Kategória: Ontopic

Ja ez a friss és legújabb szokása… hogy mindenért ugat!!! És most nincs olyan hajhúzógatos szmájli amit ide betoldjak, de az illene ide… Mind gondolkodom, hogyan csillapíthatom ezt az egyre gyakrabban felhangzó kényeskedő ÉLES ugatást, de eddig csak egyetlen dolog az ami hatni szokott… PRÉÉÉÉÉZLIIIIIII HALLLLGASS!!! Vagyis mikor sikerül túlordítanom… Eh. Gondolom ez is hisztériás korszak, vagy a fene tudja mi, de becs szóra néha rettenetesen fárasztó az, hogy elkezd csak úgy ugatni…

PrezLee tevékenykedik néha rendesen. Van amikor angyal ként nem bánt semmit, de vannak napjai amikor teljesen nemnormális kerge birkaként szedi szét a házat. 99.9% összefüggés van a szétszedés és a hideg között, jobban mondva a hideg miatti enyhén kevesebb mozgással…

Vegyem csak sorba:

-két napja épp egy barátnömmel kávéztam, a kutya olyan másfél méterre tőlem a helyén ücsörgött, beszélgettünk s egyszer csak hallom… rics recs ripsz ropsz… PrezLee lerágta az egyik fióknak a fogantyúját…

– délután, kicsaptam egy kicsit mert vártam valakit, mikor mentem utána a kutya sehol… természetesen megint bezáródott a fürdő szobába… és természetesen elrágta az egyik cipőm … nem egészen, de azért khm … lecserélendőre rágta

– másnap fürdőszoba túra ismét… kiszórta az egész szemetet

-az olyanok, hogy hajcsat, hajgumi, pokróc, póráz, tálka, asztal sarka már nem is tartoznak az említésre méltóak közé…

– rendszeresen lopja a smirglit(szekrényfelfrissítési akció)… kénytelen vagyok az egészet a szekrény tetején tartani, mert ha megkapja elnyálazik rajta egy jó félórát. Nem tudom mi tetszik neki a smirglin…

– tegnap előtt megdézsmálta az egyik virágomnak a leveleit… majd szépen habosan kihányta az egészet… hogy mi ütött belé nem tudom, mert eddig nem piszkálódott a csendes lakótársakkal…

A tél nem tartozik a kedvenc évszakok közé. Legnagyobb bajom vele az, hogy hideg van, hatvanhat réteget kell magára vegyen az ember, és még mindig fázik a keze, feje, füle, orra… De most tél következik és bármennyire is toporzékolnék ellene, ez mit sem változtatna. Így akkor a séták valamivel rövidebbek, de közbe van iktatva egy kesztyű letámadó akció is. Mert PrezLee még mindig rendszeresen bakalódik a kesztyűmmel, valamilyen fura okok miatt neki nem tetszik ha az a kezemen van. Pedig több példánnyal próbálkoztam… se a szürke, se a kék se a mintás nem stimmel neki… Anélkül meg ráfagy a kezem a pórázra.

Kimondottan érdekes dolgok most nem történnek, de előbb utóbb csak fognak. Kutyasuliba már rég nem voltunk, mert hol kutyakiállítás előtti készületek, hol kutyakiállítás, hol egyéb miatt elmaradt, vagy nem tudtam menni. Lássuk szombaton mennyire lesz hideg, és hogy egyáltalán van valami tervbe véve.

Azon gondolkoztam egy kicsit, hogy vajon mi is lesz amikor nagyon hideg lesz kint… mert PrezLee oda fog fagyni a földhöz, a vékony bundája nem fogja jaj de nagyon melegen tartani, addig amíg várnia kell sorára … de ejsze kiderül, csak nem hülyegyerekekkel van dolgom és nem hinném, hogy megfagyasztják az ebet 😀 Na de végül is sétálhatunk a pálya szélén amíg ő következik…

