A pórázon menetel

Hát jelenleg a következő a dolgok állása… amikor elindulunk megy mint egy gőzmozdony. Aztán hirtelen megáll, majd megint nagyon nekiindul. Megint megáll mert le akar vadászni egy arra röppenő fa levelet, hirtelen egy botot lát meg és az után akar indulni… majd szagot kap be a fűbe és szaglászni akar, de ekkor elrobog egy motorbicikli na azt meg kell nézni alapon megint megáll… és mivel embert lát akivel barátkozni akar hirtelen teljes gőzzel elindul… Izom lázam van, hólyagos a tenyerem.

Kissé dilemmába vagyok és nem tudom eldönteni mi és hogy legyen… mert nem akarom, hogy elképzelje, hogy arra megyünk amerre ő akarja… de akkor rántanom kell a pórázon. Oké, rántok, de ez a kis tekergő meg se érzi ha finoman húzogatom vissza, jó erősen vissza kell húzzam, hogy egy fél másodpercre alábbhagyjon a húzás… aztán megint nekiveselkedik. Na meg azt szoktam csinálni hogy amint húz megállok és nem megyünk sehova… sőt volt, hogy visszafele lépkedtem. Ez mintha valamivel jobban működne, de így nem tudunk elmenni még a sétáltató helyig sem… és utána megint kell mennünk egy kicsit amíg autóbiztos zónába nem jutunk… mert az biztos, hogy nem engedem el amíg a behívást nem tudja jól. De ahhoz, hogy azt gyakoroljam jó hátra el kell menjünk, amíg ott már nem járnak autók. Nah .. majd valahogy kialakul

Kell egy új póráz… ezt megrágta. Az én hibám, no ez van… a Szamos parton haladva néha néha kedve van megfogni a póráz logó végét és ráncigálni. Meg máskor is kedve van megfogni és ráncigálni. Ennek pedig csúfos vége lett:

Vicces Dobermann Képek

Ma ismét sikerült pár fotó a kishercegről… na nem kimondottan a minősége a fotónak a lenyűgöző hanem a fintorok amiket vág

Kedvenc könyve: Hogyan javítsuk meg a Trabantot?

Frissen leszedve a könyvespolcról, most készül elvinni és olvasni belőle néhány sort…

De kicsit később én biza feltettem a nagy kérdést: ki tudja megmondani, hogy ha a Trabant kattog és berreg akkor hol kell keresni a hibát???

Az egyetlen jelentkező:

Mivel nagyon helyes választ adott… megmutattam neki a törzskönyvét…

Csodálkozott…tátott szájjal maradt

Majd büszkén kihúzta magát…

Póz próbák

Még nem értünk jól sem a fotózáshoz, sem a pózba állításhoz, de azért játéknak ez is jó volt. Hirtelen nagyon élvezte hogy nem csak az én “központomba” került, hanem anyukám és apukám is kizárólag vele foglalkozott 😀 Ugye apu tartotta a pórázt, anyu adogatta a jutalom falatokat, én meg próbáltam lefotózni. Na nem épp valami zseniálisak de azért “ahhoz képest” nekem tetszenek. Kissé kinyúlt, kissé rossz a szög de sebaj, egyszer majd csak sikerül.

íme PrezLee (vagyis Madaraspusztai Sandokan) a csodaszép barna Dobermann kölyök, 3 és fél hónapos korában, 19 kilóval és 56 centis mar magassággal….(ha jót mértem és jól)

Hétvégi beszámoló

Kissé össze kell szedjem a gondolataimat, ahhoz, hogy le tudjak írni mindent ami volt. Bár nem volt éppen olyan sok minden, így nyilvánvaló a gondolataimmal van a baj.

Szóval a hétvége előtti nap PrezLee rosszul lett, szédelgett, hányt  így az állatorvoshoz rohantunk. Itt kapott mindenfélét, délutánra már látszott, hogy egészen jól van, csak egy kicsit gyenge. Így a tervezett hétvégét lemondtam, és kimentem falura. Itt a szokásos cipőlopások, gumicsizma imádat és a már megszokott rosszalkodásain kívül nem igazán történt semmi egész délutánig. Ekkor nagytakarítottunk a szekrényekben, és a szoba közepére lett egy csomó régi ruha felhalmozva, a kupac tetejéről meg PrezLee csúszkált le, ugrabugrált és rettenetesen élvezte.

Ekkor kapta meg a förtelmes kéket….amelyet ahogy már előre tudtam 10 perc után megunt.

Olyan kilenc óra körül édesapám elindult sétálni a nagy farkaskutyával, Balázzsal, erre őméltósága olyan patáliát csapott hogy majdnem leestem a nevetéstől… azt a kétségbeesett rohangálást, nyafogást amit lerendezett nem bírtam ki röhögés nélkül, majd elvittem őt is sétálni.

Vasárnap születésnapra voltunk hivatalosak, Jegenyére. Ugye az kb 15 kilóméter Kapustól, na lehet hogy valamivel több, de nem sokkal. Egyszer kénytelenek voltunk megállni, mert PrezLee belecsavarodott a hámjába meg a pórázába… Még szerencse, hogy megvettem a hámot! Anélkül a nyakától akadt volna fel. Az út további részét nyugodtan töltötte.

Miután megérkeztünk természetesen megcsodálták a füleit…mert amikor utoljára látták még kajla volt, és éppen ott kötöztem fel. Szemrevételezte a kertet majd aludt egy sort:

olyan… dobermannos ez az alvás 😀

majd jött egy kis relaxációs pihenés:

elárulom, hogy nem ő mászott fel, hanem én tettem oda, de ez lett a pozíció amit felvett, majd hamarosan le is mászott onnan.

Megnézegette ha rendben van a tűz a flekken sütéshez…

Benézett a házba…

Szemrevételezte a kertet:

majd a játékon volt a sor:

és végül természetesen alvás: