Szerző: PrezLee

Tegnap kapott egy féregtelenítő tablettát… hát sajnos (szerencsére kapott ellenszert) volt neki egyelőre két darab, fehér, spagettiszerű, olyan 8-10 centi hosszú vékony gilisztája. Két hét múlva meg kell ismételjem, utána meg három havonta. Leírom mindezeket, mert a dátumokkal és az időpontokkal nem igazán vagyok jóban… Vagyis mindig elfelejtem mikor mit kellene tennem.

Holnap lesz egy hete, hogy itt van. És hihetetlen, de az jelenleg a szemem fénye. Alig egy hét alatt olyannyira beférkőzött a lelkembe, hogy nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. Valószínűleg így jár az ember minden kis állattal amely viselkedésében ragaszkodást fedez fel.

Akinek nem volt kölyök kutyája rengeteget veszít. Igaz, hogy időnként rengeteg foglalkozást igényel, odafigyelést, mert percről percre valamit tevékenykedik, valamit csinál. Nagyon kell vigyázzunk a cipőinkre például. Ha kint marad és ö szétrágja reggelre akkor NEM a kutya a hibás. Hanem én, amiért nem voltam elővigyázatos, és kint hagytam. Hiába is büntetném meg 2 órával a cselekmény után, mert úgyse érne semmit. Annyit igen, hogy a kutya előbb vagy utóbb rettegni kezd az én dühkitöréseim miatt, és másnapra megint szétrág egy cipőt. Mert nem kapcsolja össze azt, hogy cipőt rágni nem szabad, azzal, hogy meg volt büntetve.

Csodálatos elnézni, ahogyan napról napra elevenedik meg, ahogy egyre több energiája van, ahogy napról napra tanul valamit, és azt az aranyos kis ragaszkodó szemeket, ahogyan a folyosó végéről eszeveszetten rohan amikor hívom.

PrezLee mint minden kíváncsiskodó kiskutya… vagy legalábbis sok amelyet én láttam azzal kezdik, hogy mindent meg akarnak kóstolni, mindent harapdálnak. PrezLee sem kivétel ez alól, csupán az a gond, hogy időnként nagyon fájdalmasan meg tud csípni. Nem a harapás a gond, hanem azok az icipici tűhegyes fogai.. Amely ha tetszik ha nem fájdalmat okoz az embernek, kezén, lábán, karján, mindenütt ahol megcsíp.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a korszak hamar el fog múlni, így azt a megoldást választottuk, hogy ha kis fájdalmat okoz, és nincs “bevadulva” a játékba akkor kölyökkutya módra vonyítunk amikor fájdalmat okoz… Mindez beválik akkor ha csak éppen nekikezdett játszani. Ha begerjed, akkor már olyan hangosan kell visítani, hogy félő meggyűlik a bajunk a szomszédokkal a MI visításainktól és nem a kutya zajongásától … Ilyenkor valami egyebet kell alkalmazni, de megütni nem akarom. Eddig bevált az hogy kicsit meghúzom a grabancát, nem túl erősen, de elég határozottan.

Nagyon remélem ez a módszer beválik, ugyanis nem akarom mások tanácsát megfogadni… miszerint újságpapirost összetekerni és azzal rásuhintani amikor rosszalkodik. Próbáltam egyszer kétszer, de egyszerűen megijedt az suhogástól, no meg ijedőssé végképp nem akarom tenni. Mindenesetre, a csattogást suhintást meg fogom szoktatni vele, de nem azért mert ijesztegetni akarom, hanem éppen azért, hogy ne féljen attól sem.

Mint ahogyan a priccoló sercegő hangjától sem akarom, hogy féljen, így mindig akkor öntözöm a növényeimet amikor jelen van, barátságosan beszélgetek a kutyával, és priccolgatom a növényeket, miközben véletlenül rá-rá cseppen egy két csepp is. Első nap kissé odébb somfordált, most már áll mellettem és nézelődik. Nem mutatja a jelét annak, hogy félne a hangtól, de még mindig nincs egészen megbarátkozva vele. Természetesen ehhez is idő kell.

Még nincs egy hete, hogy itt van nálam, és én személy szerint úgy érzem sok mindent megtanult már. Például, tudja az “ülsz” parancsot. Ezt hihetetlenül hamar megjegyezte, és most már leül ha nincs is semmi kaja előtte, vagy ha jól is van lakva. Persze ez még kölyök “ülsz”, nem az igazi, de ez mindennek az alapja.

Lassacskán kezdi tudni a “pfuj” jelentését is, de természetesen mindezt csak akkor ha elég közel vagyok hozzá. Ha már messzebb vagyok akkor a figyelmét nagyon leköti az amivel éppen foglalkozik, és nem igazán reagál a dolgokra.

Anyukám másodszor találkozott “Mazsolával”… ja nem Mazsola, Morzsa, na nem Morzsa PrezLee… Mindegy 😀 Fő, hogy barna mindegyik…

Miután hazahoztuk, PrezLee egy kicsit sántikált. Ezt az enyhe bicegést láttuk már akkor mikor utána mentünk, de a tenyésztő azt mondta, hogy semmi komoly, megüthette magát, meghúzódott egy izom, szóval elmúlik.

Valószínűleg sokkal többet mozgott amióta ide került, mint amennyit ott, mert egyre jobban kezdett bicegni. Amikor a fülproblémával megnézte az állatorvos néni, ő is azt mondta, hogy el fog múlni, nem komoly az ügy.

Tegnap előtt elkezdtük masszírozni vállát, meg a lábát, csodák csodájára ma már nem sántikál. Mindenesetre ennek nagyon örvendek.