Kategória: Ontopic

Avagy PrezLee és a bagoly című alfejezet következik. Rövid és szinte eseménytelen. Mert a bagoly csak egy napig lakott a kalitkában, ott is lefedve egy vastag ponyvával, hogy legyen sötétben. Nem volt komoly baja, csak úgy tűnt fiatal és eltévedt. Reggel találta apum a kertben. Hogy ne egye meg semmi bezárta.  Este el lett engedve és ügyesen elrepült.

De… PrezLee találkozott a bagollyal is. Farkasszemet néztek. Vagy… khmmm kutya-bagolyszemet néztek.  Mert PrezLee rendkívül kíváncsi egy lény és mindenbe bele kell dugja az orrát. Ott kell legyen bármiféle esemény van. Még az ATV-ről származó fékpofákat is megnézte, megszagolta  amikor apukám megmutatta, hogy hol a hiba benne. Biztos megszakértette azzal az okos fejével 😀 Na így történt, hogy amikor bagolynézőbe mentünk, PrezLee is ott topogtt. Persze, hogy meglátta a madarat. Persze, hogy szerette volna megszagolni és persze, hogy azért tartott az idegen formájú lénytől. Bagoly pajtás meg jobbnak látta megijeszteni ezt a “komisz barnát” és fújt feléje meg “dobott pillantásokat”. PrezLee pedig … hátrahökkölt a kis mitugrásztól!!! A fél falatnyi bagoly lerendezte a majd 40 kilós ebet 😀 Tök vicces volt…

Ma voltunk PrezLeevel oltáson. Hát először is látni kellett volna a képét amikor rájött, hogy jelen esetben nem marad itthon, hanem ő is jön. A kocsival! Szinte remegett amíg kinyitottam a csomagtartót, hogy beszökkenjen. Szegény Győző nézett nagy szomorú szemekkel, hogy akkor most ő az egyetlen aki itthon marad, de ez van, az élet biza nem igazságos…

Mielőtt elindultunk volna hatvanhat nedves törlőkendővel töröltem végig. Mert PrezLee komoly “parasztkutya” lett, mindenbe belefekszik ami koszos, mocskos és poros. Fetreng a fűben, sárban, mocsárban és ráadásul élvezi is. Az esővel hadilábon áll, de minden ami koszos az jöhet. Sokszor van elterülve az udvaron, majd megjelenik egy maréknyi Győző bundával a sajátjára ragadva. Tiszta szerencse, hogy nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy ne másszon ágyba! Brr, naponta 3x kéne ágyneműt cserélnem! És tuti csak a fekete volna az ami a pár órát kibírná.

A kocsiban elég jófiúként viselkedett, csak izgatott volt, lesett ki, hogy merre megyünk. Azt hiszem ez is lehetett az ok, hogy amikor oda értünk az állatorvoshoz, még izgatottabb lett. Végül örvendett nagyon a találkozásnak, de közben rohant volna ki a világból. Végül megkapta az oltásokat, meg féreghajtót, majd indulhattunk haza.

Olyan rettenetes eső fogott el visszafele jövet, hogy 20-al menve alig láttam ki az orromig. Épp belegondoltam, hogy ha egy ilyen gyalog kap el az menthetetlenül bőrig ázást jelent.

Egy baj van Győzővel… minden rosszat megtanul PrezLeetől. Mint valami majom leutánozza a “nagy testvér” összes hülyeségét és rossz szokását. Mintha azzal próbálna felül kerekedni, hogy még magasabb szintre viszi azt ami rossz. Induláskor például egy ideje ő is veri le az embert a lábáról, pedig ő türelmesen várt míg rá került a póráz…

Ma azonban olyant művelt amilyent még soha… egyszerűen bejött a szobába és itt lefeküdt mint aki otthon van. Alig tudtam kiteremteni. A csúcs, hogy ő nem szokott bejönni soha, az ajtóban képes állni és koldulni. Hogy honnan vette ezt a pimaszságot? Hát látta PrezLeet. Mert PrezLeenek szabad bejárnia a szobába… De Győző azzal a hatalmas bundájával mindenhova való csak pont a szobába nem. Meg is tanulta, hogy neki kint a helye, de úgy látszik csábító itt bent. Ráadásul nem is egyszer, hanem kétszer tessékelte be saját magát…

Tegnap séta közben történt egy igencsak említésre méltó dolog. A két kutya együttműködött, ami még soha nem történt meg. A békés “legelés” közepette a másik domb oldalról elkezdett rohanni két kutya vadul a mi két ebünk fele. Egy ideig azt hittem, hogy távoli csaholásokkal megússza mindenki, de nagyon harciasan közeledtek. Győzőnek szakadt el a cérna, mint általában, ő a sokkal balhésabb kedvű, így nekifogott ő is rohanni feléjük. PrezLee a nyomában a szokásos kamikaze akcióval, hogy leállítsa, ami meg is történt, de idő közben túl közel kerültek az “idegenekkel” és egy verekedés szerűség volt kialakuló félben. Győző úgy érezte most már nem hagyhatja annyiba és neki is fogtak csatározni. Kiabálhattan utánnuk, sacc per kb semmit sem ért… DE ekkor történt egy érdekes, PrezLee egy kettő beugrott a bakalódásba, segített Győzőnek és elkergette 2 perc alatt a másik harcias ebet. Ezután szépen együtt baktattak vissza a dombra.

