Kategória: Ontopic

Délelőtt valami filmeket néztem, ja persze miután jó későre ébredtem fel… hisz ez csak természetes, elvégre ma ismét vasárnap volt. Ma is gyönyörű idő volt kint! Egy ideig tettem vettem a házban majd ezt rettenetesen meguntam és elindultunk ebkutyával kirándulni. Annyira azonban nem futotta észből, hogy fotógépet is vigyek magammal, pedig tényleg nagyon szép volt az idő! Végül is jó volt így, a domboldalon egy jó nagyot csavarogtunk ebkutyával, majd igyekeznem kellett haza… vacsorára voltam hivatalos, de most ugye ebkutyát itthon kellett hagynom. Sebaj, legközelebb fogom vinni 😀 mert ugye utólag derült ki, hogy semmi gond nem lett volna. Végül olyan 10 fele értem haza, és cserébe az elszenvedett egyedüllétért elsétáltunk a zöld háromszögig, ahol játszódtunk egyet az “égig érő paszulyfa” alatt, és persze annak a terméseivel.

Reggel, úgy  10 óra tájt még foglalkoztatott a gondolat, hogy mégiscsak menjek el Tordára, de valahol a tegnapi “tordai kiállítás” után elment a kedvem az ismételt kiruccanástól. Majd legközelebb…

Ma kénytelen voltam elmenni a kutya cuccos boltba és venni neki egy új pórázt. Kb egy hónapig tart ki, aztán időközben megrágja, beakad, kiszakad, elszakad vagy valami egyéb lesz vele. Na ma kettőt vettem, egy hosszat és egy rövidet, és utána visszasétáltam a kutyával a boltig és vettünk egy megfelelő méretű szájkosarat. Hogy miért is kellett…hááát elnézegettem az embereket, ma miközben mentünk a bolt fele, na meg máskor is, és ugye a kutya “neveletlen”, pimasz, húz és rángat. OK, benne van a pakliban valahol és még el kell telnie egy kis időnek amíg megtanulunk rendesen közlekedni. Igen ám de az emberek mindezt nem tudják…és valahol az jár a fejükben, hogy MI VAN AKKOR HA ELSZABADUL??? Hát igazán semmi… nincs neki az emberekkel semmi problémája… de az embereknek van problémájuk… mert idióták és frászolnak. Na meg ugye a dobermann legenda az a fejükben tényként él… hogy mindenkit megesznek. S akkor a saját nyugalmam érdekébe úgy döntöttem, hogy elkezdek vele szájkosárral járni. Szép lassan megszokja azt is, és ha olyan a helyzet (tömeg) akkor rácsatolom és sima ügy… amikor meg majd megtanul egészen rendesen viselkedni az utcán… akkor már másképp néznek rá is meg rám is az emberek… ugye ha nem rángatna össze vissza, akkor az a benyomásuk keletkezik, hogy biza jól nevelt, szófogadó eb, de azért tartsuk a távolságot.

Ja egy öregasszonynak majdnem csúnyát mondtam… de valahol visszatartottam magamat, és csak megjegyeztem, hogy ej de hisztis valaki ma…jó hangosan, hadd hallja… az egyéb hozzáfűznivalóimat pedig megtartottam magamnak… mert egy lépcső mellett mentünk el…ő meg nem volt nyilvánvaló merre akar menni… a lépcsőn akart felmenni, de teljesen a másik irányba közeledett. Ja és akkor a kutyán szájkosár volt. Meg voltam győződve,hogy a sétányon akar eltérni jobbra, de nem ő balra akart menni a lépcsőn, csak jobbnak látta téblábolni egy adagot… s elkezdett kommentálni, én meg “harcoltam” az ebbel, hogy ne szedje le a szájkosarát…

Mentem tovább pár lépést… egy idióta kapus, ácsorog kint és büszkélkedik azon, hogy az udvarról kiszabadult  kutyája acsarkodva jön az enyém fele. Az enyém meg persze rángat… még jó, hogy nem ijedt meg. Végül nagy nehezen tovább mentem… a kutya meg folyton folyvást jövögetett és alattomosan hátulról kisebb nagyobb támadásokba lendült. OK mondom ebből elég… Felkap egy kő, kutya fele dob…és visszafordul a pasihoz, hogy most akkor szerinte ez így korrekt??? Ha elengedem és “SZÉTTÉPI” az ővét akkor ahhoz mit fog szólni??? Behúzta a vállát és behívta az ebet… PERSZE ha 😀 tudta volna, hogy PrezLee semmiképpen nem tépi szét… mert még kölyök, ráadásul az szuka is volt.. DE akkor is. A visszafordulásom az hatásos volt. Idióta barom népség. Na ez van, ezt kéne szeretni, nem fogom megtenni de idegeskedni se fogok miattuk. 😀 De röhögni annál inkább… mert a pasi enyhén befrászolt mikor látta, hogy NA aztán most felment a cukrom… 😀 😀

