Kategória: Ontopic

Győző mindig nagyon igyekszik csak valahogy nem sikerül neki. A nagy buzgóságában mindig valahogy elbaltázza a dolgokat.

Ma késő délután kimentünk velük a gyepre. Közben a tehenek is befele igyekeztek. Ez majdnem minden alkalommal megtörténik, tehát nem újdonság. Csakhogy ma Győző minden elánnal ami benne volt vettette bele magát a tehén üldözésbe. Hogy miért? Mert most ő akart az ügyes lenni! Szegénynek megint nem jött össze, ugyanis a teheneket továbbra sem szabad kergetni, meg üldözni… Csakhogy az ő fejében még az maradt meg, hogy két napja SZABAD VOLT….mármint amikor PrezLee elzavarta őket az útról.

Érdekes, hogy PrezLee felfog ilyen árnyalati különbségeket: hogy a tehenet lekergetni az útról igen, de kergetni a tehenet nem szabad.  Ilyen szempontból PrezLee nagyon jól “sikerült”. Ott legelészik békésen a boci, ő meg elmegy mellette és még csak rá se néz.

Nos a Győző tehén kergetésének az lett az eredménye, hogy végül PrezLee megint beavatkozott és elkergette Győzőt a tehenektől… Kész röhej és kalamajka volt az egész…

A vicces a dologban, hogy Győző erősebb mint PrezLee. Ha lenne esze is hozzá semmi perc alatt lemoroghatná a fejét. Azonban PrezLee úgy ügyeskedi ki a dolgokat, hogy dominálja a behem nagy ebet…

Ma bejött hozzánk a szobába anyukám. Kérdezte, ha megyünk ebédelni. Közben nekifogott hülyéskedni, hogy “agyoncsap”. Mindez azért, mert régebben Tedi kutyám mindig reagált ha engem bárki bántani akart. Nagyon vicces volt nézni, ahogyan szeretne megvédeni, de valahogy tudja, hogy a szüleimmel nem ellenségeskedhet. Ez mindig arra késztette, hogy egy panaszos ugatásfélével reagálja le a “meg kell védenem” dolgot. PrezLeenek nem igazán volt a fejében semmi, hogy az ilyen “támadásokra” mit is kéne reagálnia. Csak nézett ki a fejéből, és sehol semmi.  PrezLee ilyen szempontból okosabb mint Tedi kutya volt. Persze nem érdemes összehasonlítani a kutyákat, mert Tedi szófogadóbb volt, meg kedvesebb. Mindegyiknek megvolt a maga jó tulajdonsága.

Na de PrezLee vérbeli őrző védő. Erre rá kell jönnöm, hogy akármennyire is egy fajankó néha, mégis igencsak figyel rám és arra amiket mondok neki. Nem, nem mindig látszik ez, sőt, nagyon is úgy tűnik, hogy még csak rám se hederit, de közben tanubizonyosságát adja, hogy de igen. Mert most is nézett rám, nézett anyukámra és várta, hogy ha kell neki valamit tennie, akkor szóljak. A “hülyéskedésre” nem reagált semmit. Ellenben amikor mondtam neki, hogy fogd meg… hát kérem szépen meglepett, hogy felugrott vicsorogva, igaz közben nevetve, de akkor is vicsorogva szökkent anyukám fele…

Mint mondtam meglepett… mert látszott rajta, hogy a támadás nem igazi, biztos, hogy nem fogja megharapni anyukámat, de valahogy az is látszott, hogy ha egy idegennel lenne a probléma, akkor rábízhatnám magam… Valahogy  jó érzés tudni, hogy egy ilyen lökött ebbel van dolgom. Ma lett egy szép piros pontja…

PrezLee nem igazán a “szófogadás” példaképe. Valahogy van neki elképzelése arról, hogy a dolgok hogyan kell működjenek. Meg fafejű. Meg makacs. Meg hóbortos. De rá kell jönnöm, az a pillanat, amikor először megláttam, egy nagyon jó pillanat volt. Valahogy olyan kutya lett belőle amilyenre mindig is vágytam. Egy bolond lökött nagy termetű barna dobermann!

