Hát igen, a fogadást elvesztettem 😀 Mert én arra tippeltem, hogy 0-0 lesz az eredmény, de végül 1-0 lett a másik csapat javára. Ugyan már, nem gond, hiszen a focihoz nem értek 😀 A  hecc kedvéért mentem bele az egész fogadásba. Ma mindeképpen fel kell mennem a Fellegvárra, mert arrol volt szó, hogy ha valaki nyer, akkor iszunk, ha senki nem nyer akkor is elisszuk a fogadott pénzt. Ha jól emlékszem akkor az 1-0-ra senki nem tippelt! Vagyis akkor vagy iszunk valamit vagy iszunk valamit alapon ott kell lennem.

Na persze!!! Ma kint voltam az ebbel a Fellegváron… kezd hideg lenni és tipikusan ott van 5-6 hideget bíró pasi meg én… mert hogy is lenne másképp. Ma a legények mindvégig fociról tárgyaltak. Ez még nem jelenti azt, hogy dög unalmas ott lenni, mert a kutyák rendesen produkálják magukat. Például a két szentbernáthegyi valami elképesztő játékot mutatott be… afféle “lusták vagyunk de azért játszunk, egy helyben birkózást jó hangosan”. Lady pedig végig nyafogva ugatja őket, mert a hangzavar nem elég nagy még… PrezLee hol rohangál a kis beagle-vel, hol elmegy “hosszúlábú tacskónak” keresni az egeret… és ha egerészik akkor jó hangosan ugat ő is, gondolom figyelmezteti a rágcsálókat hogy meneküljenek mert ha nem… szóval már készültem hazafele jönni amikor kiderült, hogy fogadás lesz. Na igen, kezdjük azzal, hogy halvány fogalmam se volt, hogy ki játszik és folytassuk azzal, hogy egy kicsit se érdekel. Az eredmény se érdekelt… eddig. Mert ugye most érdekel. Hiszen én is fogadtam!!!  Nemsokára kezdődik a mecs… megyek nézzem meg, nyerek vagy sem 😀

Ja!! Ma gyakoroltam PrezLeevel… ott a “játszótéren” természetesen… mert mit ér ha mondjuk végrehajt minden parancsot de egyből megfeledkezik rólam amint más kutyák vannak a környéken… Gyakoroltuk az “ide ide”… vagyis gyere má hozzám és ülj szépen le előttem parancsot, aminek a végrehajtása során PrezLee annyira belendül, hogy általában nem tud leülni, hanem elrohan két lépéssel mögém… Hiába na a fékekkel még gondok vannak. Aztán a fekszik volt a következő, persze szóra és kézjelre is. Amikor kajáról van szó, úgy dobja magát fekszikbe, hogy öröm nézni. És csodák csodájára ma az “ide ide” is eljutott a fülébe, és aránylag minden alkalommal hozzám jött… rögtön a falatka után vissza is küldtem játszani, nehogy összekösse a játék végét a hozzám parancsal!

A “csodapóráz” még mindig nálam van 😀 aminek fölöttébb örvendek… mert PrezLee egészen leszokott a ráncigálásról, néha néha indul meg két lépéssel előbbre de azt is egy két visszarántás után abbahagyja. Szóval tényleg jó az a vékony lánc… és nagy segítség volt az a félórás “instant” foglalkozás az ebbel.

Pénteken estefele kell telefonáljak a szombati programot illetően és egyre türelmetlenebb vagyok, hogy belekezdjünk a tanulásba…

Szombaton lesz az első alkalom, hogy megyek PrezLeevel a “kutyasuliba”… azért idéző jelben, mert errefelé nincs igazi kutyasuli, ahova az ember csak úgy megy, beiratkozik és járkál a kutyájával.  De mivel egyesek (konkrétan most rólam van szó) szerencsésebbek mint mások hát nekünk lesz kutyasuli, ahol PrezLee több kutya között, több helyszínen fog megtanulni egy csomó mindent (remélhetőleg). Kicsit izgulok, meg nagyon kíváncsi vagyok a dolgokra, hiszen eddig neveltem én az ebet ahogyan, jól rosszul, persze mindent beleadva, de mivel csak könyvekből, meg olvasottakból tanulhattam, természetes, hogy a hibalehetőségek nagyok. Igazából a “kutyasulira” nem is PrezLeenek van szüksége, hanem leginkább nekem…

