Kategória: Ontopic

És rendesen kidöglött az eb… még enni se akart, azonnal a helyére ment és lefeküdt. Jó nagyot hancúrozott ma. Kezdte egy beagle-vel, egy nagyon helyes kislánnyal, akiről már írtam, kb 9 hónapos. Csak ők voltak ott, de egy hatalmasat rohantak majd fetrengtek hol egyik, hol másik a földön. Nemsokára megérkezett Bijou, a kis westie. Egy ideig hármasban ment a zsuka,  és sorra érkeztek a többiek is. A kétlabdás kutya, Nero, a szentbernáthegyi, a pici fekete keverék, és még felsorolni is sok, mert ma rengetegen voltak.

Kicsit később megérkezett egy felnőtt westie… hogy ezek milyen hisztis kutyák! Még jó, hogy nem nőnek meg szentbernáthegyi méretűvé! Elképesztő milyen cirkuszt rendezett, szerintem teljesen meg volt győződve, hogy ő a nagyfőnök … minden ebet lemorgott, úgy jött ment, mint kakas a szemétdombon.  Amilyen kis édesek, olyan kis bolondnak is néznek ki… legalábbis az a kettő példány amivel eddig találkoztam.

Kedden, mikor kint voltunk Sonkolyoson, az erdőbe játszottam a kutyával. Olyan 300 méterre voltak még emberek, kempingezők, de azok nem voltak már érdekesek, túl messze voltak. Azonban a fiatal pár, amely felénk vette az útját az ösvényen (nem tudhatták, hogy mi ott vagyunk) rettenetesen meg lett ugatva.. és már a hangján hallatszott egy olyan, hogy ha idegen kutya ugatott volna akkor én is meggondolom, hogy kötekedjek-e a gazdájával vagy sem.

Így még nem hallottam ugatni, teljesen más a hangzása az ugatásának, amikor mondjuk nekem hisztizik, mert akar valamit. (pisilni menni, éhes, szomjas, játszana). Megint más az ugatása amikor a “házat őrzi”, de hallszik a hangján, hogy inkább csak jár a szája. Most ez az ugatás olyan nagykutyásan komoly volt, hogy az hihetetlen!

Az igazság az, hogy azok is megtorpantak, és csak azután folytatták útjukat amikor látták, hogy megfogom az ebet… Nem csodálkozom, a párom is meghökkent attól a hangtól amit kiadott magából! Félelmetes lesz ha elugatja magát majd nagy korában az is biztos…

Most itt a félelmetes alatt kb azt értem, hogy biza igen ijesztő az ugatása… na meg a megjelenése is azokkal a szép hegyes fülekkel!

Ma remélhetőleg eljutunk, hogy PrezLee játszódhasson a barátaival. Mert múlt csütörtöktől nem találkozott a pajtásokkal… elég sűrű volt a programunk. Csütörtökön ugye kilógtunk a városból, Jegenyére, majd Kapusra, éjfél lett mire hazaértünk. Pénteken délután voltunk az állatorvosnál, természetesen immár gyalog, mert hát nem is volt olyan borzalmasan messze. Szombaton és vasárnap kint voltunk a tó mellett (attól lett halszagú a kutyám), majd hétfőn kellett volna menni ismét a barátokhoz… de nem mentünk.

Fél hétkor még eszméletlen meleg volt kint. Gondoltam indulok később… hétkor még mindig olyan fülledtség volt, hogy nem indultam el vele. Úgy fél 8 fele kezdett enyhülni az idő, és 8 körül tudtunk elindulni. Igen ám de semmi értelme nem volt már felcammogni a hegyre, addig mindenki elmegy onnan. Így csak a közeli zöldbe mentünk, ahol labdáztunk egy nagyot.

Kedden, véletlenszerűen közbejött egy kiruccanás, jó későre értünk haza, és PrezLee már eléggé fáradt volt, szóval megint csak a zöldig sétáltunk el. Szerdán, vagyis tegnap kicsit elkéstem a dolgokkal, nem tudtam idejében elindulni a “hegyre”, így maradt a zöld sziget, ahol játszottunk kettesben. De ma mindenképpen felmegyünk egy rohangászásra.

Pénteken még nagyon nem tudom mi lesz a mozgás, valószínűleg nem jutok már fel vele, csak ide a közelbe, ugyanis mindenfélét kell bepakolni, elrendezni, elkészülni a jövő hétre… amikor is szombattól, egész következő hét vasárnapig erre fele se nézünk.

Na jó nézni fogunk, talán egyszer-kétszer. Meglocsolni a virágokat, ne pusztuljanak el a nagy kánikulákban.

Valahol nem is bánom, hogy nem jutunk el minden nap a hegyre kutyákkal játszani. PrezLee is meg kell szokja, hogy nem minden kutya =játék, és azt is, hogy a gazdival játszani is nagyon érdekes… még akkor is ha kutyák vannak a környéken… Valahogy úgy van most ezzel, hogy ha kutyát lát, akkor engem elfelejt.