Megnyugodhatok, hogy ha nagyon rosszul mennek a dolgok és munka nélkül maradok, mindig lesz egy megoldás: elmegyünk tehénpásztornak vagy akár kecske birkapásztornak is PrezLeevel.  😀 Tegnap sétálni voltunk a környéken és a csordából a pásztor jellemző gondatlansága és nemtörödömsége miatt néhány bivaly lemaradt és itt legelészett a környéken. Ezzel nem is lett volna semmi baj, csakhogy bivaly őnagyságáék pont az úton kérődztek. Namármost a bivaly igencsak bárgyú állat, de nagyon rondán tud nézni és igencsak tudok félni tőlük. Pedig meg kell adnom, soha még csak el sem indultak felém, de a frász akkor is jó mélyen bennem van.

Na itt kellett volna elhaladni, közvetlen a bivaly mellett de valahogy ez nagyon nem volt ínyemre. Hát szóltam PrezLeenek, hogy csináljon már valamit 😀 És láss csodát, biza pont úgy tett mint aki ért hozzá, két ügyes ugrással meg ugatással szépen leterelte bivalyékat az útról, amint ez megtörtént rögtön abbahagyta a kergetésüket.  Nem hajkurászta őket veszettül, nem zaklatta feleslegesen, mintha csak megértette volna, hogy a kérés annyi volt: felszabadítani az utat… Mondanom sem kell nagyon dagadt a májam az okossága láttán 😀

Persze Győző is nekifogott buzgólkodni, de saját magához hűen későn indult és feleslegesen akarta kergetni a jámbor állatokat, így PrezLee elterelte őt is ezen foglalatosságától.

Azt hiszem PrezLee lesz a legjólneveltebb dobermann a föld kerekségen… igaz ezt az állapotot nagyon öreg korára fogja majd csak elérni… Akkor amikor a mindenféle köszvény, meg izé megtámadja, a lábai sem fogják bírni az iramot és végül úgy dönt megkegyelmez nekem. Az lesz csak szép amikor békésen bandukol majd lábnál, és rá sem kell szólni félpercenként.

Azt nem érte, hogy hova siet állandóan. Mert tudja, hogy mit jelent a lábhoz, de ő előbbre kell menjen 15 méternyivel és ott baktasson. Nehogy fél méterre legyen tőlem…

Győző azonban rengeteget tanult az utóbbi 2-3 hónapban. Többe között leszokott az eszement rohangálásról más kutyák után, és ami még jobb, hogy már kevésbé érdeklődik (félve) az idegenek iránt. Avagy miután elmentünk az idegen mellett, utána el lehet engedni, nem akar utána futni és megenni. Persze hülyeségeket is tanul ami azt illeti, többek között nekifogott beköltözni a ház különböző helyiségeibe. Egyszerűen csak besétál hozzánk a szobába, majd elterül, vagy a konyhába és ott fekszik keresztbe… Azt hiszem látja, hogy PrezLeenek mindez szabad és akkor ő is próbálkozik. Keserves szemekkel tud nézni, amikor kiderül, hogy igazság nincs és nagy kivételezés folyik. Mert PrezLee továbbra is bejöhet a szobába, ő pedig nem.

Hihetetlen, hogy márciusban már 4 éves lesz ez a barna “majom”.

A két kutyát összehasonlítva Győző kapja meg a “mafla” címet. Mondjuk nem igazságos összehasonlítani egy dobermant egy szentbernáthegyivel, mert nagyon különböznek mindenben,  de ha mégis ezt választom, hogy összehasonlítom, akkor ez az eredmény születik meg. Győzőre azt szoktuk mondani, hogy biza kissé gyengeelméjűként tud néha viselkedni, de végül is csak “lassú”. Lassabban reagál le dolgokat, lassabban fog fel  de végül is ezek a “rágalmak” csak PrezLeevel összehasonlítva érvényesek.

