Igazából nem kutya téma de megéri feljegyezni 😀 . Úgy látszik ez nem az én napom, VAGY jobban megnézve a fejleményeket mégis csak az én napom hiszen “kacifántos” ügyek voltak de mégsem történt semmi nagy zűr… Hogy kutyás téma is legyen, hát ma azt hittem elfúj a szél séta alatt.. És mivel ennyire szeles idő volt, egész séta alatt azon törtem a fejemet, hogy gyalog vagy kocsival menjek a fogorvoshoz. Szívem szerint gyalog mentem volna, de nem volt ínyemre hogy csuromvizes legyek…
Na szóval … ha kocsi akkor legyen kocsi. El is indultam. Jó előre és okosan gondolkodva egy kerülőbb utat választottam tippelve, hogy csúcsforgalomban talán kevesebben lesznek erre. Kevesebben is voltak, de nem sokkal. Megyek megyek, hosszú kocsisor, egyszer csak az előttem levő bevág egy hirtelen féket én is de már nem volt mit tenni jött egy bumm is…
Igen igen, én, biza én nekimentem az előttem levő kocsinak… Most mit mondjak? 😀 hogy “sose hittem vona???”
Mit volt mit tennem??? Kivigyorogtam a kocsiból, bekapcsoltam a vészjelzőt, és reméltem hogy nem egy földbukó parasztnak mentem neki, aki azzal kezdi hogy a még kezelésbe se vett fogaimat kiveri… Na nem, itt is már velem volt a szerencse, egy fiatalember szállt ki a kocsiból és visszamosolygott… Gondoltam na jó, a verést megusztam, most akkor szálljak csak ki és lássam mi is történt… Mondom én, mázlim van, ugyanis szinte ki se szálltam a csávó intett, hogy ááá nem történt semmi, viszlát, pá és beült a kocsiba és elment … persze én is. De bevallom ezután kissé nagyobb távolságokat tartottam ám…
Elértem idejében, jó minden szépen halad ahogyan kell, indulás előtt kapok valami rettenetesen rémesen iszonytosan rossz ízű akármit, a kezelés része, fél órát kell a számba tartsam… Közben jövök haza. Azt hittem eldobom az agyamat, hát én ilyen rossz ízű valamit rég nem tapasztaltam. Ezzel vallatni lehetne a legádázabb hazudozót is és tutira az igazat mondaná!!!
Majdnem hazaérek, már csak a kapun kell bejönnöm, persze a szemközti utcából, a stopnál… egy idióta fehérnép nagyon nagyon siet… és egyenesen a másik sávról tér… Szerencsére már sacc per kábé észreveszem ezeket a barmokat, akik átvágnak mert ők sietnek és inkább fékezek én, mintsem oldalból nekem rohanjon… Na akartam dudálni a duda meg se szólalt… végül feltűnt a macának, hogy mi van, még ő kezdett el hadonászni és képzeljétek… rettenetes volt mert ordítottam volna már dühömbe (minek tartsam magamba????) de csak hápogás szerű akármi hangok jöttek ki a számból, meg a rossz íz csak fokozódott… Szóval “jól megaszontam”…. volna ha sikerült volna, de nem sikerült csak mint valami hülye olasz hadonásznom az útkereszteződés közepén… Na végül bejöttem az udvarra és egyenesen felrohantam hogy kiköpjem ezt az irdatln izét, mert már nem bírtam tovább… Végül is … jól belegondolva marhára egy szerencsés nap 😀 hiszen semmi komoly nem történt…
Statisztikailag ha így folytatom akkor nagyon szuper lesz… 😀 Ilyen sűrűn legyenek csak “baleseteim” és ennyire komolyak!!! Azt jelenti, hogy az elkövetkezendő 14 évre megint megvan a baleset adagom… És már hozzáteszem azt is, hogy tényleg gondolkoztam, hogy valami nem stimmel… kellett egy ilyen kis józanító koccanás…
Szerintem ez is egészen guszta 😀 De ez nem tetszett neki annyira mint a másik. Bizonygattam neki, hogy ne legyen szomorú, ez még szebb szép mint a másik, guszta kicsi minták vannak rajta, meg csíkok és narancssárgás, de nem nagyon volt kinek. Meg is csípte egyik oldalon, a fotón még nem látszik, de EZ biztos nem fog tartani többet mint 2 hét… Addig legalább van pokrócom 😀 De hogy nem “hülyegyerek” a zebem, az is biztos. Még, hogy csak úgy elveszem és nem fogja tudni!!! DEHOGYNEM!!! Mert felcipeltem az emeletemre, az egyetlen hely ahol biztonságban van, és akkora hisztibe kezdett, hogy zengett a ház és majdnem feljött utána! Nyafogott és követelte vissza a pokrócát!