Kategória: Ontopic

Ma a rosszabbik eset történt… mármint az, hogy nem PrezLee féktelenségéről van szó, hanem az autónak lett valami kis bibije. Ma elmentem reggel kutyasulizni, és mintha úgy éreztem volna, hogy a fék nem az igazi… De még nem volt semmi vész, szépen haza is jöttünk. Délután pedig meglátogattam Feri bácsit, és arra fele menet egyre rosszabb volt. Még szerencse, hogy idejében észrevettem és nem mentem se gyorsan, se közel semmihez, no és rendesen meresztettem a szememet, nehogy véletlenül nagyon hirtelen kelljen fékeznem, mert abból már gond lett volna.

Ott töltöttunk olyan fék löttyöt, és úgy tűnt, annyira, hogy gond nélkül hazaérjek helyre jött a fék is. De ez csak egy hamis illuzió volt, ugyanis a fék nemhogy jobban, de még rosszabbul fogott mint azelött. Szerencsére a városban a forgalom is nagyon gyér volt, így hazafele se kellett tolakodni vagy dugóba ácsorogni, szóval szépen lassan ovatósan hazaértem és még az is ment símán, hogy megfordítsam a kocsit az udvaron.

Valahogy úgy van, hogy ül a holló a fán, van nála egy nagy darab sajt… a mesében. És jön a komisz róka, elkezdi dicsérni a hollót, hogy milyen szépen tud énekelni. És a holló elhiszi, büszkeségében nekifog énekelni, a szájából kiesik a sajt és természetesen a komisz róka megeszi.

Ennek a tanmesének ellenben teljesen más a lényege, és a szereplői között sincs holló sem, és róka sem…ellenben van sajt és van PrezLee!!! Vacsoráztam, közben valamiért bementem a szobába, az asztalon maradt egy jó nagy darabb sajt… PrezLee szépen csendesen a helyén feküdt. Nem voltam sokat távol, de mire visszaértem egy cafatokká rágott nylon darabbot találtam, ez volt a sajt csomagolása. Mert PrezLee volt olyan gonosz róka, hogy ellopta a sajtomat az asztalról, pedig becs szóra nem is énekeltem!!! Mit tehettem vele??? Hát semmit, mert nem kaptam el kontárkodás közben. Így feltakarítottam a nylon darabbokat, dúltam fúltam egy kicsit és levontam a nagy tanulságot… az, hogy PrezLee a helyén van, még nem jelent semmit, és a sajtot ha az asztalon hagyom akkor nincs biztonságban!!!

Paco egy 3 éves Szentbernáthegyi kan. Aki a fellegvári gödör urának képzeli magát 😀 Ezzel nem is lenne semmi gond, mert bár uralkodik, egészen méltóságteljes uralkodó. Nem esik neki a kutyáknak és szedi szét őket, inkább hangal és megjelenéssel próbálja őket jobb belátásra bírni. Eddig ez minden kutyánál bevált. A farkaskutya is vissza vissza pofázik, de komolyan nekiesni nem mer, a többiek is mind behódolnak előtte… de PrezLeevel lehet lesznek gondok. Vagy… befejezi a kötekedést vele, vagy verekedni fognak… de akkor keményen.

PrezLee 5 nap múlva tölti a 7 hónapot. Tegnap már volt egy összekoccanásuk Pacoval. Egyelőre még védekező visszapofázás volt PrezLee részéről, és teljesen igazat adott mindenki PrezLeenek 😀 Ugyanis ő szépen elvolt, a gödrét ásta, amikor Paco odaszaladt hozzá és nekifogott pofázni. Vagyis nagy szájjal ugatni és lökdösödni. PrezLee meg egy ideig csak nézte, de amikor túlzásba vitte akkor biza nekiszökött a hatalmas kutyának és “foggal körömmel” támadta… Ezekbe a vitákba nem szólok bele, mert az csak elmérgesítené a helyzetet… az eredmény pedig az lett, hogy a  továbbiakban Paco békén hagyta. Szépen kerülték egymást.

Nekem nagyon tetszik PrezLeenek ez a fajta viselkedése. Mármint az, hogy nem ő kezdi a cirkuszokat, de nem is hagyja magát ha rálépnek a tyukszemére! Remélem ilyen is marad nagykorára is.

