Kategória: Ontopic

Délután megérkezett Gyuri bácsi, megiszogattuk a kávét majd megkóstoltuk a maradék meggy likőrt. No ebből igazán nem volt sok kóstolnivaló, mert a kanta alján inkább csak a meggyek lézengtek, a likőr már alig. De aztán, hogy jól eltelt a délután, és már senkinek nem volt kedve dolgozni vagy tenni venni, eldöntöttük, persze Gyurival az élen, aki reklámozta a 4 hidegben tartott sörét, hogy felsétálunk a tanyára és nemcsak, hogy megszabadítjuk a söreitől, hanem még szalonnát is sütünk és valószínűleg halat is…

A szomszédok megtévesztése érdekében sokan sokfele indultunk: Gyuri bá neki indult a kocsival a hegynek, én gyalog a két ebbel, majd a sort (hátvédként) anyukámék zárták a három kecskével… Annak ellenére, hogy a rajtnál másodiknak indultam és elméletileg kocsival sokkal hamarabb kellett volna odaérnie a házigazdának, mégis én voltam aki elsőnek felsétált! Persze nem fogadott senki virágesővel, és egyéb kellékekkel, mert hát senki nem volt otthon.Hiába helyi ebeket, egyik sem jelentkezett… Csöpi, Pötyi, Butykó meg a másik Butykó (a két kölyöknek egy neve van 😀 ) és a többieknek hűlt helyüket találtam.. pár perc múlva megérkezett Gyuri bá, majd édesapámék is a kecskecsordával.

Vicces volt elnézni, ahogyan kezdetben a kecskék nem akartak bejönni a kerítésen belül, majd végül is úgy döntöttek, hogy jobb bent mint kint, és a Rumburakot is bekergették a házába…

Elsörözgettünk, elszalonnáztunk, megvitattuk a világ dolgait, a kutyák kijátszották magukat, majd holdvilág fényénél lesétáltunk a dombról. A teljes létszám 9. Ebből három kecske, két kutya és mi négyen. Érdekes módon most már a kecskék is és PrezLee is megszokták egymást, egészen szépen elvoltak a hazafele vezető uton.

Olyan fél 10 fele indultam be a városba, jó döntés volt várni eddig, mert elkerültem a reggeli csúcsforgalmat, aránylag kellemes volt az utazás. PrezLeet itthon hagytam, mert teljesen felesleges lett volna bekocsikáztatni, hagyni egyedül a szobába, majd a dög melegbe visszakocsikáztatni…Érdekes módón olyan félórája lehettem távol az ebemtől, járkálva az utcán csak arra tudtam gondolni, vajon mit működik, mennyire szedi szét a házat anyuméknak meg ed hhez hasonlóak. De legalább nem kellett a dög melegbe várjon rám és szomorkodjon amiért egyedül hagytam.

El kellett menjek fizessem ki a villanyt, kicsit elmaradtunk, és meg is feledkeztem róla, kaptunk felszólítást, hogy 14én levágják, mármint holnap… ha nem fizetem ki. Na meg a virágaimat is meg kellett locsolni, és PrezLeenek is be kellett szereznem valami bolha elleni izét.

Villanyt nagyon hamar kifizettem, onnan elindultam bolha elleni dolgok vadászatára. Hát a felhozatal nagyon gyenge… Mármint van Frontline, erről hallottam, hogy nagyon jó, de semmi egyéb valamire való terméket nem lehet kapni… Mármint amiket megint ajánlottak: kiltix, scalibur, advantix, Luposan…Persze vannak mindenféle színű és szagú, soha nem hallott termékek, amelyek bár lehetnek jók, de mégsem ajánlja őket senki… Úgy látszik még mindig inkább az olcsó termékeknek van piaca…

Végigjártam 4 vagy 5 pet shopot, illetve állatpatikába is benéztem, és megnéztem milyen árak vannak… Mivel csak a Frontlinera számíthattam, hát ennek néztem árat: egyik helyen 45 lej, másik helyen UGYANAZ a termék 58 lej… a harmadik helyen  tudtam, hogy 37 lejért láttam, így hát odáig is elbaktattam és megvettem ott. Ha még keresek akkor meggyőződésem, hogy még olcsóbban megkaphattam volna… csak már nagyon sokat jártam, és rendesen meleg is kezdett lenni… így lesz ami lesz alapon megvettem ott… Mert nem arról van szó, hogy nem veszem meg neki, de azért 37 és 58 lej között elég rendes különbség van… ráadásul az olcsóbbiknak titulált boltban volt drágább…

Vettem még két, a faluban lakó kölyöknek féreghajtót, mert bár rendszeresen kapnak enni a féreghajtás biza elmaradt… de remény van,mert  megkérdeztem a gazdiját, hogy adott e nekik, aztán miután “megbeszéltük”, hogy hát biza kéne adni nekik… minden habozás nélkül beleegyezett… úgyhogy egy állatorvosi rendelőbe is ellátogattam és vettem a két kicsinek féreghajtót.

