Na vajon mi??? Foto, fénykép, photo, image, picture, pikcsár… aki ebből nem érti az úgyse fogja megérteni
A KEZEM!!!
A csoda vigye el ezt a zebet. Tiszta kék meg zöld az alkarom. Volt ma “heves csata”, méghozzá hol a rögbi labdáért csatáztunk, hol a sípló nyusziért. A vicces, hogy a nagy játék hevében nem is nagyon vettem észre, de bezzeg később mind fogtam a kezem, vajon miért fáj. Aztán mikor a kék zöld foltok is megjelentek egyből kapcsoltam mi lehet. Érdekes, hogy a nagy hajcihő kellős közepén nem vettem észre mikor “sérültem” meg .. hiába na erős egy kutya…
Reggeli játék… még morcos vagyok így ilyenkor inkább hagyjuk békén egymást. Megsimizom a fejét és remélem elmegy ledőlni a helyére. Még nem készült el a kávém, a teám sem, csak épp bekukkintottam van e friss email… Volt, olvasom, erre jön PrezLee a fejét a kezemre teszi és néz. Majd nyafog egyet… Ránézek ő is majdnem keresztbe szemekkel néz… majd megkérdem tőle:
– Éhes vagy?
… semmi reakció, ugyanúgy néz tovább
– Szomjas vagy?
… semmi reakció, ugyanúgy néz tovább
– Bolond vagy?
erre felszökken és örömébe ugat kettőt!
Na jó… szép dolog az önkritika minden esetre 😀
Szombaton falura menet megálltam soppingolni. Most, hogy nincs már olyan dög meleg, nem a szaladós bevásárlás történik, hanem csak a “sima gyorsított menet”. PrezLee rendes eb, türelmesen ül a kocsiban. Sőt egy érdekes dolog történik… mert elhelyezkedik az első ülésen, onnan néz ki. Hmm nem biztos, hogy lenne kedvem “kötekedni” egy ilyen kocsival, ha nem az én ebem ülne benne… Nagyon komolyan végzi a dolgát…
A képek elég gyatrára sikerültek, pont besütött a nap, sehogy se akart látszani semmi. Azért csak ábrázolják a poziciót 😀
Ma voltunk megint egyet tekeregni. Jó nagyot sétáltunk, és úgy belefeledkeztem a menetelésbe, hogy alig vettem észre, hogy korábban sötétedik… Nem jó, de ez van… Most teljesen mindegy, hogy miben voltam ennyire elmerülve, tény, hogy nem örvendek, hogy ennyire zavarog az agyam, hogy nem veszem észre ha sötétedik 😀 … Egyesek örvendenének neki, de engem most kimondottan idegesít ez az állapot. Na mindegy…
Bosszant az ebem, nem lehet fotózni. Annyit mozog és izeg és hirtelenkedik, hogy mindig a feneke kerül a képbe. Na arra meg ki kíváncsi? Mire minden klappona addig messze elfordult és megint a fenekéről készült a felvétel. Pedig ezernyi jó helyzet és pozíció van. Persze tudom, én vagyok a béna fotózás szempontjából, ezt el is ismerem, csak épp ma nincs jó kedvem és PrezLee is bosszant.
Ugyanis ugye járkálunk a mezőn, tengernyi hely, és egyre nagyobb köröket ír körülöttem… és egyszer csak eltűnik… kiálthatok utána mert le se tojja… Nem érdekli egyszerűen. És nagyon felhúzott. Annyira, hogy sarkon fordultam és elindultam dühösen egy másik irányba. Olyannyira dühös voltam, hogy ha nem jött volna belátható időn belül, és elérek a kocsiig, garantáltan otthagyom és lesz@rom az egészet. És ez nem vicc. Otthagytam volna aztán boldoguljon ahogy akar a mező közepén. Na jó.. tudtam, hogy elindulhatok bátran, mert úgyis utol ér… De azért igencsak dühi voltam rá. Na … Hogy a fenébe ne… Végül is milyen vicces… pont az irritál benne a legjobban amit a legjobban szeretek. Mármint, hogy önfejű, makacs “hülyegyerek”. És közben ez az ami a legjobban idegesít is.
Miután visszajött ( és láss csodát, ahelyett, hogy jól a fejére vertem volna kettőt, mert megérdemelte volna, megdicsértem, jaj de ügyes vagy visszajöttél… nehogy a lelki békéjét összezavarjam az uniós ebnek egy kiadós veréssel…hiszen neki is vannak jogai stb stb. ) egészen szépen jött mellettem. Igaz, hogy amint 10 méternél jobban távolodott hörgésszerű hangokat hallattam magamból, ide lábhoz alaphangzásúakat, kimondottan parancsoló és diktatórikus is voltam. Aztán egyszer csak jól megijesztett egy nyuszi. 3 méternyire tőlünk pattant fel és kezdett el eszeveszetten rohanni, PrezLee utána, persze esélytelen volt. Mármint PrezLee.