Persze nem tudok ezért haragudni rá, de valahol nagyon bántana, ha felnőtt korában is hagy csapot papot és elmegy rohangászni a kutyákkal…

Na meg még nem vagyok benne biztos, de mint mindent valamennyire kezdi unni az ottani kutyákat is. Legalábbis már nem ró annyi kört az ottlevő ebekkel, a szentbernáthegyi fiút elkerüli nagyrészt, és legtöbbet a pindurka fehérrel játszott… Majd meglátom hogyan alakul.

Igen, PrezLee egy csoda kutya. Nekem csoda, néhánynak a csoda vigye el vagy ahhoz hasonló. De nem is erről akartam írni most. Hanem a rágógumiról. Amit PrezLee ma előszeretettel rágott, majd kiköpött, majd megint rágott, megint kiköpött, megint rágott és ismét kiköpte.

Csak heccből adtam oda. Nagyon ritkán rácsizom, és mióta errefelé eltűnt az aprópénz, időnként rágógumit adnak visszajáróként. Nem szoktam ezen felháborodni, elrágcsálom oszt annyi, nekem azonban nem igazán jut eszembe csak úgy rágógumit vásárolni.

Szóval lévén én is elég eszetlen, és nem normális épp el akartam dobni a rágcsimat, amikor PrezLee mindenképpen akart abból amit én eszem (vagyis a rágcsiból)… há akkor adtam neki. Nehogy már erről a finomságról lemaradjon. Tudtam, hogy a mentolosat nem igazán kedvelik a kutyák, és akartam hagyni hadd tapasztaljon, hogy nem minden amit én megeszek olyan finom mint ahogyan az neki tűnik.

És PrezLee, a csoda kutya elkezdte rágni a mentolos rágcsimat! Szabályosan rágó gumizott, méghozzá hol a jobb oldalon, hol a bal oldalon, majd kiköpte. Mikor el akartam venni, hogy dobjam a szemétbe ismét bekapta és kezdte elölről. Kár, hogy nem volt készenlétben a gép, érdemes lett volna filmezni azokat a fintorokat amiket a rágcsinak csinált, mint aki nem érti, hogy ha ennyire nem finom akkor ez a bolond gazdi miért is eszi??? Azt hiszem jó néhány éve nem nevettem ennyire, a könnyeim is csorogtak már és azt hittem leesek a székről.

Annak ellenére, hogy az este formálisan beestem az ágyba, olyannyira álmos voltam, hogy a “sleep” gombot se nyomtam meg a TV távirányitóján…. 5 körül felébredtem, hogy valami iszonyatos nyávogós film szerűség megy a TV-be… kikapcsoltam és nagyon úgy nézett ki, hogy alvás lesz a vége… de oszt meguntam megpróbálni vissza aludni. Jöttem mentem a lakásba, öltözés, reggeli mosdás és egyéb tevékenységek mellett kinéztem és olyan de olyan kellemes volt a reggeli levegő, és a reggeli forgalmat még szinte lehet csendnek nevezni ahhoz képest, hogy kicsit később mi kezdődik… így hát gondoltam megpróbálom felébreszteni az ebemet, hátha van kedve egyet tekeregni…

És csodák csodájára volt! Nem kellett kétszer szólnom, halkan mondtam neki: PrezLee gyere megyünk, és azonnal, bár álmosan felkecmeregett a helyéről, nyújtózott egy nagyot, ásított majd komótosan elindult felém… mutattam neki a pórázt, és immár elevenen csóválta a fenekét… Meglepett ez a “viselkedése” reggel korán, mert ébredni elég nehezen szokott… úgy látszik neki is vannak órái (mint nekem) amikor nagyon nehéz kikaparni a vackából.

Végül elmentünk sétáltunk egyet, labdáztunk egy keveset és egy jó félóra után hazajöttünk… erre megjött a komoly játék kedve is, rohangált konyha-szoba között, lopott egy cipőt, majd huzigáltuk a rongyot is…

Ma délután másodszor fogom vinni magammal mikor halászni megyünk. Ez tök jó szórakozás, bár azt hiszem egyszer kétszer fogtam botot életembe, a halat se szeretem igazán, és megfogni nem fognám meg csak ha nagyon muszáj volna. Minden egyes halat sajnálok amint a horgon vergődik, a gyomrom szorul össze, de maga a halászás, vagyis kint lenni a zöldbe, egy tó mellett az nagyon jó. Na meg most, hogy itt van PrezLee minden egyes kiruccanás új értelmet nyert. Hiszen csak látni kell a kis pofiját mennyire jól érzi magát kint, és máris menne az ember reggeltől estig!

Kíváncsi vagyok be fog-e menni a vízbe, mert az első halászat óta már többször járt víz környékén, és azonnal be is mászott. Igen ám, de itt egy picikét magasabb a part, legalábbis ahol mi voltunk a múltkor… és megeshet, hogy nem tud bemenni. Majd meglátjuk hol telepszünk le. Nagyon jó lenne egy olyan helyen ahol a kutya be tudna menni a vízbe, és esetleg úszni is egy keveset.

Aztán megint kíváncsi vagyok, hogy a sátorra emlékszik-e még?