Kategória: Ontopic

Eh eljutottunk ide is 😀 ez már nagyon határozott kamaszodás ami elkezdődőtt…most kezdhetem és készíthetem fel magamat arra, hogy egyre gyakrabban lesz “totál hülye”… ma például a délelött folyamán is az volt egyszer kétszer…Délután felvittem a hegyre, itt jól kirohanta magát…oszt feldöntött egy embert, oszt majdnem a másikat is, kb 7 emberre felugrott, vagyis mindenkire aki jelen volt…osszeszedett valami csontokat, majd mikor elvettem tőle (elég könnyen letette) akkor hisztibe kezdett amiért elvettem…ezután egy az egyben lenyelt egy zacskót…most várom hogy vagykihánnya vagy kikakilja…remélem nem marad benne…

Persze ezért taslit kapott, de nem volt neki elég…Végül lebirkoztam és lefogtam a nyakától ami úgy látszik hatott… Rengeteget, egyszerűen rengeteget rohant ma…mintha az istennek se akarna kifáradni…aztán labdáztunk, akkor is vetette magát a labda után, majd ismét rohant, egy idő után a játszópajtások se érdekelték mint egy kis eszeveszett rohant körökbe az emberek után 😀

Egy adott pillanatban az egyik keverék kutya valami csontot kapott … és azt védelmezte…eddig PrezLee az ilyen “heves támadások” elől simán menekült… ma volt az első konkrét alkalom, amikor komolyan visszapofázott…kimutatta minden fogát és már már nekiment a másiknak…komoly balhé nem lett belőle, de most már látom, hogy tényleg kezd olyanná alakulni amilyent mindig is szerettem volna 😀 Nem ő kezdi a balhét…de szerintem az átlag kutyákkal ő fogja befejezni…Remélem nem lesz sok alkalma verekedni, és azt is hogy ettől nem kap túlerőre…vagyis megmarad agyilag olyannak hogy békés ha nem piszkálkják… 😀 vagyis mint a gazdája 😀 😀 😀

De ez még mind semmi… 😀 hazajöttünk, azt hiszem egy olyan félórát aludhatott…és megint kezdte előről…Most meg van sértődve. Hát sajnálom az esetet, de a cirkuszt amit lerendezett muszály volt kicsit keményebben megállítanom és megráncigálnom a grabancát…Végül is, még csak rá se ránt 😀 Azt hiszem hamarosan berekedek, mert ma szinte egész nap leordítottam a fejét a helyéről…mert ugye a kamaszodás süketedéssel jár…

Eh így is lehetne mondani a mai nap néhány eseményét…Kezdődött azzal, hogy leejtettem a hamutartót, persze az egész tartalmával, egyenesen a szőnyegre…na de nem fogok ezért szívbajt kapni…ugyan már, egy vacak hamutartóért? Felporszívóztam a tartalmát, PrezLee kimondottan kezdte élvezni a porszívó zaját, játékra hívta…végül is, (üveg)cserép szerencsét hoz, meg kiment a rossz szellem a házból, megszabadultam a nagy hamutartótól…így a kicsikkel legalább gyakrabban fogom kiüríteni a csikkeket belőle, vagy akár mikor megyek legközelebb shoppingolni nézek valami mókás új hamuládát….

De a napnak még nincs korántsem vége..kicsit később indulunk sétálni PrezLeevel, de lekérezkedett, így levittem a garázsba, végezze el a dolgát. Elvégezte, majd hamar össze is takarítottam, a zacskót is kezembe vettem vigyem ki a szemétbe a termékeket…és ki is vittem, el is indultam a lépcsőn felfele amikor eszembe jutott, hogy a KULCS! A zsebembe nincs, mert nincs is zsebem! A kezembe nincs, mind a kettőt ellenőriztem …na hát igen, egyből egy tiszta kép ugrott a szemem elé…letettem a kulcsot a kocsira! A garázst meg bezártam a lakattal…  Vagyis a szó szoros értelmében rendesen kizártam magamat minden honnan… még telefonom se volt…mert anyukáméknak van ugye kulcsuk…jó fél óra alatt elhozhatták volna…de hát nem cibálhatom be őket 25 kilométerre…végül is megoldodott a kizárásom… A szomszéd cégtől kaptam kölcsön egy hatalmas nagy divájszt (kalapács helyett) …és egy segítőkész pasast is…na az szépen letörte a lakatot 😀

