Kategória: Ontopic

PrezLee lökött, heves és néha agyament… a nagyobb baj meg nem is ez lenne, hanem, hogy a mostani séták még világosban kezdődnek, de alig félóra múlva teljesen sötét lesz. Emiatt nem szoktunk a gödörbe tanyázni, hanem “köröket” járunk a fellegváron. Ezzel minden rendben is lenne, mert a hátsónk biza oda fagyna, ugyanis a gödörben pár fokkal hidegebb és nedvesebb is a levegő.

A probléma ott kezdődik, hogy PrezLee elindul és a behívással vannak gondok… ilyenkor alkalmi süket lesz és ha akar visszajön, ha nem akar akkor nem jön… szóval teszi magát, hogy nem érti, nem hallja mit mondtam neki… emiatt a néhány stratégiai ponton biza meg kell kössem mert kiszaladhat az utcára, vagy éppenséggel a játszótér mellett haladunk el, ahol fiatalok ücsörögnek még azokban az órákban…

Ma nagyon de nagyon felhúzott… azt hiszem életemben nem voltam ilyen dühös rá, és most már szánom bánom, de vissza nem csinálhatom… jól megráncigáltam ökelmét, mert amit művelt az egyszerűen elszakította a cérnát!!! Vagyis megkötöttem, hogy haladjunk át az úton és kerüljünk beljebb a “vadonba” erre elkezdett rángatni, ráncigálni mintha ő sétáltatna engem… Egyszer visszahúztam, 2x, 3x, 5x na valahol a 10x visszahúzás sokkal erélyesebbre sikeredett a kelletnél… szinte röppent egyet a kuty… de ha valaki azt hiszi, hogy ezzel elértem valamit… hát nem, mert kb 3 percit nem tartott a “fegyelmezés” és ismét meghúzott… szerencsére attól, hogy ki is ordítottam magamat, majd berekedtem, illetve visszarángattam el is szállt a mérgem…

Nah ez van… Jó, hogy olyan fafejű, hogy ennek a kutyának semmi se megy a “lelkére”… megrázza magát és tovább folytatja a hülyeséget… Még egy bizonyítéka annak, hogy nagyon jó választás volt… Jó megérzés, és azok a huncut szemek igenis jelentettek valamit: már akkor látszott mekkora egy trógerrel lesz dolgom…

Most ismét szent a béke, DE ez így nem mehet tovább… elhatároztam, hogy beszerzek neki egy ledes nyakörvet… láttam is az interweben… és nem is olyan drága. Csak juttassak valami pénzt a paypal-omra és máris megrendelem… Ha el is jön 😀 nekünk (mármint PrezLeenek) lesz a legszebb ledes nyakörve az egész fellegváron!!!

Csendes családi hétvége volt ismét, a legjobb a dologban, hogy ilyenkor kicsit felszabadulok a “kutyagondok” terhe alól. Már csak azért is, mert PrezLee nem engem nyaggat reggeltől estig hanem Győzőt, vagy éppen Balázst… Komolyan mondom, agyilag pihentető, hogy egész nap az udvaron rohangál. Szombaton az okosodás után egyenesen kijöttünk. Vagy 4 órát kint tartozkodtak az ebzetek az udvaron, cibálták egymást, valami báránybőrt loptak és szétszedték, majd megint egymásnak estek… Délutánra az udvar úgy nézett ki, mintha tele lenne döglött kismacskákkal, pedig csak szétszórt báránybőr darabbok voltak mindenhol. A pár órás játék után következett egy kis pihenés majd ugyanott folytatták ahol elkezdték.

