Szerző: PrezLee

Idén kissé késtünk az oltás ismétlésével, ugyanis mikor épp menni kellett volna PrezLee jól lebetegedett. Nem volt értelme még további esetleges mellékhatásokból áradó kellemetlenségekkel is sújtani, így halasztottuk az oltások beadását. De ma annak is eljött az ideje. Már egészen jól megszokta, hogy ha valahova megyünk, akkor ő szépen bent csücsül a házban és vár ránk. Ma is logó orral cammogott a helye fele, amikor meglátta, hogy veszem a pórázt. Rögtön be akart ugrani a kocsiba, de előtte még sétáltunk egyet hogy dolgát végezze ne a városba legyen ilyen gondunk. Már nagyon türelmetlenül várta, hogy beugorhasson a kocsiba.  Mázlink volt, mert pont a rendelő előtt kaptunk üres parkoló helyet, általában ez nem szokott ilyen könnyen menni. PrezLee mindvégig izgatott volt, ki akart menni a rendelőből… nyafogott mindvégig. Az oltás fél perc alatt meg lett ejtve, ahhoz képest nem is volt olyan rémesen drága: 42 euró, ebben benne volt  a féregtelenítő pirula is.  Mielőtt megkaptuk ezt az állatorvost, eléggé aggódtam, hogy nagyon le akarnak majd minden réteg bőrt húzni rólunk, de végül hát nem olcsó az egész mulatság, még valahol a megfizethető kategóriába tartozik. Az is nagyon fontos ebben az egészben, hogy beajánlva kerültünk hozzá, miután egy nemrég megrendezett összejövetelen bemutattak egymásnak.

Ajándékot is kapott a drága, egy új szép fekete szegecsekkel kirakott nyakörvet. Most olyan “bad ass” kinézete lett tőle, marha jól áll rajta 😀

Mivel még időben voltunk, nem tértünk a föld útra, hazafele, hanem szépen legurultunk a faluba és kivettünk valami csomagot a postáról. PrezLee végig nyüszögött a kocsiba, inkább örömében, hogy valami történik, innen meg a szokásos helyünkhöz vezetett ahol megittunk egy kávét, PrezLee meg nyugodtan elterült mellettünk. Kicsit megnézték ami azt illeti 😀 Itt a faluban még elég nagy számban vannak normális méretű kutyák, de persze a fél tenyérnyi csivavák és egyéb dísz kutyák is rengetegen vannak. Ekkora azonban jóval kevesebb.

Valamikor novemberben lesz a faluban egy évente megtartott ünnepség, amikor megszentelik az állatokat. Annyira szürreális az egész, hogy a kicsiny falu nyugodt utcáit hirtelen ellepik az állatok, persze gazdástól… van olyankor minden ott. Kisfiú aki a kezében szorongatja a teknőst, ölben tartott macskák, nyulak, kis kutyák, majd nagyobb kutyák, kecskék, póni lovak és nagyok, elképesítő nagyságú és nyugodt bikák, szamarak és ki tudja még mi. Hirtelen csak nézi az ember, hogy mégis honnan került ENNYI állat, mert nem gondolnád, hogy ennyi van egy ilyen kis településen. Főleg, hogy SEHOL nem látni őket. Soha… Érdekes

Idén nyilván mi is fogunk menni 😀 Csak hogy ott legyünk.

Prezlee majdnem 3 hétig volt beteg.  Kezdetben nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hiszen hasmenés néha előfordul.  Két három nap után úgy tűnt helyrejött így tovább sem foglalkoztam vele. Nem követtem mindenhova, így fogalmam se volt, hogy ő továbbra sem volt a legjobb vizeiben. Napközben meg nagyon meleg lévén, amúgy is egykedvűen feküdt a padlócsempén a konyhában. Este fele megélénkült s vígan rohangált fel s le az udvaron ugatva minden mozgó micsodának. A hasmenés azonban ismét jelentkezett, a kutya egyre csak soványodott és enni sem akart.  Legrosszabb nyilván azon a napon volt, amikor egyedül voltam itthon, kocsi nélkül… Egész nap görnyedezett, most már nagyon látszott rajta, hogy ez bizony nem a meleg, hanem nagyon nincs jól, görcsöl meg hasonlóak. Felhívtam az állatorvost, egyeztettünk időpontot másnap reggelre s kapott valami görcsoldót ami szerencsére volt itthon. Másnap lerobogtunk a szomszéd faluba, kapott 1 injekciót és mivel hétvége közeledett kettőt, hogy beadjuk mi neki.  Már aznap sokat javult az állapota, virgonc lett és látszott, hogy nem szenved többet. Mellé valami antibiotikumot is kapott, amit naponta kétszer kellett bele tolni.  Kiskanállal. És nagyon utálta, a végén már csak meglátta a kanalat és rohant el tőlem, úgy kellett bele parancsolni. De már nagyot javult az állapota és az étvágya is helyrejött, még egy hét enyhe hasmenést kellett elszenvednie.

