Kategória: Ontopic

Eh he he he 😀 Ezt most nem PrezLeetől kérdem, hanem valahol én szeretném megfogni a madarat! Ma ismét egy hajszálnyit közelebb kerültem ahhoz, hogy eccer majd meglegyen a házikóm! Valami mittomén miféle számok hiányoztak, amik mittomén miféle hivatalban kellenek, ahhoz, hogy ki lehessen keresni mittomén miféle aktákat… szóval az ügy kimondottan komplex, és igazából még semmi de semmi okom sincs örvendeni, de ha ez a szám megvan, akkor azzal kikereshető egy másik szám, ami megint egy másik mittomén mit jelöl meg és aztán sok ilyen szám kikeresése után egyszer csak meglesz a teleknek is a száma…

Komplikált igaz? Kicsit igen, de végül is olyan ez mint egy hatalmas gombolyag, amit csak gombolyítani kell és türelmesnek lenni egy egy bognál.. meg aztán pánikra nincs ok, elvégre és utóvégre mindig van rosszabb megoldás … és mindig kerül egy kard amivel a leglehetetlenebb bogot szét lehet vágni.

Ma mondtam is PrezLee uraságnak, hogy ejsze készüljön fel a falusi életre, mert még egy két évet lehúz a városi kutya státusba, aztán jöhet ki parasztebnek a portát őrizni 😀 .. szoktatom a gondolathoz már most 😀 kint van most is a kertben és ugat valamit veszettül.. ja és amint meglesz a ház, máris szerzek be egy második ebet: ő biza bullterierr lesz és lányzó!!! De jó!!!

Ma délelött a hütőm garancia papirját kellett elintéznem… ugyanis a papir maga a hütőben volt, és a pecsétet rá (pecsétes egy ország!!!) meg a boltban teszik rá… kissé fura egy megoldás, de mára terveztem be az intézését… ennek következtében dugóba kerültem és a Polusig jó órányit menegettem… az ut maga olyan 15 percnyi… Miután elintéztem inkább kerültem egyet és a hátsó úton jöttem ki, mert kifele még mindig hatalmas tömeg akart menni … (ki a városból persze)

Megérkezésemkor PrezLee szerencsére a hátsó udvaron volt, és így elkerültem, hogy végérvényesen feketére koszoljon. Besiettem a házba, felkaptam magamra valami rém ronda ócska göncöket (egyszeri használatosak) és kimentem hogy üdvözöljem az ebkutyát.. Hát egészen jól tippeltem, majd a nyakamba nem ugrott, jó 10 percig még a nevét se hallotta annyira eufórikus szökkenésbe volt, utána még egy jó félórát nagyon örvendett és rá vagy 2 órára csillapodott annyira, hogy ha bejön vagy csak meglát akkor farkinca csóválással jelzi hogy mennyire örvend nekem….

A héten elmaradt a kutyasulizás, sőt holnap is el fog maradni, mert a kutya nincs a városban. És holnap már én se leszek a városban! Hanem ott leszek ahol a kutya van… biztos megint rém koszos a drága, mert hát kint a kertbe Győzővel fantasztikusan össze tudja koszolni magát… az ember megsimogatja és fekete marad a keze 😀 Na meg a gané túrás sem igazán illatot biztosít neki, hanem komoly “pankány szagot”… 😀 Hozhatom haza és füröszthetem!! Már ha még meg bírom emelni és betuszkolni a kádba… 😀 Mert ANNYIRA NAGY már, hogy kilóg a kádból is… na nem hosszában, de magasságban.

Mondtam már, hogy imádom ezt a dögöt???? Csak senki ne mondja meg neki 😀 Mert még elhiszi magát… a kis büdös 😀 😀 😀

Ma jelentem, hogy mindenféle komoly gond nélkül a PrezLee.com új helyre költözött 😀  Természetesen ebből senki nem fog látni semmi változást, de nem is ez a lényeg… végül is én tudom és ez bőven elég. Aki meg nem hiszi járjon utána 😛

PrezLee még mindig falun van, most úgy döntöttem, ezt a hetet egészen ott tölti. Majd szombaton valamikor megyek én is ki, akkor meg én is ott fogom tölteni a hétvégét. Kiváncsi vagyok ő mennyire fog nekem örvendeni, mert én nagyon fogok neki… szörnyű mennyire unalmas a ház nélküle… és amióta nincs itt túl sokat dolgozok… igaz, a hétvégéig egy csomó mindent be kell fejezzek, de akkor is … ej ej. Na sebaj, ma bátran és nyugodtan mehetek söröcskézni, s nem kell aggodjak, hogy mennyire szedi szét a lakást 😀 Aztán holnap péntek és hamarosan viszontlátom rosszcsont ebemet!

