Kategória: Ontopic

Ma a kutyasuli elmaradt, és azt hiszem már csak jövőre fogunk menni… Falura nem tudtam kivinni az ebet, mert Győzőnek fáj nagyon a lába, így az ott tartozkodást kicsit csökkenteni kell, mert még mindig nem sikerült kiokoskodnom, hogy például Karácsony estéjén mit csinálunk a két kutyával, hogy lehetőleg békén hagyják egymást… lévén, hogy természetesen mind a kettő “szobakutya”…

Győzőnek a lába végül is el van törve, szerencsére a csontok nem mozdultak el, így nem kell műteni. Remélhetőleg eléggé lusti ahhoz, hogy keveset mozogjon ebben az időszakban és nem is mozdul el semmi. Kicsit csökkentve lett a kaja adagja, mivel most sokkal kevesebbet mozog, és az sem árt nagyon ha icipicit lefogy. Na hát nagyon remélem, hogy nem marad sánta egész életére. Nagyon szomorú dolog lenne…

PrezLeevel ma kimentünk tekeregni egyet az erdőbe. Végül csak ketten. Egy dobis barátunkkal szerettünk volna menni, de hozzájuk vendégek érkeztek a hétvégére és a kutyát kipasszolták falura. Oszt akkor sebaj, kivittem én ebzetet, mert gyönyörűen sütött a nap. Ma igazából egy hatalmasat játszott a hóban! Nagy kár, hogy nem vittem a fotógépet, mert ez volt az első igazi hónak nevezhető fehérség amiben rohangált. Megmondom őszintén remek mókának találta és úgy szaladt körbe körbe mint valami kerge birka!

Ráadásul gyakoroltuk a “gyere ide”-t is… valahogy csak annyit tudok erről mondani, hogy “fog ez menni” 😀 Még mindig itt ott “hiányos” de remény van, hogy mire megkomolyodik ezt is fogja tudni rendesen. Aminek örvendek, hogy már nem bóklászik olyan messzire mint ezelőtt egy hónappal amikor ugyancsak erre tekeregtünk. Hanem sokkal kisebb körökben szaladgál körülöttem. Nagyon figyel, azt hiszem egy légy se tudna elröppenni úgy, hogy ne tudná merre haladt!

A “kirándulásunk”-at nagyon sárosan fejeztük be… Mert természetesen a talaj egészen vizenyős volt, nem volt hó mindenütt…

Ma 4 óra fele történt a baj. Sétálni mentek anyumék Győzővel és Balázzsal, amikor valami juhászkutyák támadták meg. És bár nem harapták meg, csak éppen ledöntötték, Győzőkének valami komoly baja lett, mert nagyon fájlalja az egyik hátsó lábát. Azonnal orvoshoz szaladtak vele, harapás nyom nincs, de lehet műteni kell… egyelőre valami injekciót kapott, meg holnapra valami fájdalom csillapitot, és csütörtökön röntgenre kell vigyék… Az orvos sajnos semmi jóval nem kecsegtet, valószínűleg meg kell műteni. 🙁 Anyukám padlón van… nagyon remélem minden rendben lesz a kis “döggel”… Azt mondják vagy törés, vagy repedés, és mindenképpen szerencsétlen esés… pech (pekk) ahogy mondani szokták.

Szombaton reggel 6 órakkor szólt az óra, majd 6.02 perckor a telefon, majd 6.05 perckor a telefon ismét, majd 6.10 perckor a másik telefon, majd 6.15 perckor az egyik telefon újra. Végül felébredtem. És elmentem sétáni. Rettenetesen álmos voltam, de enye bejnye irgum burgum kutyasuli volt tervezve reggelre. Igaz, hogy kicsit későbbre… de fura tervem volt. Gyalog akartam menni. Hadd mozogjon egy nagyot az eb… végül szépen eltötyögtem az időt, és már lassan lassan készültem, hogy mégis kocsival megyek, amikor érkezik egy SMS… még szerencse, hogy  hallottam, mert másképp elindultam volna vaktába. Kutyasuli ugyanis elmaradt… nekem azt mondták, hogy “rosszullét” miatt, de valahol “sanda gyanúm” támadt, hogy mikulásnapi részegség volt ikább az ok, de ne részletezzük. 😀

Végül abban maradtunk, hogy ha “jobban érzi magát az embör”… 😀 😀 😀 (nagyon röhögös szmájli, mert ugye a másnaposság kiheverése szokott általában délutánig tartani, az egyéb komoly halálos férfi betegségek kicsit többet…) hogy ha délután alakul valami értesítenek.