A tegnapi séta alkalmával PrezLee megint dinnye volt… felkapott egy nylon zacskót és természetesen lenyelte. És nem is volt az a picike vékony zacsi, hanem egy elég méretes darab. A helyzet egyelőre messzemenően meghaladja a tudásomat, egyszerűen nem tudom, hogy “kezeljem” a dolgokat… ha megyek felé akkor annál inkább nyeli a zacskót, ha nem megyek akkor lassan de biztosan csak lenyeli. Eddig egyetlen zacsit se sikerült elkapnom és tegyem fel kihúznom a szájából. Próbáltam megdobni ezzel azzal, de nem mindig van kéznél eldobható tárgy… szóval csak állok és nézem ahogyan szépen lassan a drága kutyám gyilkolássza meg saját magát… mert a zacskóevés elég komoly problémákat okozhat… akár műtétre is szükség lehet, ha az ember idejében észre veszi…

A tegnapi zacsinak azonban szerencsés volt a sorsa… olyan 5 óra körül reggel arra ébredek, hogy PrezLee öklendezik…És kiöklendezte a zacsit… szépen egészben. Máris vissza akarta habzsolni… de szerencsére idejében jelen voltam, így a zacsi a szemétbe került…amíg szedtem össze természetesen, az együttérzés kedvéért én is  hánytam. Alig térülök, fordulok… PrezLee megint hányik… jó, azt is összeszedem, ezek is zacsik voltak, a korábban bezabáltak közül valók…

Minden esetre, nagyon örvendek, hogy “kiköpte” őket, és töröm a fejemet mi a megoldás ebben az esetben… egyesek ajánlották az elektromos nyakörvet… hümm lehet, hogy az lesz a vége, de mindenesetre megbeszélem a “szakértőkkel” is, és hátha időszakosan tudnak adni kölcsön valami ilyen divájszt… Mert ez a helyzet nagyon veszélyes, és mihamarabb meg kell szüntetni.

Ma egy nagyon aranyos jelenetnek voltam csendes szemlélője… vagyis igazándiból okozója, mégpedig PrezLee-vel… Elindultunk a szokásos délutáni sétára. Egy búszmegálló mellett kell minden nap elhaladni. Itt egy nagymama forma és egy unoka forma nagy ember meg kisember lézengett… a kisember pedig meglátta az immár lábnál, mindenféle feszengés, ráncigálás nélkül haladó ebet… olyan 3-4 éves forma lehettett és elkiáltotta magát, hogy niiiiii Scooby Doo!!! Hát nem mondom, hogy ez lett Prezlee nem tudom hányadik beceneve!!! Mert annyira szimpatikus volt a kisember, annyira őszinte ahogyan elkiáltotta magát, hogy ime Scooby Doo, hogy öszínte örömmel töltött el, hogy nem frászol be, nem ilyed meg, nem esik kétségbe egy “hatalmas kutya” láttán, hanem egy kedves rajzfilm figura jut eszébe a kutyámról, hogy majd majd egészen elérzékenyültem!!! Így amikor PrezLee ügyes volt, modogattam is neki, hogy brávó Scooby Doo és a lökött ebnek mindez elkezdett tetszeni… már csak kimondtam, hogy Scooby Doo és ő vigyázba vágta magát, úgy táncolt mint aki most nyerte meg a lottó főnyereményt. Hát megmondom őszintén, még mindig állok és csodálkozok, mert a lökött “hisztis nénin” kivűl eddig rengeteg pozitív visszajelzés érkezett az átlagemberektől, az utcán.

Hát hihetetlen de ez lett PrezLee egyik kedvenc játéka amióta felfedezte, hogy létezik pénz…  Hogy kezdődött nem tudom, de egyszer megkérdeztem tőle, hogy hol a pénz és azóta állandó jelleggel valami aprópénzt keres elő… Persze közben rátettem egy lapáttal én is, de hát annyira szereti! Felkapja az aprópénzt a földről és lelkesedéssel a markomba szórja. Hát hogy lehetne nem játszani a “hol a pénzt?”….

Persze azt is tudom, hogy nem való kutyának se pénz (se posztó), de ha eddig sikeresen nem nyelte le a banikat, én továbbá remélem, hogy ezentúl se fogja. Azt hiszem az egész igazándiból ott kezdődött, hogy véletlenül leejtettem egyet, ő azonnal nekiugrott és megkérdeztem ösztönösen, hogy hol a pénz????

Ma este végre hazaértem, mert őkegyelme szegény egyedül volt hagyva, és cserébe, hogy azért harag ne legyen elmentünk egy “midnight sétára” … eszméletlen, hogy már nem húz, vagy ha “huzigál” akkor is vissza lehet terelni a rendesen megyünk “mederbe”. Soha nem hittem volna, hogy mindaz ami nekem nem sikerül 7 hónap alatt, az valaki másnak fél óra alatt sikerül 😀 De így járnak a hitetlenek, és még tiszta szerencse, hogy adódnak ilyen alkalmak, amikor kiderül, hogy ejsze vannak dolgok amiket mások jobban tudnak… Mondjuk filózófikusan nézve a dolgokat ezzel nekem nem igazán volt eddig se próblémám… csak akkor tiltakoztam amikor a “szakértők” mindenáron rám akarták tuszkolni a szakértelműket! Amikor ajánlás volt, akkor általában el tudtam fogadni.