Nem kell megijedni, nem vérre menő kutyaharcokról van szó, hanem olyan egyszerű “nagypofájú” hörgés morgásról, ami általában PrezLeen ideig óráig látszó jóságjeleket hagy, Győzőn pedig meg sem látszik semmi. A másik ebeknek sem esik bajuk, gondolom ez afféle fiús dolog, hiszen szinte naponta megrendezik ezt az egymásnak pofázást a domb másik oldaláról és havonta egyszer jól megmutatják egymásnak, majd tovább folytatódik minden…

És azért nagyon érdekes, mert PrezLee eddig a  Győző “hangoskodásait” egykedvűen nézte, nem avatkozott bele, most meg egyenesen látszott, hogy “elintézte a dolgokat”

Reggel épp hogy megvilágosodott elmentünk egyet sétálni. Kint hűvös volt, de azért kellemes, PrezLee mint valami kerge birka szökkent jobbra meg balra, egyszerűen nem bírt magával. Amikor még meleg van, az valamennyire lecsillapítja, de ilyenkor “tőr-zúz”. Akarom mondani, képes ajtóstól kimenni, az embert leverni a kapunál, nekimenni mindennek ami az útjában áll. Kezdem azt gondolni, hogy a PrezLee név lehet nem is talál rá olyan jól, inkább valami “tazmániai ördög”, fúria, vagy valami porfelhőt kavaró rajzfilm figura nevét kellett volna neki adni.

Minden esetre, legyen ez egy figyelmeztetés azoknak akik nem tudják 😀 A dobermannok nagyrészt ilyen lököttek, persze van köztük is finomabb teremtmény is, nem mindegyik ennyire “pofátlan” mint az én szerzeményem 😀 😀

Szóval sétálunk sétálunk, PrezLee rohan (nem tud lassan menni), majd elkezdi Győzőt piszkálni. Az meg nagy borjú módjára kikerüli, békésen akarja szaglászni a terepet, de PrezLee nem hagyja abba a kötekedést. Csakhogy Győző türelme is határos, egyszer csak elfogy és rámordul PrezLeere. Ekkor  az iszkiri, mint akit a darázs csípett kezdett el körözni és rohanni, mert hát persze, ő afféle felhívás a keringőre dolognak könyvelte el. Miközben meg kamikázé mozdulatokkal fel le cikázik, egyszer csak látom… de nagyon látom, hogy PrezLee rohan, eszeveszetten felénk, a feje azonban hátul, Győzőt lesi… Ekkor nekifogok én kiabálni PrezLeere, hogy vigyázzon, mire tényleg felém néz, de már nagyon közel van és valami másodperceken múlik, hogy nem lesz hatalmas koccanás az ügyből. Mi elhúzódunk, ő szökken jobbra balra, és az ijedtség melléktermékeként mordulok rá fenyegetően… de ő sem rest, még mielőtt kitátanám a számat nekifog morogni… Afféle “preventív morgás” ez, észrevettük, hogy akkor alkalmazza, ha rossz fát tesz a tűzre, és így akarja megúszni a nyaklevest…

Tovább haladunk, immár minden mozdulatát figyelve, ha halljuk, hogy csörtet a közelbe azonnal reagálunk, nehogy leverjen szépen hazafele. A szomszéd ház mellett vagyunk, amikor annak az udvarából kiszökik egy félig kóbor kutya. Hogy miért jutott neki eszébe kiszökni a menedék helyéről, nem tudjuk elképzelni, tény, hogy a hazafele már valamivel békésebben poroszkáló ebek előtt hirtelen megjelenik ez és  nekifog rohanni lefele az úton. Ekkor PrezLee és Győző is neki akart iramodni, de akkora volt az elán, hogy összekoccantak. PrezLee a földön találta magát, Győző meglepődött, hogy elfelejtett szaladni.

Végül a menekülő kutya behúzódott egy másik udvarba, ezek meg visszajöttek. A fura ennél a kóbor kutyánál, hogy lévén szuka kutya, egyik sem bántja. Csak ő bevette a fejébe, hogy menekülni kell, biztos régi rossz emlékek miatt, erre a mi két kutyánkba is valami vadászösztön aktiválódik, hogy “meg kell fogni”. Általában utolérik, ekkor farkcsóválás meg barátságos “elköszönés” következik…  Lévén, hogy a környéken “lakik”, amikor csak ácsorog a  távolban, ezeket sem érdekli. De ahogy ma is hirtelen kiugrott mint nyúl a bokorból, hát kiabálhattunk utánuk, mert ránk se parityáztak az ebek..

időnként teljesen döbbentő tud lenni, ahogyan néz… Megáll mellettem, majd elkezd fixírozni… ha nem ismerném, nem az én kutyám lenne, lehet azt hinném, hogy most gondolkozik azon, hogy mit főzzön belőlem, vagy mikor egyen meg. Közben meg ő csak arra vár, hogy rá figyeljek 😀 Aztán ha sikerül belém szuggerálnia, hogy rá nézzek, akkor boldog csóválásba kezd.Na jó túloztam… a szuggerálás nem mindig csak abból áll, hogy néz… időnként megbök az orrával, vagy felemeli a kezemet, vagy éppenséggel játékos, bosszankodó morgásba kezd… Hihetetlen, hogy már 3 és fél éves kb! Hiszen nemrég volt még kis kupac “szerencsétlenség”…