PrezLee a pajtában…

A pajtában most lakik egy nagy halom kisnyuszi (8), másik halom növendék nyuszi (6) és három nagy nyuszi…na meg a kis kecske és a malac. Az pedig nem döfi fel se az embert, se más állatot…Ma PrezLee találkozott a malaccal…ugye az ki lett engedve az udvarra, amíg kipucolták az istállót…ettől PrezLee megijedt és azt se tudta hova merre menjen…sajnos erről lemaradtam, mert mégis lett valami a hétvégi henyélésből…

Délután fele azonban megragadtam egy növendék nyuszit és ismét megmutattam PrezLeenek. Szokja az állatokat, nem akarom, hogy támadja őket. PrezLee megnyalogatta, máris játszott volna vele… de nyuszi nem akart. Na mikor vittem vissza, PrezLee besettenkedett az istállóba…és majdnem lesmárolta a kecskét, az meg őt. Persze fotógép ilyenkor messze távol, merthogy a legjobb pillanatokban úgysincs kéznél. Lökött ebem ha hagyom asszem szivesen maradt volna a többi állattal “barátkozni”…

Dum Dum

Dum Dum lett Győzőnek az új neve… már egy jó ideje ráragadt, valahogy olyan a járása, olyan Dum Dum-s.. végül is ezt látni kell, hogy valaki megértse, miért is lett Dum Dum Győzőből..annyira automatikusan így kezdtük el nevezni, hogy már szinte jobban figyel a Dum Dum-ra mint a Győzőre 😀

A huncut

PrezLee nagy huncut…erre már rég rájöttem… Tegnap este, nézegetem a “Four Weddings and a Funeral” című filmet, ő nagyon ügyesen feküdt és ALUDT a pokrócán…végre egy reklám, gondolom ez idő alatt megejtem a fogmosást…ki is megyek, valami 5 percnyit maradtam “távol”… és mire visszajövök, PrezLee természetesen “kis kiflit” játszik… az ágyam tetején. Sőt… olyan mélyen alszik, hogy döbbent szemekkel néz amikor húzom lefele… mocorog még és semmi kedve nincs lepucolni az ágyamról… de lekerül, kissé neheztel rám, de megint összegömbölyödik a földön, a helyén…

Nem világtradédia… az én szememben egyáltalán nem az… valahol nagyot mosolyogtam magamban, mert emiatt egyszerűen nem tudok haragudni rá. Miért lenne olyan nagy baj, ha esze van a kutyának??? Elvégre a hülye is tudja, hogy a gazdi puha meleg ágyában finomabb aludni mint a kemény földön, ahol csak egy pokróc van… De végül nem hagyhatom ott aludni…Mert ugye ezt nem akarom.

Nem telt el kb még egy jó félóra…valami megint eszembe jutott… a helyzet ismét ugyanaz. PrezLee mélyen alszik a földön, a helyén… azt hiszem ezen alkalommal kb 1.5 percet voltam szobán kivül… és természetesen most is az ágy közepén találtam meg, ismét “kis kiflit” játszott, és majdnem “engedtem” … annyira aranyos volt… a fejét a kispárnámra tette 😀 Na megint lecibáltam onnan… És egy jó félórát azzal töltöttem, hogy röhögtem magamban…

Sebek

PrezLeen van két seb.. az egyik az orra tövében, a másik az alsó állkapcsán. Szerintem ezt még szerdán szedte össze, gondolom mind a kettő onnan származik amikor egy kanyarba hatalmas kicsúszás utan jó fél métert surolta a betont amíg megállt… Az egyiket még csütörtökön észrevettem, a másikat csak tegnap este… Nem is tudom mit kenegessek rá, itt nincs semmi kence meg ahhoz hasonló…