Reggel a sétát elintézte édesapám, így simán aludthattam 11 óráig… De jó volt! Majd eljátszottam egy kicsit az energiatakarékos konyhatündért… mármint végigolvastam néhány receptet, de addig nem jutottam, hogy mindezt komolyan vegyem 😀 Persze segítettem anyukámnak megsűtni a húst, megmelegíteni a körítést, de kb ezzel kifújt minden konyhatündérkedésem…

Délután sétálni készültünk, de végül nem mentem sétálni, hanem kipucoltam a kocsit kivül belül mert igencsak ráfért a drágaságra. Amíg kocsit mostam, addig PrezLee, Győző, Balázs meg volt sétáltatva anyukámék által… szép nagy karmolással az oldalán érkezett vissza a kutyám, de majd elmúlik… gondolom Balázs okozta neki játék közben…

Hétre hivatalos voltam vendégségbe, így fél 5 körül elindultunk hazafele. Igen ám, de még jóformán ki se értem a faluból, amikor látom, hogy az úton iszonyatosan hosszú sor féklámpa látszik… gondoltam egyet és nagyot és a kerülő útra tértem. Hát “döbbenten” tapasztaltam, hogy az út legrosszabb szakasza meg van javitva! Mármint lehetett száguldozni és közben nótázni az “autó egy szerpentinen-t”, jó hangosan, és rettenetesen falcsul persze…

Végül hamarabb hazaértem ezen az úton mintha a röviden jöttem volna, mert szinte 2 autó volt csak előttem… végül Bács környékén itt is felgyültek a kocsik, de a “dugó” folyamatosan haladt és nem kellett állni.

Kicsit izgultam, hogy mit fog csinálni a rosszcsontom azalatt a pár óra alatt amíg nem leszek itthon, de szerencsére a kiadós hétvégi fárasztás nagyon is hatásosnak bizonyult, mert bár 12 után értem haza, és csodák csodájára SEMMI kár nem fogadott itthon! Vagyis PrezLee nagyon ügyesen végigaludta a távollétemet! Ez aztán az ügyesség!

Igazán figyelemre méltó Dog Dancing video egy Border Collie-val

Ügyes!

Dog Dancing Video

Ma vettek anyukámék olajbogyót… (minálunk ezt maszlinának hívják, ezért így is fogom nevezni). Persze imádom, szoktam én is venni és olyankor maszlina-betegséget kapok, mert rosszullétig tudom enni a finom lehetőleg fekete bogyókat. Ezért is szoktam nagyon keveset venni… lényegtelen eszmefuttatás. Szóval annak nagy örömére, hogy ismét itt vagyok 😀 vettek egy elég nagy adag maszlinát. És persze még jóformán ki se pakoltak mikor már csemegéztünk anyukámmal… gondoltam egyet és nagyot egy darabbot nyomtam PrezLee szájába is… persze kimagolva, nehogy má baja essék … és sejtettem is, hogy nem fog neki ez nagyon tetszeni. Nem is tetszett, messze köpte, mint régen a rágógumit. Ekkor jutott eszembe Tedi kutyám, akit minden hülyeség felzabálására rá lehetett venni ha annyit mondtam: “jön a seprű és elviszi”… hagyma, csípős, kenyér, kaja (nem volt kajás) mindent lenyelt csak nehogy a seprű elvigye…

PrezLee lelkét nem zavarja a seprű tevékenykedése ha eszik… tőle a seprű soha semmit nem vitt el, szóval ha eszik nem érdekli ha mondjuk sepregetek körülötte… ha nem eszik akkor meg mindenáron játszani akar vele.. de ma bosszantani akartam. A maszlina darabot megint odaadtam neki és azonnal rákezdtem hogy “add ide” erre… megette. Mert az “add ide” igazából neki azt jelenti, hogy “mégcsakazértsem” … csak ő másképp nevezi. Na de, hogy ez ne véletlen legyen… adtam még egy maszlinát… lássuk képes lesz azt is megenni??? És igen, azt is megette, mintsem “ideadta” volna…