Akkor meg folytassuk a napot kicsit előbbre hozva a későbbre tervezett kiruccanást. Mert azon nyomban ki is mentem falura. Végül is a délutáni telefonra nyugodtan várhattam ott is, meg itt is…A délutáni telefon azonban mástól érkezett meg, és a “nagyik” gondjaira biztam az ebet, én meg bejöttem a citybe néptáncelőadásra.  Persze vannak dolgok amit illik betartani, és ez a telefon kikapcsolása előadás alatt… és bekapcsolása szünetben. Amikor ott vár az SMS… másnap reggel várnak a szokásos helyen 😀

OK… még szerencse, hogy alkoholmentes dolog volt az egész, mert kissé furán értelmezhettem volna… de visszatelefonáltam, hogy hát… mennék de gondolom nem csak engem várnak ott.. hanem ebbel együtt.. és eb meg nincs itthon… ugyanis kint “felejtettem”. Végül is ez van, nem szóltak idejében, mert becipelhettem volna ebkutyát is. De így, na nem vállalkoztam, hogy az éjjel véget ért előadás után rohanjak ki, hogy valamikor hajnalba majd rohanjak be… Remélem szerdán sikerül mennek már kutyasuliba!!!

Vasárnapra még volt egy nagy “séta tömegben” című műsor tervezve, ugyanis akkor volt a fény ünnepe…és oda szivesen elmentem volna. Persze kutyástól, hadd lásson ő is fényt, gyertákat meg tömeget. Végül is szájkosárral miért ne? De vasárnap ez elmaradt mert zuhogott az eső és hát az ördögnek se volt kedve kimenni és sétálni… fény ünnepe ide vagy oda.

Ma a híres neves RAR-nál voltam… a programálás 11 órára szólt, és még mondja valaki, hogy nem vagyok optimista 😀 mert 11 óra előtt 10 perccel ott is voltam 😀 Persze első perctől kiderült, hogy valami rosszra jelentkeztem, de sebaj, álljak csak be a sorba, mert kérem szépen mindez senkit nem érdekel… jó, beálltam a sorba, és vártam… közben kitöltöttem egy újabb papírt, amelyre végre sikerült kitöltenem, hogy miért is vagyok ott…. A sor hosszú volt, és unalmas. Vagyis idegölő! De az idegölést nem is igazán a sor okozta… mert a sor lassan de biztosan haladt előre… ellenben PrezLee… hát azt hiszem mondtam, hogy PrezLee türelmetlen. Bárki tud valami jó türelemnövelő tippeket kérem ne tartózkodjon, mondja csak őket, mert PrezLee a türelmetlenség megtestesülése! Alig értünk oda máris elkezdte a nyafit.

Leparkoltam a kocsit (miután megkaptam, melyik sorba kell állni…), majd elvittem az ebet egy rövid sétára… volt pisi, semmi egyéb, majd miután betessékeltem a kocsiba megjelent egy halom egyéb kutya a színtéren… végig ott koldultak a kocsik körül.