Vagyok ám… kint hagytam falun … és alig telt el két óra és máris hiányzik a rosszalkodása… végül is valahol muszáj volt kint hagynom… kedden reggel korán viszem a “szakértőt” falura, hogy mérje fel a telket.. már több hónapja várunk a “cédulás” szakértő  néni megjelenésére, és most volt ideje… nem volt kedvem megkérdezni, hogy mit szólna, ha a kocsiba egy kutya is utazna, így ma inkább kivittem ebedlit és ott hagytam. Elvégre neki is jót tesz pár nap távolságtartás, nekem is sikerül kipihennem a fáradalmakat és annál jobban fogunk örvendeni a viszontlátásnak.

Kezdeném azzal, hogy rém fárasztó… lehet, hogy PrezLee egy jó lapáttal még rátesz, de amúgy is rém fárasztó!!! Reggel 6 órakkor ébredtem, majd elvittem sétálni, és szerencsére PrezLee rendes eb, reggel elvégzi a dolgát és délutánig nincs vele gond… mármint nem kell szedegessem a produkcióját mondjuk a kiállítás közepén… szóval reggel sétáltunk, és ez is olyan volt mint bármelyik másik nap… ma is le akarta szedni a kesztyűmet, mert ez most már mindennapi dolog. Fél nyolc fele indultunk el. Menet közben két magyarországi autó a nyomunkba szegődött… végül elértünk, leparkoltunk és ettől a perctől kezdve PrezLee megkergült… Nyűszített, nem találta a helyét, szökkent, szóval minden ami hozzá tartozik.

Bejutottunk a kiállítás területére is, majd megkaptuk a ringet és a számot meg a katalógust is… Ezután szabad foglalkozásként elmentünk és megvásároltuk a vékony nyakörvet… na ennek fölöttébb nagyon örvendtem, mert így valamennyire kordában tudtam tartani a herceget… Így sem volt valami nagyon könnyű dolgom… mert PrezLee totál “belendüld”. Na nem is csodálkozom, hiszen annyi annyi játszópajtás forma volt ott, és ő meg egyetlen egyel se játszódhatott!!! Hát ekkora igazságtalanságot!

PrezLee ismét a csúcson volt… mint mindig. Most ő volt a hangzavar egyik fő forrása… Szinte két órán keresztűl ugatott, majd egyhuzamban… Már nem csak én röhögtem rajta, hanem a dobermannosok nagy része, meg az arra járok, meg végül is mindenki… persze voltak akik rossz szemmel néztek ránk, de egyszerűen ő nem akart lecsillapodni… a himnuszt is megugatta, de ez még az elején volt. Jelentem, hogy 12 óra után valamivel “normálisabb” lett, és azután már csak 10 percenként kürtölte világgá a nemtetszését.

Fotót egyetlen egyet se készítettem, mert választanom kellett… biztos kezekben tartom a kutyát, na igen a póráz végétől, vagy elengedem galibát okozni és fotózok kedvemre… Nem igazán vágytam arra, hogy totál káoszt okozzon, a fotógépet se akartam tönkre tenni, így inkább fotók nélkül maradtam… van ilyen is.

Végül “nagyon igéretest” kaptunk, azzal a megjegyzéssel, hogy a könyökei még puhák. Még ácsorogtunk egy adagot, majd szép lassan hazafele indultunk, de menet közben meggondoltam magamat és kijöttem falura. A kutya agyilag ki van fáradva… ez látszott rajta, hogy ahelyett, hogy Győző kergetésbe kezdett volna ácsorgott az udvaron. Holnap van még egy hajrá, kiváncsi vagyok hogyan fogja végighisztizni a holnapi napot is…

Még hozzátartozik a vicces részhez… hogy kiderült létezik valami kis könyvecske… amibe a kiállítás eredmények lesznekszépen bevezetve. És már nagyon közel volt a “bevonulásunk” pillanata, amikor kiderült, hogy hát azt be kellett volna szerezni… na ekkor átvágtuk magunkat a tömegen, ami elég komplikált művelet volt, beszereztük a könyvecskét és visszavágtáztunk. Még volt egy pár lebírálandó kutya előttünk, vagyis sikeresen vissza is értünk.