Nahát!

Igencsak kellemes kikapcsolódás volt a Fellegvári kutya-játék… jobban mondva kutyák játéka. Megérkeztem és szerencsére az ismerősöm már ott volt a német dogjával. Illetve volt még egy német juhász akik rég labdáztak. Ez a két kutya nemigen vett részt a mókába, de elvoltak maguknak a labdáikkal, és amíg a labdáikat nem akarta senki elvenni addig nem volt gond… és igazából nem volt hogyan elvenni mert végig a szájukban cipelték előre hátra.

Hamarosan megérkezett egy kicsi westie vagy talán valami más ilyen icipici fehér kutyus, olyan 4-5-6 hónapos körüli, utána egy 5 hónapos szentbernáthegyi, kicsit később felénk látogatott egy hatalmas barna dobi úr (4-5 éves körül mondták hogy van), egy magyar vizsla, egy másfél éves nápolyi masztiff és egy keverék kutyus, akit a gazdái menhelyről mentettek meg.

Amíg meg nem érkezett a szentbernáthegyi, a pindurkával játszadozott, de merem állítani, hogy amikor megláttam milyen picike kicsit megijedtem, nehogy kárt okozzon benne a hatalmas tappancsaival… erre olyan kedvesen játszott vele, hogy teljesen elámultam és tátva maradt a szám a csodálkozástól!

Egyszer ő borította fel  a picit…

majd … felborult a picinek:

Nem hittem volna, hogy ez a kis vadóc aki eddig csak nála nagyobb és erősebb kutyákkal játszott ilyen finoman tudjon bánni ezzel az aprósággal! Egyáltalán nem úgy kezelte mint a bernáthegyi haverét…

Kicsit később megérkezett a legnagyobb “csapattárs”, aki kezdetben szájkosárral lett tartva, mert még nem találkozott kölykökkel és nem tudta a gazdája, hogyan fog reagálni…

Egy nagyon édes pillanat volt amikor a legkisebb és a legnagyobb nekifogott együtt játszani… sajnos akkorra már él volt pakolva a fotó gép és mire kiszedtem csak a vége maradt megörökítve:

Végül mivel tényleg nagyon rendesen viselkedett minden ottlevő kutyával, róla is lekerült a szájkosár..

PrezLee és Fruzsi V.3

Tegnap délután az idő kellemesnek ígérkezett, na nem sütött éppen a nap, az eső lógott a levegőben, de reméltem, hogy mégsem fog esni, hanem csak olyan borult marad. Így is lett szerencsére, s ha nem hát nem, akkor autókáztunk volna egyet és annyi.

PrezLee olyan 2-3 centivel magasabb lett már mint Fruzsi, de azért Fruzsin látszik, hogy sokkal fejlettebb, izmosabb és erősebb mint PrezLee. A játék folyt ezerrel egy darabig, majd a két kutya megunta és nekifogtak valamit keresgélni az udvaron. Oszt még játszódtak egy sort, ittak vizet, megint szaladtak két kört. Valahogy a játék nem volt olyan heves mint a korábbi alkalmakkor.

Jelenleg csak egyedül voltam a kutyákkal, így a heveskedésekkor nekem kellett “közéjük morogni”. Szerencsére azonnal lecsillapodtak, nem volt szó még komoly morgolódásokról, inkább csak olyan gyerekes hisztiről, csak éppenséggel nem akartam hagyni, hogy elfajuljanak a dolgok…Persze még nagyon nehéz észrevenni mikor van szó játékos morgolódásról és mikor válik a morgolódás fenyegetővé, de úgy érzem jól éreztem meg azt a pillanatot amikor rájuk kellett szólni.

Egy adott pillanatban Fruzsi “letámadott”, és fél órán keresztül nem hagyott békémet… mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy szinte tetőtől talpig végignyaljon. Jó néhány fotót készítettem vele, és annyira kedves volt, csak persze rettenetesen nyálas 😀

Az igazság az, hogy én nem kedvelem, hogy végignyalják a kezemet, arcomat a kutyák. Egyszerűen nem szeretem. Nem halok bele ha néha néha kapok egy puszit, de ha lehet azért ezt hagyjuk ki. Szerencsére PrezLee nem az a kimondottan puszis eb, ő inkább bújós, de a kezemet szokta ő is néha nyalogatni. Ok ezzel tudok élni. De ő sokkal de sokkal mértéktartóbb mint Fruzsi :D.

Na itt vannak a fotók:

Mit mondtá???

Hát ez a kép mellé elég sok szöveget lehet írni

Amolyan mit gondolhat a kutya??

-Vagányak vagyok mi ketten a haverommal!
-ne kommentálj, mert odamegyünk mi ketten és elintézünk!
-beszóltál kisköcsög? elintézünk!
-nekem tetszik zongorázni?

Most nem jut eszembe több de szívesen várok másoktól is ötleteket