Kategória: Ontopic

Elszomorító, elkeserítő, kegyetlen. Az emberek (úgy általánosságban) és ahogyan bánnak az állatokkal. A magasabb rendű faj… azt mondják, a legokosabb… de ez sem igaz. Az egyetlen jelző: a legkegyetlenebb. Borzasztó.

Earthlings

tegnap délután vendégek voltak nálunk. Köztük olyan emberek akiket PrezLee ismert, és olyan is akivel csak egyszer találkozott, de az nem sokat foglalkozott vele, vagyis nem voltak “barátok”… Az érdekes az a dologban, hogy kedvesen! üdvözölte őket, vagyis csóvált rendesen, körbejárta őket, somolygott mellettük, a “barátokra” kicsit fel fel ugrált, de mikor mind leültünk kávézni akkor kis csoda történt!

PrezLee mint egy rendes ebhez illik, leheveredett kicsit távolabb tőlünk, a konyha ajtó elé, és mindvégig onnan figyelte az eseményeket. Ez az első alkalom, amikor nem akar mindenáron mindenkit tetőtől talpig végig szagolni, csókolni, ugrálni, hanem az üdvőzlés után símán távolabbról figyeli az eseményeket. Egyetlen szóval se volt elküldve, vagy lefektetve…

Valami ősrégi vicc jutott ma reggel eszembe, de persze mint minden vicc az is csak félig… Nem jegyzem meg a vicceket rendesen, így megpróbálom körülírni.

Egy orosz elmegy Németországba, szállodába száll meg. Nagyon kell mennie WCre, de valamilyen okból kifolyólag nem találja meg az illemhelyet. Már nagyon nem tudja mit csináljon, de eszébe jut egy mentő ötlet: a lepedőre végzi el, majd ügyeskedve felcsapja a végterméket a plafonra. Minden rendben is lenne, de mikorra készül átadni a szobát egy darabka lepottyan földre. Bejön a hoteles bácsi, észreveszi a földön a “szörnyűséget” és rá mutatva eszeveszetten ordibálni kezd:

-Was ist das? Was ist das?
Az orosz bírja egy ideig, de egy idő után felmegy a cukra…Lenézően mutat a földön levő “semmiségre”:
-mit izgulsz? az a kicsi Vaszi! Fent van a nagy vaszi!

Na valami ilyesmi a vicc, talán valamit kihagytam, de a lényeg benne van. Persze, hogy egy elég idióta vicc, de reggel pont ez jutott eszembe. Ugyanis arra ébredtem, hogy PrezLee “bájosan” játszik a papucsommal… na ezt nem lehet megállni szó nélkül, azonnal kiugrottam az ágyból, rászóltam, elengedte, és ekkor láttam meg a földön a “kicsi Vaszit”… ez hányás formájában jelentkezett,kis fészek formájában elhelyezkedő fűcsomóként…Na ez bőven elég volt, hogy az álom manó azonnal kirohanjon a szememből…Kicammogtam a konyhába, beszereztem a feltakarításhoz elengedhetetlen seprűt, lapátot és visszajöttem takarítani. Siker koronázta erőfeszítésemet, kontra hányás nélkül sikerült összeszednem, jól megdicsértem magam gondolatban, míg visszatértem a felmosóval… ekkor láttam meg kicsit odébb a nagy Vaszit..további fűcsomó, illetve egyéb végtermék de ez most már a kutya másik végéből származott…

Na ennek a nagy Vaszinak egyetlen hatalmas hibája volt… vagyis kettő..l. a szüleim szobájának az ajtaja előtt volt, és természetesen förtelmesen büdös…Tiszta szerencse, hogy hamarabb ébredtem meg mint ők, de azt hiszem ez olyan 5 percnyi előnyt jelentett, mert már hallottam a mocorgásukat és azt, hogy indulnak kifele! Na figyelmeztettem őket a veszélyekre, majd gyorsan összeszedtem. Kb egy jó órányi szellőzés után már nyoma se volt a reggeli Vaszi szagnak…

Tiszta szerencse, hogy én ébredtem fel hamarabb! Lett volna kellemetlenség ha netán végiggyalogolnak az “aknába”!