Szóval PrezLee három és fél órán keresztül egyhuzamban nyafogott, üvöltött, ugatott vagy valami egyéb hangot hallatott, és az agyam majdnem felrobbant tőle. Próbáltam hangos zenét, nem jött össze, fülemet bedugni és közben hagosan LA LA LA LA LA-kat énekelni, nos ez sem annyira, mert kezdtek az emberek kissé furán nézni rám (mármint, hogy meghibbantam…) néha néha hátra csaptam valamivel ami a kezem ügyébe akadt, elüvöltöttem magam (a szó szoros értelmében) PREZLEEEE HALLGASS, nos ez sem hatott, mert őkegyelme továbbra is nyivákolt a hátsó széken…

Végül sikerült, olyan 10 percre elhallgattatnom… de ekkor elzsibbadt a vállam, mert PrezLee a vállamra helyezte a búskomor fejét és nekem simogatnom kellett a buksiját… s így 10 percig csendben maradt!!!

Végül elég okos voltam, mert gondoltam mittomén mit kell ott bent csinálni a kocsival, biztos ami biztos veszem a rugós divájszt és jól megkötöm a fejtámasztó akármihez… mert sose lehet tudni alapon. Meg biztos ami biztos… És végül kiderült, hogy jaj de jó ötlet volt 😀 A dolog megy egyszerű!!! El kellett szaladnom xeroxolni (fénymásolni a nagyon gyengék kedvéért!!!) és addig a kocsi, kutyástól ott maradt a RAR-sok keze alatt… akik mint kiderült kinyitották a motorháztetőt… és ha nem lett volna a kutya megkötve a hátsó ülésen… nem hinném, hogy merték volna 😀 Szóval vicces volt, mert az egyik pasi elkezdett kötekedni, hogy ő biza nem is veszi át a kocsit… mert mit keres a kutya benne… megnéztem… azt hiszem rögtön érezte, hogy hülye kérdés volt, hogy mit keres ott a kutya… mert hümmögött kettőt és nekifogott mindenfélét karcolni egy papírra!!! Na nézze meg az ember!!! Elvégre és utóvégre ha 10 döglött halat akarok tartani a kocsimban akkor … AZT TARTOK és ehhez egy ickivicki kis hivatalnoknak aki a MOTOR és az ALVÁZ széria számát kell megcsekkolja SEMMI KÖZE NINCS… Végül is egy olyan “viiicccelssz vazzeee????” pillantással megnéztem majd szépen elmondtam miért vagyok ott, és tettem az angolt, hogy nem is vettem észre az idétlenkedését a kutya miatt… és persze, hogy megcsináltak mindent.

Közben kaptam egy munka ajánlatot a kis bódénál… 😀 Akármikor, ha akarok mehetek oda fénymásoló leányzónak! Mert kérem szépen kellett egy másolat…és nem volt ott csak egy bácsi aki nem értett a xeroxhoz… és mondta, hogy ha akarok, készítsek magamnak. Jó. OK. Bemegy a bódéba, beteszi a papírt, megnyomja a nagy piros gombot és TADAAAAM.. kijön a másolat…. ok, mennyivel tartozom? Erre ebben a percben jelenik meg az eredeti bódés bácsi… 😀 (bácsi egy francot 😀 ) s ő ajánlotta fel, hogy ha gondolom szívesen lát… kszerokszolni 😛 Végül is ingyen megúsztam a másolatot… Mire visszaértem a másolattal már szinte minden el volt rendezve a kocsi körül… persze könnyen ment a munka, mert továbbra is volt PrezLee zenei aláfestése… mert ott is nyafogott!!! Be nem állt a szája!!! De ekkor már az összes pasi a műhelyből röhögött… rajtam vagy a kutyán, végül is kit érdekel 😀

Hogy azért ne legyen olyan egyszerű a dolog… elgörbült a csomagtartó és az ajtót nyitó kulcs… hogy sikerült nem tudom, de ezek szerint NAGYON erős lettem… mert csak úgy, becs szóra normálisan nyitottam ki a csomagtartót amikor elgörbült!!! Ennek következtében nem tudtam bezárni az ajtót többet… de végül is mit izgulok??? Ki fog benyitni egy vérdobermannal felfegyverzett ócska Audiba??? Hülye kell legyen… mert a feje rém veszélyes az ebnek… Persze őkegyelme nagyon csóválna meg azt hiszem örvendene a “felszabadítónak”… de ki tudja még kialakulhat a vagyonőrzési hajlama!!! Mindenesetre én még hiszek a csodákba és a mesékbe is 😀