Jó példa az “ülsz” esete… Kezdetben beleestem abban a hibába, hogy süketnek képzeltem a kutyát…vagyis miután már tudta az “ülsz” parancsot, de nem AKARTA végrehajtani, mert tegyem fel nem volt rá kedve… ahelyett, hogy ragaszkodtam volna, a parancs végrehajtásához és mondjuk lenyomjam a fenekét ha nem akar önként leülni, elmondtam neki még egyszer, és még egyszer, és még egyszer… amíg a kutya több mint valószínű megunta és végül csak leült. Felvilágosítottak, hogy a kutya nem süket, csak teszi magát, mert okosabb mint gondolná az ember és ha ezt így folytatom, akkor szépen megtanulja azt, hogy ááá, egyik “ülsz” után, úgyis jön a második, harmadik szóval majd ha kedvem tartja az xedik után leülök.

Áttértünk a “tudományos” ülsz oktatásra, vagyis egy parancs és semmi ismétlés, ha nem megy önként akkor besegítve alapon és a vége az lett… hogy PrezLee az esetek nagy többségében önként leül… elsőre.

A lábhoz tanulásnál is ott hibáztam, hogy állandóan húztuk egymást. A póráz végig meg volt feszítve, és a kutya még csak azért is továbbra húzott… igen ám de amikor a “gyerek fekvése” megváltozott… és a rántás akkor következett be, amikor “rosszat” csinált… amúgy laza pórázon haladt, egyből megértette mit is akar az ember tőle… vagyis nem hülye az totál biztos már, de hogy önfejű az még biztosabb…

Szóval a kutyasulitól, nem PrezLee miatt izgulok 😀 szerintem neki nagyon fog tetszeni és hamar fog megtanulni egy csomó mindent…főleg ha értő módón van mindez a tudtára adva. Ellenben a saját tanulási képességeimtől már kicsit jobban tartok.

Ma még nálam volt az a vékony nyakörv, és hát elképesztően csodálatosan jön az eb azzal a nyakán lábnál. Ráadásul nagyon elegáns is ahogyan lehet vezetni a kutyát egy kb 5 milliméter vastagságú vékony láncocskával. Kerül amibe kerül de be fogok szerezni egyet, remélem hamarosan. Hátha a kolozsvári kiállításon lesznek olyanok akik árulnak efféléket is.. mert már tudomásomra hozták, hogy errefelé nem lehet kapni csak külföldön. Na jó… 😀 hátha még maradhat  nálam egy keveset … de jó lenne!!!

Felmentünk a Fellegvárra, itt elég kevesen voltak és egyetlen rohangáló társa PrezLee-nek se volt jelen. Ellenben már kezdődik az a periódus amikor meg kell néznem milyen kutyákkal engedem össze, mert ma ismét bajlódott egy keveset Rocky-val, és Paco is megmutatta neki, hogy még mindig ő a nagyfőnök. Persze ezt PrezLee nem is vitatta, és logikus, hogy annak meg kellett mutatnia, hiszen vagy két hete nem voltunk arra! Nem volt kimondottan gond vagy probléma, de azért Rockyval morgolódtak egymásra egy keveset, úgy férfiasan, ahogy illik.

Hazafele, a lépcsőn léfele gyönyör volt jönni az ebbel… sehol semmi rángatás, ráncigálás. Eddig lefele nagyon keményen kellett fogóznom a pórázba, mert mindig rángatott… még jó, hogy tegnap találkoztam Botival 😀 elég hamar megoldotta a problémát amivel már nagyon rég küszködök… és Lacika még sehol. Tegnap próbáltam felhívni, de valami gond lehet a telefonjával… csörög csörög, majd úgy tűnik felveszi de néma csend…

Úgy offtopic-nak leírom, mert nagyon örvendtem a mai nap “hírének”… novemberben jön a másik “szakértő”, felmérni a falun levő telket és ha az meg van, utána már gond nélkül rendeződni tudnak a papírok. Az meg azt jelenti, hogy a másik telek is átírodik és ha az is megvan… az már egyenes út a ház fele… Persze még elő kell teremteni az anyagiakat a ház felépítésére… de valahol úgy érzem, hogy az se lesz olyan nagy kunszt mint ahogyan elsőre tűnik. Mert végül is… megvan a telek, utána elkészülnek szépen a hivatalos papírok, aztán az engedélyek, és szépen lassan, lépésről lépésre haladva eccer csak lön ház is.

