Szerző: PrezLee

Második nap itthon

PrezLee Szólj hozzá!

A tegnap elég nehéz nap volt, ugyanis azelőtt egész éjszaka nem aludtam, ráadásul fárasztó volt az utazás maga…Na de ilyenek az első napok. Nagyon szereti a pociját, állandóan enne, és mintha soha nem elég neki az ételmennyiség amit adok… Pedig a súlya szerint elég. No meg a hasmenés még mindig létezik, gondolom, most meg kell szokja az itteni vizet is… Szerencsére ezekben a kezdeti időkben nagyon sokat alszik, így szépen lassan egymáshoz szokunk.

Tanítgatom a nevét is, ha elég közel van akkor elég gyakran jön… persze ilyenkor kap valami finom kis jutalomfalatot.

Tegnap labdázott. Találtam egy régi teniszlabdát amit megmutattam neki, majd elgurítottam. Rögtön utána ment, és visszahozta, de csak a pokrócáig, nem nekem. Finoman elvettem tőle, majd egy párszor elgurítottam 1-2 méterre. Utána vetette magát, a szájába vette és hozta a környékre.

Mondhatni az “ülsz” szinte már megy is neki… Hihetetlen, hogy milyen könnyedén és sokat tudnak megtanulni játék közben… Ezt a korszakot nem szabad kihagyni. Később mikor az igazi nevelés elkezdődik ezekkel a játékból megtanult “parancsokkal” nagyon kevés igazítanivaló lesz.

Tegnap meglátogatott egy barát pár. Nekik van egy kb. másfél-két éves boxerük, és jöttek megnézni PrezLee-t.  Az ajtó nyitva volt, így nem csengettek hanem “belopóztak”… Meglepetés volt számukra és számomra is, hogy a pokrócán fekvő kiskutya kissé mérgesen ugatott vagy 3-at. Eddig még nem hallottam ugatni.

Ugyanakkor a tegnap este tőlem megijedt. Nagyon vicces volt a helyzet, ugyanis ő kint maradt a konyhában amikor én bejöttem valamiért a szobába. Valamivel játszott és nem figyelt arra, hogy jövök visszafele, egyszer csak ott voltam a konyhába. Ugatott vagy kettőt, és menekülőre fogta … Szólítottam a nevén, és akkor rájött, hogy nincs semmi gond.

Hazaérkezett PrezLee!

PrezLee Szólj hozzá!

PrezLee egy jelen pillanatban 7 hetes, barna kan dobermann kölyök.  Pindurka még de nagyon eleven, kissé esetlen mint minden kölyök, izeg mozog, mindent meg kell szagoljon, néhány dolgot meg is kell kóstoljon, és mint számítottam rá, utál egyedül maradni… Ha valaki megmozdul a lakásba azonnal követni kell azt a valakit, majd rettenetesen morcosan nyűgölődni mellette amiért a parketten nem kényelmes aludni. És ismét zsörtölődni ha a valaki (kettőnk közül az egyik) megint helyet változtat.

Látszott rajta, hogy rettenetesen fáradt, de semmi képen nem akart a helyén maradni, persze még nem tudja igazán a helyét, de a szobába az az egyetlen pihi-puhi hely, ahol ott van a pokrockája, aminek már ismerős a szaga, tehát ott könnyebb elaludni mint bárhol másutt. Aztán nagy nehezen elaludt, és nekem is sikerült pihennem egy olyan órányit.

Annak ellenére, hogy rettenetesen fáradt és álmos voltam, mégis felébredtem egy órányi félálom után, és láttam hogy ébredezik. Ez jelentette, hogy le kell vinnem a wc-ző helyére. Így a legegyszerűbb szobatisztaságra tanítani: résen kell lenni, és mielőtt még esélye van elvégezni a dolgát a “rossz” helyen, lecipelni a jó helyre majd nagyon örvendeni a produkciónak…

Nem találom okos dolognak a kutya nóziját beledugni a saját piszkába. Ha nem sikerül elkapni az alkalmat, akkor egyszerűen felpucolom az eredményt. Azzal “büntetem” hogy most nem jár dicséret, nem jár foglalkozás vagy játék. Az, hogy első nap sikerült 2x kakilni a jó helyen, illetve 3x pisikalni ugyanott én már fantasztikus eredménynek tekintem…

Félig meddig tudja már a nevét, hiszen mikor elhangzik a PrezLee akkor azonnal valami kellemes történik: jutalomfalat, simogatás, játék. És az “ül” sem lesz probléma. Nem kunyerál az asztalnál, de előbb utóbb csak fog. Nem akarom ezt a nagyon jó tulajdonságát elrontani és első perctől kezdve nem fogok adni neki semmit az asztaltól.  Mindent csak a saját tálkájából, azután, hogy mi befejeztük az evést.

Nyűgölődni, vonyítani biztosan tud, ugatni még nem hallottam. A nyűgölődés pedig egy féle fajta mackó brummogás szerűségre hasonlít.

Hello world!

PrezLee 1 Hozzászólás

Miért? Hogy két év múlva is megmaradjanak az emlékek, hogy ne felejtsek el egyetlen percet sem, ne halványuljon, hanem maradjon meg. Hamarosan fog indulni ez a lap. PrezLee-ről.

Nem számítok arra, hogy esetleg barátokon kívül valaki más is elolvassa, de mégis ennek a lapnak létezni kell. Már mikor csak lehetőségként beszéltünk róla tudtam, hogy így kell tennem… Hogy mit.. hát arról hamarosan. Nem akarok és nem is fogok előre beszélni róla. PrezLee-ről természetesen. Mert ugye róla van szó,  itt minden róla fog szólni.