimizta, még egy negyed órát “éppen arra” jött amerre mi… mehetett volna simán más úton is…rövidebb is lett volna és fölöttébb kellemesebb…erre ma, egy biciklis srác állt meg mellettünk. Hogy nagyon szép a kutya, és hogy milyen rég nem látott barna Dobermannt a városba… na meg azt is megtudtam, hogy egy barátjának volt régen dobija, de az fekete volt. :O OKÉ 😀 örülök, tényleg. Csak kissé olyan fura helyzet… szokatlan, hogy nem ugranak félre visítva, hogy MEEEGEEESSZZZ!!!!

A tegnapi injekció után ma is egész nap két dolgot csinált: ivott vizet és pisilt. Ennyit nem pisilt be mikor hazahoztam akkor sem! Szegény kutya! Kicsit azért megszidom ha rajta kapom, de igazából csak azért nehogy azt higgye jó az amit csinál… de valójában nem tehet róla. Vannak időszakok amikor 10-15 percenként viszem le, és mindig pisil egy hatalmas tócsára valót. Állítólag ez az állapot 3-4 napot tart… nagyon várom, hogy vége legyen.