Megölnek ezek a kutyák!!! Ma rám bízták Győzőt, meg persze itt van jómadár PrezLee… kezdetben vala a nagy játék, majd Győző kifáradt.. megunta kivonult a folyosóra és lefeküdt aludni. PrezLee, lévén ő “szinte kopasz” (persze Győző bundájához képest) a szobában a helyén aludt… jó két órát tudtam dolgozni. Ekkor PrezLeere rájött a játszhatnék és 5 percenként nyitotta az ajtót, menjen Győzőhöz.. becsuktam de kb annyit is ért… mert rögtön kinyította a másik oldalról. Na most bent vannak kérem szépen a szobába… nekem esik le a fejem a helyéről, úgy fáj, ezek ketten meg élvezettel hörögnek és rángatják PrezLee lila kistáskáját, a rongyot, a pingvint a teljesen mindegy mit de a hangzavar az hatalmas. Néha néha Győző felvakkant rettenetes éles hanggal, amikor is azt hiszem egy villát szúrtak át a fejemen, majd PrezLee folytatja kissé mélyebb ugatással…

Ja … nagyon fontos lenne, hogy maximálisan odafigyeljek a munkára.. de ettől a két ördögfiókától nem lehet!!! Hu az is tuti, hogy csak kertes házban lesz egynél több kutyám!!!

Ej de nagyon büdi volt ez a kutya! Ma megfürdettem és fekete lett a víz a kádban. Ahhoz képest 😀 egészen egyszerűen ment. Amikor bepakoltam a kádba csinált úgy mint egy kerge macska, és a négy lába a kád szélein állt, támasztotta magát, de végül csak sikerült a kádba tenni….Rájöttem, hogy ha a kádba van víz, akkor sokkal nyugisabban állingál, mint akkor ha csak akkor vizezem amikor kell… Alig egyszer akart kiugrani, de akkor se gondolta komolyan. Azt hiszem csak tesztelte a reflexeimet. És valahol van egy olyan sanda gyanum, hogy a dörzsölés részét még élvezi is.. mert olyankor még akkor se próbál szökni ha éppen csak a lábát mosom…

Nem is lettem katasztrófálisan vizes, pedig negyed órát kerestem valami ócska cuccokat, szépen beöltöztem és ráadásul felkészültem rá lelkileg.. még arra is, hogy a végén vizesebb leszek mint őkegyelme… Csodakutya, mondom én…

Miután kiszállt a kádból (erre már egyedül is képes, csak annyira vigyázok, hogy ne vágodjon el a betonon) alig tudtam elkapni és kicsit megtörölgetni, mert megpendült és el akart indulni… mindegy merre csak már mehessen. Végül betessékeltem a szobába (oda ahol van szőnyeg) mert vizes lábbal képes odavágni magát egyás után többször a parketten…

Egy jó órát rongyot huzigáltunk, labdáztunk és játszódtunk míg végre megszáradt egészen, és egy kicsit el is fáradt… most csendben alszik. És enyhén citromos illata is van…

Egy hetet volt falun és máris úgy el van kanászosodva a drága dobermannom, hogy az egyenesen rémes… mint akit a fejére ejtettek és elfelejtette azt, hogy az utcán “lábhoz” igazodunk, a stopnál “ülsz” formában várjuk a zöldet és felfele a hegyen nem rángatjuk gazdit túlságosan mert felmegy a cukra… Na nem kérem szépen… PrezLee biza egy hétig volt a kis herceg és csinált amit akart… általában póráz nélkül volt sétáltatva, a mezőn és most azt hiszi, hogy itt is a réten vagyunk!!!

Ma sok rángatás közepette értem fel vele a fellegvárra, majd gyakorlatoztunk egy sort, hadd csak tudja meg mégis kivel van dolga… legalábbis úgy vettem észre, hogy a kiállítás előtti gyakorlatozások kimondottan jót tettem elkényeztetettkének! Mintha sokkal szófogadóbb lett volna pár nap gyakorlás után. Igaz majd minden nap (ma is) volt höri-mori (ö morgott én hörögtem rá mérgemben) és ma is le kellett bírkoznom mert egyszerűen nem bír magával 😀 … Aztán egy két ilyen helyrepakolás után olyan lesz mint egy angyal… Gondolom még egy ideig tart ez a korszak… A fura a dolgoban, hogy amúgy totál jófej 🙂 Mégis ha nagyon rá akarok erőltetni valamit… hogy most akkor körbe szaladunk és IGENIS SZALADUNK, akkor egy ideig elviseli majd kommentálni kezd….

Ma nem is hagytam a pajtasokkal… és egy ideig kicsit levágom a pajtásozás adagját…

A múlt héten sikerült megrendelnem a ledes nyakörvet!  És nem akármilyen lesz nekije!!! Eredeti “méjd in tájván”!!! Egyenesen tájvánból postázva!