Ja … 16.10  percre már itthon is voltunk!!! Yuppi! Mehettünk sétálni… elvégre a munkaidőnek vége volt 😀

Na valamit elszúrtam az ebbel… azt hiszem elkényeztettem… más nem igazán lehet, de mostanában mindig valami egyebet akar mint ami van… jóformán reggeltől estig nyüsszög, nyafog, sír és teszi az eszét… akkor elevenedik meg a kis pofija amikor ránézek és megkérdem tőle: MI VAN??? Na és a bökkenő, hogy azt se bánja ha mérges vagyok… szóval csak annyit igényel, hogy figyeljek rá, csak rá, midig is csak rá. Mint valami rossz gyerek… és ez kimondottan fárasztó. Főleg ha dolgozni szeretnék. Ilyenkor szokott bekövetkezni az, hogy kizárom a helyére. És akkor ő ott tovább folytatja… sír, nyüszít, majd addig mesterkedik, amíg bezárja magát a fürdőbe, nagy robajjal lehúz valamit, szóval, amíg igenis kicsalogat és ismét ráfigyelek…  huhh… várom a tavaszt… NAGYON. Mert akkor betölti az 1 évet … és a hadelhadd csak akkor kezdődik 😀 Jön a bicikli szezon… lefárasztási készülékként.

Ma PrezLee fölöttébb és elképesztően agyament volt… egész nap sípolt, sírt, nyafogott és ugatott… a leglehetetlenebb pillanatokban természetesen. Este fele azonban már nagyon nem bírtam… elkészítettem a kajáját, oda is adtam neki, majd kint hagytam a helyén. Keserves sírást hallottam olyan 10 perc után… amikor rosszalkodik akkor csendben van, ha valami komoly “baj” van akkor szedi elő ezt a sírást. Hát igen… volt komoly baj… mert megint bezáródott a fürdőbe… néha tűnődöm azon, hogyan nyitja ki azt az ajtót, mert annyira be szokott szorulni hogy néha nekem is nehezemre esik kinyitni… és mégis, állandó jelleggel a fürdőbe kapom meg… bezáródva természetesen. Ellenben ma szétszedte a szemetet… az egészet. És mivel a szekrény smirglizéséből származó nagy halom por ott volt… mindezt PrezLee a képére “mázolta”… fura egy látvány volt… a Pál utcai fiúk jutottak eszembe róla, de fogalmam sincs, hogy miért…

Most 12 óra van… körbe rohangál és meg akarja harapni a saját lábát… közben ugat. Én meg elfáradtam.

Közben kísérletezem… most fülhallgató van a fülemen és teszem a totál angolt… csak periferikusan nézem mit működik és alig hallom a nyavalygását… kíváncsi vagyok mikor  unja meg 😀 Nagyon az a gyanúm, hogy azért csinálja mert reagálok a nyafijára …

Mert elkezdett veszettül játszani .. egy pénzt kapott azt dobigálja, jön, megy, kinéz benéz, nyafog… és közben értetlenül nézi ahogyan én PONT írok… és nem figyelek rá. Azt hiszem teljesen kétségbe esett… mert még csak oda se néztem a sírására 😀 És ráadásul vigyorgok is… persze a képernyőre és nagyon nehezemre esik nem rá nézni, miközben ő minden erejével azon dolgozik, hogy a figyelmemet megszerezze… aham harc ez, komoly harc!!!

Aham… még nincs vége, most bambán áll a szoba közepén meg az ajtót nyítja… tudja, hogy arra is reagálok.. a fenébe, hiszen hideg van kint!!! hümm sakk matt helyzet.. vagy fázni fogok vagy becsukom de akkor reagálok a viselkedésére… na igen győzőtt!!! Végól becsuktam az ajtót… boldog volt, hogy sikerült neki… eh ez van. Majd legközelebb tavasszal folyatjuk ezt a játékot 😀