Még jó, hogy a falra volt akasztva egy régi rossz lakat. Azzal bezártam a garázst (most már a kezembe szorongatva a kulcsot) illedelmesen de alig birva a röhögéstől (magamon) megköszöntem a tagnak a segítséget oszt végül sikeresen bejöttem a lakásba…bizonyíték is van rá…hiszen le tudtam írni mindezeket a dolgokat…

És a napnak még nincs vége 😀 ki tudja még miféle apró hülyeségek fognak történni…

Hát nem is tudom, ha ez a megfelelő kifejezés…de talán hasonlít ahhoz ami most van…Nem tudom, ha a kutyáknál is van dacckorszak…de PrezLeenel jelentkezett egy ilyen… Minden fél percben rá kell figyeljek, valamit mindig működik amivel huzza ki a fércet….ha nem az ágyra akar mászni akkor a kukában kezd kotorászni, ha azt sem akkor az asztalról készül lelopni valamit, ha nincs kint akkor az iroasztalomon lát valami “jujj nekem ez most kell” dolgot, oda ugrik fel, ha fel percre nem figyelek rá, akkor valamit kitalál…elkapja a fülhallgatom kábelét, az asztal szélét kezdi rágni, a szönyeget gyúrja…es amint a monitorra nézek mentem ott terem mellettem…megbök, vagy megcsíp…ha nem reagálom le akkor hisztizni kezd…ilyenkor a helyére viszem de maradni egy másodpercet se akar ott maradni…

Aztán kezdődik a flakon kergetés…majd a rózsaszin majom …a lényeg az, hogy egyetlen másodpercre se veszitsem szem elől, minden de minden pillanatban rá figyeljek…na de ez is el fog múlni majd egy szép napon… 😀

Az ággyal egészen jól állunk… most is fel -fel mászik rá, de elég egyszer rászólnom, hogy LEEEE onnan…és indul is le. Nem akadékoskodik többet…de azért kitartóan próbálkozik…igaz, egyre ritkábban, és főként akkor ha semmi mással nem tudja elérni, hogy rá figyeljek…

Csütörtökön felhívott Réka…hogy volna-e kedvem?? Volna há.. mert mennénekVásárhelyre a kiállításra, kaptak bébiszittert a kislányuk mellé..Nem sokat gondolkoztam, azonnal beleegyeztem, hiszen valahol megfordult a fejemben, hogy menjek el PrezLeevel, de mivel még nem voltak rendben a papirjai, hát nem tudtam volna benevezni idejében… és csak úgy leutazni annyit, költeni a pénzt benzire hát nem érte volna meg…Ma reggel indultunk, és viszontagságos utazás után nagy nehezen jó sokat késve elérkeztünk a kiállításra…

Útközben, volt egy hatalmas baleset, ami miatt a forgalom egy olyan jó két órát volt leállva… Se menni se jönni nem lehetett…Végül ezzel volt nagy szerencsénk is…hiszen mindenki már tudott a kiállításon a balesetről, mert az úton ragadt jó néhány kutyás… így még a rendőr is kinyította a lezárt útat, hogy tudjunk “bemenni a kiállításra”, mondtuk né, kutyával vagyunk, be kell érnünk, tudja a balesett miatt késésben vagyunk 😀 és persze tudta a balesetet és beengedett… hülye de nagyon hülye szerencsénk volt ismét, a kiállítás bejáratától alíg pár méterre kaptunk “ennél jobb már nem is lehet” parkoló helyet…ami igazán nagy szó, hiszen rengetegen akik korábban érkeztek (ismerősök) mondták, hogy nem tudom hány utcával arréb találtak csak helyet!!! Mondogattam is, hogy “hiába na, hülyéké a szerencse”…

Szemtelenül hosszú sor volt a bejáratnál, de ekkor támadt ismét az az ötlet, hogy “berohanunk”…ugye a baleset…késésben lennénk meg ehhez hasonló…hát nem mondom, hogy majdnem belöktek a kapun, még csak azt se kérdezték ki fia borja lennénk mi és egyebek…símán besétáltunk mint aki tényleg nagyon izgatott, hogy lekési a birálatot…

Persze nem szép dolog a “pofátlanság” de hasznos…hiszen így PrezLee úrfi megtapasztalhatta milyen is a kiállításokon lenni, ahol minden másodpercben minden oldalról egy kutya bukkan fel, ahol a tömeg egyszerűen “elviselhetetlen”, ahol mindenki jön, megy igyekszik, ahol ugatnak, morognak és a többi.