Ember tervez… PrezLee másképp akarja

Ugye nem titkoltam azon szándékomat,  hogy kijövök falura és biza egész hétvégén nem csinálok egyebet mint gyógyulok, henyélek, pihenek a jó melegben, szóval “kellemes semmittevéssel” töltöm a hétvégét. Péntek délután már itt is voltam, hogy ugye minden percet tudjak kihasználni… És minden a legnagyobb rendben volt. PrezLee elvolt Győzővel, egész délután rohangáltak, szórakoztatták egymást, már kuncogtam magamban, hogy ejsze mindkét dög jól ki lesz nyúlva estére… Itt simán melléfogtam… ugyanis PrezLeen még csak a fáradtság jelei se mutatkoztak, és mikor olvasni szerettem volna mindenáron neki is az én könyvem kellett. Probálta elvenni, meg az ágyra mászni, vagyis mindent megtett csak nehogy már valami a könyvből eljusson a tudatomig … Kb 8x magyaráztam el neki, hogy a könyv az enyém, nem játék, meg ,hogy ő igazán nem tudja de NAGYON fáradt…és ebben az órában minden nagyon fáradt kutyának aludnia kéne… Nem volt kinek… Mikor végre valahára lecsillapodott… és boldogan felsóhajtottam, hogy na akkor folytassam a művelődést…a konyhában Győző kezdett el veszettül ugatni.

Ez természetesen bőven elég volt, hogy minden PrezLee csillapitó manőverem teljesen feleslegesnek bizonyuljon, hiszen erre ő is felpattant és kezdtünk mindent előről… Egy olyan jó félóra mulva megint hittem, hogy fogok tudni olvasni… nem sokáig. Kimentem valamiért a konyhába… és ekkor PrezLee ismét felugrott, hogy izééé akko megyünk??? Nem drága bogaram, nem megyünk sehova. Maradj ott szépen, nem szökök meg. Nem nagyon hitte, de mire visszatértem (kb 1.5 perc) már az ágy tetején tanyázott, szerintem arra vigyázott nehogy más elfoglalja a helyemet… Sipirc le onnan címmel elkezdődőtt az újabb felvonása a PrezLee csillapító műveleteknek, mert ugye ha ilyen van, akkor elméletileg ez “majdnem olyan mintha jáccunk” és lehet elkezdeni ugrálni meg ugatni.

Jó… nagy nehezen ezt is megusztam, már a párnára hajtottam a fejemet… valamicskét aludthattam, amikor ugye természetesen valami nesz, zaj bármi felébresztette a kutyát…ő meg lévén őrző védő…ezt a feladatát tökéletesen teljesítette 😀 vagyis mittoménhány órakkor hangosan üvöltve ugatott… Még vagy 2 óra alvás, amikor hallom, hogy öklendezik…felébredek és látom, hogy a drága valami csont darabbokat dobott ki magából… amit hirtelen fel is kapott és elkezdte őket jó hangosan csámcsogni. 3 felvonásban, vagyis ágyból kiszáll, kiveszi a szájából, bedobja a kályhába, visszafekszik, kiszáll, stb sikerült minden darabbkát elszednem tőle… majd dulva fulva vissza…Azt hiszem megint nagyon keveset aludtam, amikor arra ébredek, hogy mehetnéke van az ebnek, szedi szét az ajtót, ugrál, nyűszít, nem bír magával… félig ébredten egyáltalán nem értettem mi ütött belé, elvégre tök sötét van kint, hova is akar menni ez a bolond??? Pizsamába elindultam, vigyem ki, lehet pisilni akar…ekkor derült ki, hogy hát már reggel 6 óra van, apukám meg indul sétálni a másik kettővel…meg PrezLeevel is, csakhogy előbb elrendezte a másik ebeket (pórázra vette Győzőt, elengedte Balázst…és PrezLee mivel annyira ugrabugra és heves, utolsónak maradt…

Végül ő is kikerült az udvarra, majd onnan az utcára…és bizony mondom azon hirtelenjében én vissza is bújtam az ágyba! Végre csend és nyugalom vett körül, aludhattam békésen vagy 2-3 órát…

Ennyi abból, hogy azt terveztem (lévén én az ember…) hogy jó nagyot pihenek ezen a hétvégén… Szerintem az elkövetkező éjszaka se lesz sokkal nyugisabb…