Ezután hazaértem, megöntöztem a virágaimat és szerencsére eszembe jutott, hogy hozzam ki a régi laptopomat… hiszen működöképesen ácsingozik a szobába, és itt meg nem kell az anyukámék gépég nyúzzam…Így most a laptopon próbálok  tenni venni rajta, de kicsit furcsa ez…

Na nem kell mindjárt rosszra gondolni, csak éppen nem találtam sehol. A házban minden csendes, én olvastam, apukám piszkált valamit, a tesóm játszott, anyukám a kocsiját pucolgatta. Egy fél órával azelőtt PrezLee bent volt majd kiment. Megnéztem mit csinál, és láttam, hogy nyugisan fekszik az árnyékban… nosza ekkor kezdtem kicsit elmélyedni az olvasásba… nyugodt lélekkel, hogy biztos alszik egy nagyot.

Egyszer mégiscsak elindultam körbenézni és kinézek a kertbe, PrezLee sehol, átmegyek a másik udvarra, ott sincs, körbejárom a kocsit, netán valahol elfeküdt… nincs. Mi a fene??? Hívom, semmi válasz, be a lakásba, keresgélem az ágyakon, ágyak alatt… biza a kutya eltűnt… tudtam, hogy nem “tűnhetett” el igazán, de mégis furcsa volt, hogy nem jön elő akkor se ha hívom…

Nosza ezután kiderült… PrezLee úrfi “segített” anyukámnak a kocsi belsejét kitakarítani. De oly nagyon segített, hogy hamarosan belealudt a dologba. Még mindig semmi… de a kocsi hátsó ülésén aludt amikor forgolódás közben legurult az ülésről, amolyan “két szék közt a pad” alatt módón! Itt találtam rá, akkor ébredhetett fel, mert teljesen értetlen és mondhatni bamba képpel meredt rám és valahol szerintem nem értette mit keres a kocsi padlóján!

PrezLee nagyon szereti a vendégeket… túlságosan is szereti, de igazából ez csak azért rossz, mert mikor jön valaki akkor pár percig le kell fogni, hogy csillapodjon, és ne ugráljon fel  mindenkire puszit osztogatni. Pár perc után megnyugszik és “normálisan” tudja üdvözölni a jövevényt. Na de Gyuri bácsi más tál tészta… ugyanis Gyuri bácsi szereti a kutyákat. Első perctől kezdve amikor bejött játszott vele, megsimogatta, dögönyözte… erre a mostani üdvözlése Gyuri bácsinak különleges lett: meglátja és mint egy őrült nekifog rohanni… lehetőleg valami körül. Vagyis lehet nem mondtam elég érthetően 😀 PrezLee kezd rohanni, nem Gyuri bácsi … vagy 4 kör a kocsi körül, majd jöhet a “rendes” üdvözlési mód, (nem a normális, hanem a heves)

Érdekes, hogy csak Gyurinak rója a köröket…

Azért csak majdnem, mert még nem találtam megfelelő deszkákat a mini pálya elkészítéséhez. De két átugrani való akadályt egyszerű volt összeállítani, 2 tűzifa hasábból és egy hosszabb lécből. A magasságuk olyan 10 centi körül van, és arra dobom a labdát, vagy mutatom, hogy át kell ugrani. Az, hogy átugorja, símán megy, amikor kedve van játszani… vagyis amikor nagyon kedve van játszani… ha csak ímmel ámmal “tevékenykedik” akkor átlépi az akadályt, és ez már jel, hogy ideje abbahagyni.

Az a baj, hogy ha szaladok mellette, akkor ő úgy látja jónak, hogy velem foglalkozzon, próbáljon levadászni, elkapni a nadrágomat, mintsem szaladni mellettem. Persze ilyenkor abbamarad a játék, de mintha nem fogná fel, hogy azért van vége mert csipked… még kell gondolkozzak hogyan oldjam ezt meg.

Tegnap kellemetlen volt a séta… vagyis nem a séta hanem a hülye részeg szomszéd… Elindultam a két ebbel, nem szándékoztam messzire menni, hanem a közeli réten egyet játszani a kutyákkal, meg nézni ahogyan ők játszanak… mert a tisztes öregúr, Balázs is kezd játszani amint kiérünk. Erre megjelenik a szomszéd, amelyik amúgy egy totál hülye, de csendes és a szavát se hallani… ha nem éppen részeg. Ami az utóbbi időben elég gyakran előfordul.

És amikor részeg megered a nyelve, beszél össze vissza, közben kajánul néz, és ha az ember szóba elegyedik vele, akkor elkezd összevissza célozgatni… Már sejtettem, hogy ez lesz a vége, indultam is elmenni, de igyekeztem nem túl pofátlan lenni… persze nem értett a szóból, mindenféle marhaságot összehordott, már “készült nyílni a bicska a zsebembe”, és félig meddig látszott a szemén az eszelősség apró jelei. Mivel közel voltam a házhoz, tudtam, hogy komoly bajom nem történhet, de a hideg is kirázott attól a gondolattól, hogy ez a marha esetleg két méternél közelebb jön!

Na mindegy, teljesen elment a kedvem a sétálástól, hívtam az ebeket, és elindultam más irányba.