De vegyük sorra… PrezLee imád fetrengeni a földön: fűben vagy hóban mindegy neki csak hemperikázzon. Győző sokáig nem tudta, hogy kell ezt művelni, most se nagyon sikerül neki. Ugyanis Győző mindig hegynek felfele akar gurulni, az meg elég komplikált…

A minap felment a kertbe… A lifttel, mert hogy is másképp… Megtanulták kölyök korukban és szeretik. Csak huppannak fel és várják a szállítást. Télen arra járnak sétálni. Ugyanis a kert üres, a kert mögött meg nincs semmi. A legegyszerűbb kimenni, rohannak egyet a hidegben és máris lehet visszajönni a jó meleg szobába.  Csakhogy Győző felment tegnap anyukámmal, a lifttel, de lefele elindult a másik irányba, ahol  a lépcső van. Igen ám, de a lépcső le van zárva egy kiskapuval, ott nem tud lejönni. Igaz a kapu a felmenetelt meggátolandó, de most a másik irányból érkezett. Majd nyafogott fent… de arra már nem jutotta az észből, hogy visszamenjen a lifthez. Hiába volt hívva, kiabálva utána.

Továbbá mafla és főleg ezért mafla, mert hagyja magát terrorizálni. PrezLee meg komisz és kihasználja ennek a maflaságát. Amikor megyünk ki az ajton öt percig teszi magát, hogy megcsípi, hörög morog Győzőnek, az meg behúzza fülét farkát és készül berohanni az udvarba..Pedig Győző a nagyobb és erőssebb is. És PrezLee nem szeret verekedni Győzővel, akárhányszor az komolyan megmorogta PrezLeet, PrezLee alábbhagyott. De egy  ideje nem teszi helyre PrezLee uraságot.

S akkor a séta kezd átalakulni. Induláskor PrezLee megkötve, amíg kijutunk a sarokig, Győző szabadon.  Ha ember van közelbe, Győző megkötve, PrezLee szabadon. PrezLeet ugyanis az idegenek nem érdeklik, ha azok érdeklődést mutatnak feléje, akkor barátságos. Győző azonban nagyon bizalmatlan és fél mindentől ami idegen, első reakciója a hátra hökkölés, a második meg átvált “legjobb védekezés a támadásba”. Okkal vagy ok nélkül. Tehát Győző azonnal pórázra kerül, ha bármi közeledik. Hazafele menet meg a saroktól Győző van pórázon. De most nem azért mert bárkit megenne, az utcabeliekket már megszokta, azok mivel állandóan a padon ülnek, a “diszlet részei”, nem támadnivaló elemek, de Győző olyan lassan és kómotosan tud hazafele cammogni, hogy lejár az ember útlevele.. Így a saroktól elkerülendő a még negyed óra szaglászást ő van megkötve.

Azt hiszem elég találóan sikerült “elmondanom” a tegnap esti hangokat, amelyek egyszer csak jöttek a közelből. Nyekkenés nem volt, tehát feltételezem nem volt olyan nagy a “Pif paff zbeng buff”. Lévén, hogy csak a holdvilág romantikus fénye volt  az egyetlen világító objetum, így nem tudom pontosan mi történt. Azt tudom, hogy kivel… Természetesen vele, nem is kell mondjam, hogy ez a lökött dobermann még magán is túltesz néha. Egy esti sétára ruccantunk ki velük, kihasználva a csodás őszi levegőt, ő meg rohangált jobbról balra, meg balról jobbra, fel és le, csakhogy akármennyire is jól koordinálja magát a sötétben valamit nem kalkulált bele a dologba és biza leesett…

Van, hogy ilyen napközben is megtörténik vele, amilyen szeleburdi, olyankor meg körülnéz mint aki azt se tudja mi történt vele és keresi a bünbakkot… Kicsit morfondírozik magában, majd tovább folytatja a rettenhetetlen  kerge vadász szerepet.