Elnevettem magamat… ez a viselkedése annyira emlékeztet a másik kutyára… 🙂

Juppi juppi megint szombat van. Érdekes módon reggel fél 7-kor szólt a telfonom ébresztő órája … nem egyszer, nem kétszer, hanem 4x. Mert rájöttem, hogy mindenféle beállítási lehetőség van még, nem csak a sima ébresztő… Morning call, Alarm, Daily alarm és a Calendar funkciónál… valahol röhögtem magamban, hogy ennyire holt biztosra készültem reggel korán felkelni, mert ha fel “akarok” kelni akkor elég egy vekker is… persze a sokáig ordító ébresztőt is beállítottam, illetve megkértem apukámat telefonáljon… biztos ami biztos alapon 😀

Persze mint már szokásos ilyen esetben, az első nyikkanására a telefonnak már felébredtem, majd sorra, 2-3 percenkét kapcsoltam ki az ébresztő funkciókat. Szerencsére egy jó félórával korábbra rendeltem meg az ébresztést így maradt egy kis idő “vesztegetni való” … ami természetesen azért szükséges, hogy az ember érezze milyen jó is volt aludni… és még jár pár perc forgolódás a takaró alatt…

8 kor azonban kipattantam eszeveszetten az ágyból mert eszembe jutott, hogy be is kéne csomagoljak, nem sokmindent de ezt azt, és a kutya félíg ép pórázát is meg kell “tákoljam”… mert a múltkor őkegyelme elrágta az egyik végét… Szóval sietős kapkodás kezdődött, becsomagoltam mindent, majd épp, hogy elértem 9-re a találkozó helyre. Innen még mentünk egy kicsit, majd kezdődött a kutyik okosítása. PrezLee természetesen ismét esztelenül viselkedett, végül is mást nem is szoktam elképzelni csak néha álmomban… végig érezte, hogy “itt valami lesz” és nyivákolt, indult volna, rángatott szóval minden ami hozzátartozik, hogy kifejezze “jaj de jó történik valami”.

Ma is csak játszodtak vele, de ma már sokkal jobban ment a hurka megfogása mint a múlt szombaton. Elsőre elkapta és cibálta, jó nem tökéletes még a fogás, de úgy éreztem megértette mit várnak el tőle. A fiúk igazán ügyesen dolgoznak a kutyákkal… simi és dicséret jár ha ügyes a kutya…

Ma rengetegen összegyültek, volt ott olyan 10-15 ember és egy csomó kutya.

PrezLee nagyon hisztis 😀 Nem szereti ha meg van kötve, nem szereti ha nem mehet oda minden kutyához, és egyáltalán, nagyon csúnyán néz, amiért ott vagyok tőle pár méterre és még csak figyelembe se veszem. Ilyenkor szokott kényeskedő módon ugatni, vagyis nem haragosan hanem nyafogosan, miközben néz és látszik a képén a sértődés. Ma szerencsére voltak valami ágacskák, azokat kezdte el rágni dühében, illetve a földet ásni, csak kifejezze nemtetszését a helyzettel kapcsolatban. De végül megnyugodott, és lefeküdt az avarba, onnan nézelődött…

Kell vegyek egy szerkentyűt, nem tudom mi a neve, de majd elmutogatom mi is kell nekem, valami erős akármi, amivel ki lehet kötni a kutyát és nem tudja elrágni sem… mert ez a madzag bár kibírt 2 szombatot, a harmadikat garantáltan nem fogja…

Most törhetem a fejemet, hogy mivel fogom vinni sétálni mondjuk hétfőn… eh, ráér majd akkor, valószínűleg elszaladok valamelyik boltba és veszek valami pánt szerűséget, mert jóval olcsóbban megúszom mint hetente 1 pórázt!

A leckék befejezése után (ma rávették, hogy ugasson is… bár ez elég nehezen ment :D) meg kijöttünk falura. Szegény eb, végül délben kapott reggelit, most pedig a délutáni szunyókálás következik mert vagy 2 órát játszott az udvaron Győzővel.

Ja és ne feledjem … a lökött csak belépett a szobába és azonnal felpattant az ágyra!!! Ihaj csuhaj lesz kapsz következik ha nem tartja tiszteletben az ágyat!!!