Készült néhány kép.. ábrázolandó mennyire megtépázott az úrfi… nem is tudom, ha ezek a sebhelyek el fognak múlni véglegesen vagy ezután ilyen “szép foltos” lesz… Hiába na, a rövid szőrnek ez a nagy hátránya… Azonban el se tudom képzelni egy hosszú szőrű ebet a lakásba…
Hol is kezdjem…
Talán ott, hogy tegnap este, meg ma is hulla fáradt volt az ebem… vajon mitől?? Egész nap aludt. Meg néha felszökkent a helyéről és nagy hangosan elkezdett ugatni… Ja persze a frászt jól belém verte, mindig megijedek mikor felpattan és elüvölti magát…
Reggel nem akart felkelni. Ilyen még nem volt. Mármint felöltöztem, bejöttem, elindítottam a kompjutert, visszamentem, reggeliztem, teát főztem, megint bejöttem, megnéztem a kedvenc rajzfilmemből egy részt (Futurama), majd azon kezdtem filózni, hogy dolgozni is kéne ám, mire becsoszogott ő urasága… és se szó se beszéd ledobta magát az irodai “ágyára” és tovább aludt. Na tessék…
Valamikor délbe kérezkedett le pisilni…
Délután 4 óra tájt nagyon mehetnékem támadt, még vártam egy cseppet, menjenek haza a jómunkásemberek, majd kocsiba ültem és irány egy nagyon régen nem látott kedvenc sétáló helyem… Igen ám, de arra nem számítottam, hogy a törökvágáson keresztül hatalmas dugó lesz.Jó… gondoltam akkor okosabb leszek, megállok ott, sétálunk egy rövidet, mert de jó addig elmegy a dugó, onnan meg folytatjuk az utat, PrezLee is nyugisabban ül még 20 kilométert a kocsiban.. Aham… parkolással nem volt gond, mert pont ott volt a parkoló csak jobbra tértem ki… de mire kiszedtem ebet a kocsiból mi történt??? MEGINDULT A KOCSISOR… Azt hittem lebabázok dühömbe, jó 10 percet !!!SICCCC!!! vártam amíg át tudtam egyáltalán menni… Egymást érték a kocsik… na ha már felborzoltam az ebet, akkor végül átslisszoltunk és kicsit rohangászott az ottani réten…
Tovább folytattuk az utunkat, kiértünk majdnem addig a helyig, azonban hamarabb észrevettem egy mellék utacskát ahol meg lehetett állni és ott meg is álltam. Egy fél kanyarnyival hamarabb mint a másik hely… Nagyon szeretem ott.. dombocskák, mező, sehol senki… Sétáltunk egy hatalmasat, készült pár fénykép is…
PrezLee azonban nagyon felbosszantott, közel volt ahhoz, hogy kihúzza a fércet… Próbálom megérteni mi járhat abban a keskeny fejében, mert néha az a fura gyanúm keletkezik, hogy a neuronok össze vannak gabalyodva és nincs elég helyük, hogy normális legyen… Ahol jártunk egyszer csak valami jó magasba értünk, ahonnan leláttunk a főútra. Ahol persze jöttek mentek a kocsik… És PrezLee legalább 3x elindult, hogy na akkor most “levadászok egy kamiont” típusú kamikázé ugrásokkal lefele a domboldalon. Szerencsére jó messze voltak és meggondolta magát. Visszahívtam, vissza is jött, de valahol tisztára látszott a képén, hogy nem fogja fel, mik azok a “kicsi mozgó izék” és azért indult utánuk… Végül elmentem onnan, mert egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy valamelyik nem-e tetszik meg neki jobban és akkor elrohan… És mondom, nem 200 méterre voltunk az úttól…
Visszafele indultunk… mikor meglátta a kocsit oda rohant hozzá. Ezt máskor is teszi, totál dilis ami a kocsit illeti, majdnem annyira bolondul érte mint én 😀 Erre nem áll meg a kocsinál, hanem tovább megy!!! Azt hittem szívbajt kapok, ott helyben, mert hiába ordítottam utána, ő ment azzal a konok fafejével. Ki egészen az útig (FŐÚT, cikáznak a kocsik), átment a másik oldalra, közben én is rohantam, de semmi reakciója nem volt irányomban… Ő meg kellett ám nézze mi van ott túl… Na tiszta mázlink volt, hogy az egész hülye akciója alatt egyetlen kocsi se volt a környéken sem… Végül visszajött, jól megszidtam, de megverni nem akartam, majd betettem a kocsiba és elmentem 5 percet dúlni fúlni mert majdnem nekiestem hogy szétverem azt a drága kis fejét…
Hiába na mind mondja a postásom, hogy nem lehet bízni a kutyákba… 😀
Végül is jó, hogy nem történt semmi, azonban megint eszembe jutott, hogy biza ahogy közeleg az út (és még jó távol van) én megkötöm, aztán akkor nem megy el.. Bosszantó, hogy máskor is volt 30-50 méternyire a kocsi a főúttól, de nem jutott eszébe így elmenni…
Na mindegy.
Következzenek a képek a rosszcsonttal!
Az úgy történt hogy… nagynéném hozott valami száraz kukoricát, 2-3 csövet, hogy vigyem majd ki falura… Okééé, meg száraz kenyeret. A szárazkenyérről tudtam, hogy lopni fogja, ezért magasra helyeztem. A másik zacsi, a kukoricacsöves pedig a földön maradt. Mert miféle kutya az amelyik kukoricát rágcsál???
Jelentem, barna dobernamm az ilyen kutya, PrezLeenek hívják és megrágcsálta a kukoricát. Persze mindezt a szobába. Mert ott a legfinomabb enni.
de lehet rá haragudni??
Ami még megfigyelhető az “ágyának” a pozíciója… Annak a helye a szoba egyik sarkában van, ellenben mindig oda viszi ahol neki jobban tetszik…