Én mondom, hogy PrezLee egy elkényeztetett és huncut eb… unokatesóm lánya Emő, még nem találkozott vele… de hírből már jól ismeri a kutyámat. Oszt tessék PrezLee még tőle is kapott ajándékot 😀

Ezennel feltettem ide, mert meg akarom őrizni, nehogy elvesztődjön.

Igaz én se jártam rosszul 😀 Kaptam egy dobis könyvet, “Barátunk a dobermann”, már félig ki is olvastam.

Mivel ugyis tudom, hogy kedves rokonomék olvassák a PrezLee kalandjait 😀 hát ezennel üzenem nekik: hogy puszi a hasatokra, nagyon jól telt nálatok, kár, hogy ilyen kevés idő állt rendelkezésre, de most ha teccik ha nem ígérem 😀 nem szabadultok meg olyan könnyen tőlem… legközelebb kutyával jövök 😀

Az Euro Dog Show 2008, budapesti kiállításon természetesen… a szervezetlenséget. Mert ugye a végén szépen dicsérgették a népet, hogy ilyen meg olyan jól meg volt szervezve de valahogy azt kell mondanom, hogy egy nagy francot volt…Először is ha egyszer nem szabad bemenni a kiállítás területére akkor, hogy a fenébe tudtunk mégis bemenni? És őszintén megmondom a kocsi amivel igenis BEMENTÜNK egészen az A pavilonig, nem rendelkezett szárnyakkal… senki nem kérdett semmit, csak kinyitották a kaput és beengedtek. És akkor reggel se jött senki kommentálni, hogy ne álljunk ott… jöttek délután. Gondolom elkapta őket a buzgóság, de akkor is mondjon bárki bármit amiért ők nem tudták ezt elejétől fogva azért nem a bent parkoló kocsik a hibásak.

Aztán a szemét… na jó ezért valahol az emberek és a trehányságuk a hibás. Igazán kuka volt mindenfele, de kutyaszar is és ledobott papir, zacskók, egyebek és minden. Valami förtelem micsoda szemét volt. Ilyen hókuszpók űrhajós ruhába öltözött mukik jöttek mentek de nem igazán végezték a dolgukat… már ne haragudjon meg senki, de mikor ILYEN rendezvény megszervezésén már gondolkozik az ember, akkor tisztában kéne legyen azzal, hogy a takarító személyzetet JÓL meg kell fizetni és jó nagy létszámban felsorakoztatni őket… mert ahol kutyák vannak ott mindig is lesznek trehány gazdák akik nem képesek összeszedni a kutyájuk után… És ahol emberek lesznek mindig van egy nagy tömeg amelyik nem képes azt a fránya kukát megtalálni még akkor sem ha épp rá van akasztva… Szóval itt nagyon égtek … az én szememben legalábbis.

Aztán ez még nem minden… egy halom bíró késett…hol 2 órát, hol 2.5 órát. És miután megérkeztek…kapkodtak, és a bírálatok se minden esetben voltak a legmagasabb szintűek… Nem egy helyről hallottam, hogy különböző országokban a legjobb minősítést elért kutyákat nagyon jó-val tüntették ki… mégis egy ilyen kiállításon az ember elvárná, hogy a bírók is komolyan odafigyeljenek a munkájukra…

Amit személy szerint hiányoltam…valami kifüggesztett infók, hogy mi hol található… mert jöttem mentem és semmiféle rendszert nem véltem felfedezni az egész kiállításban. Jó, OK beismerem, hogy a kiállítások nem az erősségem, de személy szerint nem kaptam meg szinte semmit amit kerestem. Se te egy tábla, egy ez vagy az…és nem csak én voltam az egyetlen eltévedt…  Még pénteken 11 óra fele, 2 dobis jött lélek szakadva és keresték a dobermannos ringet… ami ugye nem is ott volt, hanem a Kincsem parkban. Mert ugye klubkiállítás volt. És azokat ott tartották.