Annyira rossz volt nézni ahogy megkopott a bundája, lesoványodott, kilátszott a gerince és olyan ütött kopott lett hirtelen. Most már megint kifényesedett, megszemtelenedett és azt hiszem kicsit az agyát is kigyomlálta az antibiotukum, mivel azóta háromszor is kipakolta a szemetes kukát, úgy hogy a “biztonsági lapát”  (ami hirtelen lepottyan a kukáról és el kéne ijessze őkegyelmét) is rajta volt. Két napja meg újabb szokást vett fel, azzal, hogy költözik. Kihúzza a pokrócát a konyha kellős közepére és ott foglal helyet… Hiába teszem vissza, fél óra múlva megint ott van…  Valszeg pénteken visszük oltani. Ugyanis az egy kicsit elmaradt, mivel amikor a dokinál voltunk nem volt ajánlott még az oltással  is zavarni a vizeket.

Rég nem volt alkalom arra, hogy PreLeenek új trükköt tanítsak meg.  Azonban most nekifogtunk s aránylag hamar megtanulta a “meghalt” azaz felborulás trükköt. Kezdetben jó sokat nevettünk rajta, ahogy előadta az összes eddigi ismert trükkjét csakhogy végre megkapja a falatot s napokig csak akkor volt hajlandó felborulni amikor megböktem az oldalát, volt amikor szinte közelharc volt a felborulás érdekében, ő feküdt s mereven nézte a falatkát én meg próbáltam felborítani a makacs ellenállása közepette. Egyszer azonban megtört a jég, magától felborult s egy “nagyon ügyes vagy, brávo PrezLee” megtette a magáét megjegyezte hogy mit kell tennie.

A minap elvittük PrezLee-t a tengerpartra. Első alkalom volt, hogy látta a “nagy vizet” s számítottam arra, hogy meg fogja kóstolni.  Sőt nagyon kíváncsi voltam milyen képet fog vágni a sós víznek, de arra már nem számítottam, hogy mint egy kelekótya lefetyelni kezdi mint bármilyen tó vizét. Végül többször rá kellett szólnom, hogy hagyja abba…Szerencsére egy 5 literes flakonban vittem vizet, amiből PrezLee semmi perc alatt bevágott 2.5 litert. Mire hazafele jöttünk már kipisilte nagy részét.

Érdekes volt a tengerparti látogatás. Azt hiszem nem fogom egyhamar oda vinni megint. Majd ha véget ér a szezon… esetleg, vagy még mielőtt elkezdődik egyszer kétszer. Elsősorban azért, mert ha a tengerpartra akarok menni, akkor szeretném élvezni az ott létet s nem minden percben a kutyát lesni. Nem volt vele most komolyabb baj, csak egy két arra tévedt fotóst ijesztett meg a sima létével. Mármint amikor a messzi távolból meglátta őket, vigyázzba vágta magát és le nem vette a szemét róluk, minden mozdulatot lesett. Ahogy közeledett a fekvő pozícióból felemelkedett ülő pozícióba, majd akkor ereszkedett le ismét amikor “megfelelő” távolságba voltak.  Kuncogtam is magamban azért, hiszen a kutya amúgy ekkor pórázon volt, de mivel mögötte voltam, ezt a gyanútlan sétálok nem láthatták. Végül is PrezLee csak nézte őket, nem ment feléjük, s nem okozott semmi galibát de azért kellemetlen lenne vele egy tengerparton ha nagyon sokan vannak s őt állandóan figyelemmel kell kísérni.

Még egyszer azonban szeretném levinni hamarosan, csak legyen épp icipicit melegebb a víz, tudjunk egyet pancsolni.

Boldog szülinapot PrezLee! Ma hat éves az uraság… ekkor még nem tudtam a létezéséről, pár hetes volt mikor rá találtam az interneten keresztül, mikor elkezdtem levelezni az érdekében a tenyésztővel. Jó perc volt, hat év után  vagy inkább 6 év ellenére azt kell mondanom, hogy PrezLee jó választás volt. Annak ellenére, hogy most az időjárás miatt a házban van, ez mélységes elégedetlenséggel tölti el, jön megy a konyhában és mindenféle fura hangokat hallat 😀

Még legalább ennyi jó évet vele erőben egészségben!