Meg kell mondanom, hogy PrezLee megint “állta a sarat”, kitűnően viselkedett…Kezdetben természetesen nagyon izgi-mozgi volt, minden kutyához oda akart menni, puszit nyomni az orrukra, akkor is ha ezek örvendtek neki vagy sem, de hamar megértette, hogy az hogy ott van, még nem jelenti azt, hogy egy újabb játszópajtást talált…A végén már “lazán” tudtunk sétálni a kutyák között, itt ott még volt egy egy nozi-puszi, de semmi komoly. Találkoztunk egy 4 hónapos barna dobival, egy barna kannal, és jó pár feketével. Egy fekete lányzóval rendeztek egy “táncot”, de persze mind a kettő pórázon, de annyira aranyosak voltak ahogyan hajlongtak és szökkentek egymás előtt, hogy hamarosan nézőközönség is támadt…

Vettük a fáradtságot és megkértünk egy birót, hogy úgy, csak a miheztartás végett mondjon egy rövid véleményt az ebzetről “off the record” …hát nem mondom, de dagadozott a májam, amikor azt mondta, hogy nagyon szép a feje, a lábai is szepek, egyenesek, jól állnak, minden jó rajta, és mivel kölyök, az egyetlen amit mondhat róla, hogy “nagyon igéretes” 😀

Meg akartuk várni a dobermannokat is, de hát már rettenetesen késő volt, és haza szerettünk volna érni még sötétedés előtt…a ringben még csak a tacskók forogtak körbe, a dobikat meg láttuk versenyen kívül, így nemsokára haza is indultunk.

Hamarosan érkeznek a képek!

Az erdőben éppen azon igyekeztem, hogy győzzem meg a jólnevelt ebemet, hogy vesse magát az úton lefele guruló labda után, amikor arról (balról) egyszer csak valami lövöldőzéseket hallottam. Hogy mi lehetett, fogalmam sincs..de hogy ennek a kutyának kötélből vannak az idegei…hát az is biztos. Még csak össze se rezzent az egyáltalán nem normális hangokra… figyelte, hogy honnan jönnek, de mintha csak a madárcsiripelést hallgatta volna, nem igazán szentelt neki nagy figyelmet…Kiváncsi vagyok, mikor majd a komoly “edzéseken” lesz lövöldőzés mit fog szólni hozzá…

Nem kimondottan ijedős…tegnap Feri bácsi “bosszantotta” tett mintha neki menne…a reakciója: nagy csodálkozó szeme… semmi rezzenés…csak nézte, hogy mégis mit akar az az ember tőle..

Ma volt néhány dolgom a városba, elintéztem ezt, azt…majd természetesen betértem a kutyás boltba… Lacika ajánlotta, hogy vegyek egy hámot (már volt, de őkegyelme szétrágta, nem baj, nem is tetszett, kényszermegoldás volt) nos betértem és pont pont olyan találtam amilyent szerettem volna…hogy miért, nem tudom, de valahol egy szép piros hámot képzeltem el rajta…nos kaptam olyant, megvettem, ugyanakor kapott egy vadi új nagykutya pórázt…és egy szép láncot is…bár az lehet, hogy neki nagy lesz, de majd belenő…

A pórázt azért vettem meg, mert a kötélpóráz amije volt, hát az kezd szétmenni..persze ebben nagyban besegített PrezLee… ugyanis ő marcangolta szét…a piros pórázát is meg kellett varrassam…egy másodperc alatt ketté harapta, pont a közepén…hiába na… szóltak, hogy a póráz az fogyó eszköz…DE HOGY ENNYIRE???? 😀

A kényeztetésnek még nincs vége… hiszen kapott csonti-kekszet is… Nehogy valamiben hiányt szenvedjen.