Most kaptam meg, a napokban készült, a legközelebbi amit tudok róla, hogy nagyon hideg volt :D… nyilvánvaló, hisz kánikulában nem hordanék pulovert…
Kategória: Fotók
Na vajon mi??? Foto, fénykép, photo, image, picture, pikcsár… aki ebből nem érti az úgyse fogja megérteni
Remek hétvége
Minden alkalommal amikor falura megyünk, PrezLee már az utca elejétől kezdve nekifog nyafogni és majd kiugrik a bőréből. Már a letérőnél tudja, hogy hol vagyunk. Nagyon figyel ki a kocsiból.Ahogy kiérünk, első dolga, hogy üdvözli az “öccsét”, vagyis Győzőt, majd negyedórát örvendenek egymásnak. Hihetetlen mennyire szereti egymást a két kutya! És ez a leginkább akkor látszik amikor ismét találkoznak. Leírhatatlan az örömtánca mindkét ebnek. Persze a nap folyamán volt köztük veszekedés is, de igazán semmi komoly. Mint valami rossz gyerekek összekaptak valamin.
Volt nagy játszadozás, szétszedték a homokot, ástak mind a veszettek, majd “harcoltak”, hogy kié legyen a gödör…
Megint jelen volt az ebédnél… csak úgy kell elhessenteni, kissé pimasz ami azt illeti 😀
Győző rendesebb, ő csak kintről nyáladzik:
Na de van egy “vigyorgó szentbernáthegyi pofi” is 😀
egy orron kapott szentbernáthegyi…
a két bugyuta…
Kecske kisasszony:
Volt nagy pihenés is, kinyiffantották egymást az ebek, és dög meleg is volt…
PrezLee benéz az istállóba:
Győzi pofi
PrezLee pofi
Győző védelmez:
Ez egy nagyon érdekes jelenség…Kimegyek például az udvarra, és PrezLee (Gyuri szerint az ördög) “letámad”. Játszik, höri mori, az ő szemtelen stílusával. Erre j9n Győző és mintegy békítőként bemászik kettőnk közé. Sőt, böki el PrezLee-t, hogy ne “bántson”. Nagyon aranyos ahogy eljátssza a kegyes békítő szerepét… csak arra kell vigyáznom, hogy ne döntsön fel :))
Juj mi van ott!
és még egy PrezLee pofi
Természetesen a remek hétvége azzal zárult, hogy hazajöttünk, persze, hogy a kedvenc utunkon. Azóta meg egyhuzamban alszik… ilyenkor annyira jó kutya 😀 😀 😀
Úgy szeretlek…
Majd megeszlek… és aztán komolyan is gondolja! 😀
Na nem gondolja komolyan, csak játszik..
Gyermeknapi kutyafotók
Mert, hogy ma gyermek nap van. S akkor ha valamilyen nap van ünnepeljünk tán mi is, mert ünnepelni mindig jó!!! Meg aztán hülyén hangzik ha mindig azt a címet adom, hogy “friss fotók”, “vasárnapi képek”… nem????
Győző, a nagyon komoly szentbernáthegyi
Ma fura jelenetek rajzolódtak ki az ebek között. Mind a ketten kaptak enni. Ahogy eddig is szoktak. De igazából nem voltak éhesek. Jó negyed órát jöttek mentek a kajás tál körül. Majd mindketten őrizték a másik elől. Majd feszengtek, hogy “ki a nagyobb”. MAJD MEGUNTAM. És elvettük a kajás tálakat, nehogy már ezen bakalódjanak össze… Az egymást méregetés fotói.
Persze PrezLee minden lében kanál módon akart segíteni a főzpőcskében is…
majd volt nagy hancurparti a homokban
Motorbicigligek
Eccer volt, hol nem volt… tavaly ilyentájt motoros találkozó a városban. Ez így nem is lett volna baj, hiszen nekünk igazán semmi közünk nincs a motorbiciklikhez. Na nem volt… Most sincs sok.
Annyi történt, hogy gondoltam én… itt van ez a pindurka eb. Ha sikerül neki megijednie kb 2 hónapos korában a motorbiciklik zajától, akkor annak annyi. És az egyetlen bajom az volt, hogy a motorosok annak ellenére, hogy hihetetlenül hangos motorbiciklivel jöttek mentek, még rá is húztak a gázra, hadd rezegjen még az ablakom is. Persze mindez szorozva sokkal. Tudom tudom, nem engem akartak bántani az ablakrezegtetésekkel… 😀 😀
Még csak kezdtek vonulni a motorosék, mikor is mint látható nem igazán sok gondolkodás után úgy gondoltam én biza a lehető legtöbb lelkesedéssel fogok kirohanni a balkonra, és körbeörvendtem magamat, hátha az jön le ebkutyának, hogy nagy brummogó motorok…. juj de vagány dolog.
Persze, benne volt a pakliban, hogy akkor helyben bele verődik a frász és ki nem szedem semmivel. Arra gondoltam hátha mégsem. Hiszen én nem mondom neki, hogy jöjjön ki motorbicikliket nézni, sőt, csak annyit teszek, hogy példát mutatok…
Na és így is történt. Rohantam, ő is rohant, kiugrott a balkonra, majd a nagy zaj hatására vissza hőkölt. De bolond gazdája kint maradt és “nini motorbiciklik”-ezett. Szegény kutya 😀 Előbb utóbb rá is ragadt a lelkesedésből, mert mire végigvonult az összes motoros már ő is lelkesedve bámulta őket. Szóval sikerült.
Azóta sincs semmi bajunk a motorosokkal.
Ma megint találkozó volt. Már csak a hagyomány kedvéért…. 😀 rikoltozva rohantam ki a balkonra. Kezdetben ebem nemnormálisnak tekintett. De szerintem ő már tudja, hogy tényleg úgy van. Persze ő is jött. És néztük a motorosokat ahogyan átburrognak a városon.
Ja és miért motorbicigligek?
Annácska, a szomszéd kislány nevezi biciglignek a bicklit. Innen a motorbicigligek szó is 😀