Ez a kutya ki fog enni a vagyonomból! Tedi kutyám egy válogatós, “nyafogos”, “csak akkor eszem ha kedvem van” típusú kutya volt. Ha netán elutaztam akkor nem volt hajlandó enni… ha meleg volt akkor sem, ha hideg akkor azért… mindig talált valami “okot” csak ne kelljen ennie. Ez bezzeg… megenné a hűtőszekrényt is ha bekenném egy kis szalonnával! Kenyeret nem szoktam neki adni, de azt is imádja. Ha valami lepottyan az asztalról első dolga, hogy felkapja… legyen az hagyma, fokhagyma, paprika, bármi. Jó ezeket nem eszi meg, de a fél citrommal is amit ma kapott heccből, berohant a helyére és csak ott vette szeműgyre a zsákmányát… Na de ha kajáról van szó, akkor maga lesz a megtestesült jóság, a szótfogadás mintaképe, a feszülő szobor…

Csak nekiállok elkészíteni a kaját, és máris vigyázzba ült, úgy vár mozdulatlanul amíg a kajás tálját leteszem … és mivel ez a “parancs” is kajára ment ki, nem nyúl hozzá. Vár, hogy mondjam neki “szabad”…. Ma amíg vacsoráztunk, nem állt neki kunyerálni, de közel hozzánk lefeküdt, majd egy kb 30 centis nyálképződménye keletkezett… gondolom csak hobbyból és nem azért mert amíg ettünk minket bámult…

Iszonyú meleg van, árnyékban 34 fok.  A napon mint a sütőkemencében. Hogy egy kicsit kellemesebbé tegyük a levegőt beindítottuk a kerti locsolót az udvarnak az egyik részén. De kedvem, erőm és energiám nincs semmire. PrezLee egyik árnyákos helyről fekszik a másikra. Időnként egy vizes ronggyal végigtörlöm az oldalát. Majd estefele elmegyönk egyet sétálni, akkor már kellemesebb lesz a levegő.

Ma kellett volna legyen a nagy meglepetés napja, de sajnos nem jött össze. A barátaim, akik el kellett volna hozzák a kiskutyát jó messziről sajnos nem tudnak ma elindulni, valószínűleg csak vasárnap lesz belőle valami. Ma egész nap szomorú voltam, mert nagyon számítottam arra, hogy ma meglepetést okozunk anyukámnak… tegnap elbeszélgettünk Gyurival, megint szóba jöttek a kutyák és amint Szentbernáthegyire esett szó, anyukám majdnem elsírta magát… pedig nem is tudja milyen közel van a kicsikutya… mert még mindig nem árultuk el neki.

Délután kezdtem helyrejönni, amikor a nagy meleg enyhülni kezdett, játszódtunk a vízzel az udvaron, de ennek eredményeképen én lettem sokkal vizesebb mint PrezLee… neki nem nagyon tetszik a vizezés… majd vagy belejön, vagy mégsem.

Miután lement a nap elindultunk sétálni a két kutyával, és hogy elkerüljük az unalmassá válást másfele mentünk mint tegnap, de elmesélni elég nehéz, hiszem amúgy is csak a környéken járkáltunk.  De elindultunk a földúton, majd feltértünk egy lekaszált földdarabbon, átkeltünk egy kis bozóton, és innen elindultunk felfele a dombon. Egy hatalmas kört írtunk le, és ami ismét kellemes meglepetés volt, hogy bár Balázs időnként eltávolodott tőlünk, PrezLee mégsem követte, hanem az én közelembe maradt… Ez így nagyon jó, mert egy kicsit aggasztott az ahogyan ment amerre a szeme látott az elején.

A nagy sétán kívül csak rosszalkodott és aludt: kötekedett Balázzsal, aki nem akar játszani vele állandóan, ezért hangos hisztibe kezd. Ugrál előtte és lehetőleg a fülébe ugat a másik kutyának… Csak akkor hagyta abba, ha rászóltam … és kint maradtam az udvaron csősznek… amint beléptem azonnal kezdte előröl. Az alvásáról készítettem pár fotót, de sajnos ez a számítógép így is túlterhelt, a fényképfeldolgozástól félek kiakad, így szép dobermann fotók a barna huncutsággal csak valamikor jövő héten lesznek… Addig is elmesélem, hogy most vettem csak észre, hogy a kanapénak a nem tudom minek nevezett, alsó, vékony anyagból levő valami porfogó vagy mi szépen fel van szaggatva… és garantáltan csak a PrezLee mesterkedése lehet, mert más senki nem olyan lüke, hogy az ágy alatt aludjon… Na de már teljesen lényegtelen… majd kitalálok valamit és megoldjuk, ha nem akkor nem, hisz úgyse látszik!
Már kb egy jó órája alszik, és nagyon megijesztett… ugyanis az úton elhaladt valami szekér, és ezt neki mindenképpen meg kellett ugatnia… Rémes amikor a nagy csendben egyszer csak elkezd hangosan ugatni 😀 állandóan megijedek… talán csak az rosszabb amikor álmomból költ fel, mert elment valami az utcán…és hadd ne mondjam, hogy a pokróca az ágyam mellett van, a fejemnél :))