Na persze a díszünnepségen senki nem fogja azt mondani, hogy ez meg az szar volt…mindig dicsérni kell a szervezőket… még, hogy nehéz lesz felülmúlni…viccelnek?

Na de ez csak az egyik része annak amit nem szerettem…

a többi is teljesen szubjektív vélemény, és természetesen mindenkinek megvan a joga arra, hogy meglegyen a sajátja…de igazán nem tetszett rengeteg “kutya” amit a kiállításon láttam. Mert ezek a kutya formájú nippek az én szememben nem kutyák. 3-4 ember forgolódjon egy eb körül, fésű, hajlakk, ilyen meg olyan pomádék, pacsulik és egyebek? És nem a fajtával van nekem bajom… mert ugye egy kis testű kutya is tud kutya lenni… de ezek valahol már sajnálatra méltó szerencsétlenségek, akiket az ember kénye kedve szerint használ arra, hogy parádézzon velük.  A komondorok gyönyörűek voltak… DE azok a komondorok nem hinném, hogy nagyon gyakran láttak igazi sarat. Mert ha láttak volna akkor valószínűleg nem így néztek volna ki. És egy két valamikor vadászkutya címmel rendelkező selyem eb… hát ez egyenesen rettenetes. Persze még egyszer megjegyzem… az én szememben.

Na jó, végül is az egészért kártpotolt az a sok rengeteg kutya kategoriába sorolható négylábú, amely még “segítség” nélkül tud élni és mozogni ami jelen volt a kiállításon. Rengeteg ír farkaskutyát láttam, hát döbbenetesen nagyok azok a kutyák, meg sok sok gyönyorű szép dobit is sikerült látnom. 😀 Persze egyik se volt olyan szép mint PREZLEE de akkor is gyönyörűek voltak. 😀 😀 😀

Kimentem az eb után, és egy olyan negyed órás egyhuzambani örvendésben volt részem. Nem bírta abbahagyni az ugrálást, a simulást és az örömködést. Szegény Győzőt nem bírtam megsimizni egy cseppet sem, mert azon nyomban lökte el, csak őt simogassam. Ezután leültem ebédelni, és természetesen rögtön szorosan mellém telepedett, ott vigyázott rám. Kicsit később elmentünk egyet sétálni a rétre a két “kicsivel”, úgy rohangált mint a szélvész. Miután visszajöttem a “történelem megismétlődőt!!!” … ugyanis még Tedi kutyámmal történt az, hogy amikor otthagytam a szüleimnél egészen szótfogadó, rendes volt…amig nem voltam jelen. Ahogy megjelentem természetesen apukám szava már falra hányt borsó volt…meg se hallotta. Erre PrezLee is végigprodukálta ugyanezt…apukám helyre akarta küldeni, ő meg csak nézett a bársonyos szemeivel, még a fejét is forgatta egy kicsit mint aki “nem érti” mit is akarnak tőle, de hogy a helyére menjen???? No nem, ez még csak az eszébe se jutott… bezzeg amikor én mondtam, hogy ülsz, azonnal végrehajtotta 😀 Na igen, persze dagadozott a májam rendesen 😀 😀 😀

Mikor a séta is megvolt bepakoltam a kocsiba PrezLee-t és hazaautókáztunk. Most természetesen pihen…ezalatt a pár nap alatt jól kirohanta magát Győzővel.

Még van valami dolgom oszt nemsokára indulok hozzam haza a kis ördögöt… nem mondom 😀 kicsit jól esett megszabadulni tőle és pár napot eltölteni nélküle, de a “nagy szabadság” ellenére is rettenetesen hiányzott a rosszalkodása. Túl nyugodt minden ha nincs itt… nem kell ugye lecibálni az ágyról, nem kell rekciumozni hogy ne egye meg a könyveket a könyvespolcról, szóval semmit nem kell tenni, de ez valahol idegesitő is… Kiváncsi vagyok miféle fogadtatásban lesz részem… mert ugye mikor ott hagytam szinte észre se vette, hogy eltüntem… a kis hálátlan dög! Annyira elvolt Győzővel, hogy fel se tünt neki, hogy elment a kocsi is meg én is…

Valahol azonban izgultam, hogy sok galibát fog okozni anyukáméknak, de állítólag rendesen viselkedett… majd kiderül 😀