Amikor meg a ház is kész van, akkor beszerzek egy bullterrier kölyköt is. 😀 Annyira tetszenek a tojásfejű kutyák, olyan malacok, hogy az hihetetlen. Már azt is kinéztem magamnak, hogy milyen színű legyen, mert már említettem, hogy a fehér kutyák nem tartoznak a legkedveltebb színű kutymorgók közé…

Valaki felhívta a figyelmemet erre a linkre… hát elképesztő, hogy mire képes egy mókus anyuka. Minden esetre volt benne egy adat bátorság nekimenni a kutyának aki a kicsikéjét piszkálta! Ügyes ez a mókus anyuka!!

Amúgy imádom a mókusokat… egy időben nagyon szerettem volna egyet. De aztán kiderült, hogy nem szabad és nem bírják a fogságot. Mert nekem olyan “igazi” erdei mókus kellett volna.

Mókus mentőakció

Amikor valaki olyan veszi kezelésbe a kutyát aki ért hozzá… arról mindjárt kiderül, hogy ért hozzá vagy sem. Főleg PrezLeevel, aki teccik nem teccik valljam csak be szépen, hogy egy rém elkényeztetett kutya. Na nem annyira rém, de azért eléggé el van kényeztetve. Ma véletlenül találkoztam valakivel, aki kutyákkal foglalkozik.  Ő még nem látta a kutyámat, szemrevételezés után megállapította, hogy  “nem egy csúnya kutya”… igen, itt szúrós szemekkel néztem, kissé félre fordítva a fejemet, hogy a nemtetszésemet minél jobban kifejezzem… mert, hogy lehet ilyen szavakat használni a LEGSZEBB kutyára??? Na de sebaj, elnézzük neki, mert ezek szerint ő is valamilyen formában a “szakértőkhöz” tartózik… és mint tudjuk a szakértők .. eh mindegy…

Végül kezelésbe vette egy picit PrezLee-t. És megmondom előre, hogy mindez az ebkutyának nem igazán tetszett… vagyis mégiscsak hogy jön az képbe, hogy egy neki idegen őt ráncigálja és vigye jobbról balra. Tiltakozott is a lelkem, nekem meg dagadozott a májam, hogy … még egy “szakértőnek” is icipici gondot okoz az önfejű drágaságom… végül igen, meg kell mondanom, hogy a tiltakozások ellenére PrezLee ma megtanulta a “lábhoz” alapelveit szinte seperc alatt… persze azért volt egy incidens is, ugyanis nagy sunyín megcsípte a kezét egy adott pillanatban, azt is hátulról támadva. Persze, ok nem volt helyén való, de valahol mégiscsak engem a büszkeség töltött el, hogy  ne tessék kérem kukoricázni az ebbel, mert van neki elég esze ahhoz, hogy visszapattogjon… A végső “ítélet” azonban mégis kedvező. Ugyanis megkérdezte, hogy ki foglalkozott még a kutyával, mert látszik rajta, hogy hát… jól mozog és egy csomó mindent tud 😀

Erre meg  nem is kell mondanom, hogy már készültem szétpattanni a büszkeségtől, mert rajtam kívül senki nem foglalkozott őkelmével és hogyúgymondjam hát nem lehet azt állítani, hogy tökéletes de végül is a dolgokat aránylag jól alapoztuk meg. Hát lehet erre nem büszke lenni???

A gyakorláshoz kaptunk kölcsön egy érdekes, nagyon vékony láncszerű, de mégsem lánc hanem összefont akármiből levő nyakörvet… ezzel még gyakoroltuk, és hihetetlen, de PrezLee remekül jött VELEM is lábnál. Na be kell szerezzek neki egy ilyen “divájszt”, mert a szúrós izés vastag akármi nem is néz ki olyan szépen … és nem is olyan hatásos. De ez… hát el voltam ragadtatva…. sajnos holnap vissza kell adjam, és a másik sajnos, hogy egy ilyen láncocska… 30 eurónál kezdődik :O… ÓÓÓÓÓ… na valahogy megoldjuk ezt is.

De olyan szép volt nézni, ahogyan azzal a vékony, (nagyon vékony) izével fél kézzel lehetett irányítani a kutyát!!! Mintha csak úgy ment volna vezényszóra… igaz, ez amolyan azonnali hatást okoz amikor helytelenkedik. Na ennyi.