Szerző: PrezLee

Ma végre valahára eljött az ideje a sétának is. Az egyik barátom, akinél volt a másik kutyám szájkosara kölcsönbe, ma visszahozta. A fene se akar rá szájkosarat tenni, főként ebben a korban még semmi esetre sem, de az is biztos, hogy meg akarom szoktatni vele, és kettő kell vigyem magammal, mert soha nem tudhatom milyen idióta ellenőrrel kerülök szembe, és talán ha van nálam felszerelés, könnyebben kimosolygom az egészet. Vittünk zacsit is, egészségügyi könyvet, személyit. Kellett volna vinni még kis lapátot és kis seprűt de azt már nem vittem… mindezzel megvárom az első ellenőrt, és fogom tenni a hülyét… hogy én így olvastam a polgármesteri hivatal honlapján… ez van más nincs. Asszem mégiscsak rendelkezem már annyi szinészi tehetséggel, hogy megjátszódjam a naivat 😀

A legjobb a dologban, hogy most is levittem először és  a dolgát már elvégezte mielőtt indultunk volna. Jelenleg kb 3x végzi el naponta, de ez reggel, délután és este. Persze nem mondhatom az ellenörnek, hogy né ez nálunk így megy, de elégedjen meg azzal, hogy ha odakakil akkor összeszedem és remélem hogy mindezt mégis itt fogja csinálni ahol technikailag mégiscsak könnyebb….

Na de visszatérve a sétára… Ahhoz képest, hogy az első városi séta volt egészen jól haladtunk. Elment mellettünk két villamos, rengeteg autó, néhány emberrel is találkoztunk, és csodák csodájára egy páran mosolyogtak is! Ez ledöbbentett azért mert ez a város arról híres, hogy az emberek egyre jobban félnek és utálják a kutyákat…

Persze volt egy néni aki átment a másik oldalra és egy másik amelynek az orcáján a rettenetes utálat tükröződött ki, de szólni nem szólt… jól tette mert valószínűleg valamit visszaszóltam volna… mert igazán volt kb 3 méter köztem és közte, a kutyát meg azonnal rövidre fogtam… úgyhogy kikérem magamnak!

A hétvégén halászni voltunk. Kezdetben úgy nézett ki, hogy a saját kocsinkkal fogunk menni, és azon törtük a fejünket, hogy lehet, a legjobb megoldás, hogy a kocsiban aludjon… de a haverek “áthúzták” a számításainkat, és az ő kocsijukkal mentünk.

PrezLeenek vittem a pokrócát, azt helyeztem a földre, az első és a hátsó ülés közé, és még csak egy negyed perc mocorgás se volt, azonnal lefeküdt és hamarosan el is aludt. Épp ezen nevettünk, hogy na legközelebb ha makrancos és túltelve van energiával akkor visszük egy kört a kocsival…

Megérkeztünk, de sajnos olyan helyen voltunk ahol egy olyan 100 méterre volt egy út, amit igaz, alig használnak, de azért 1-2 óránként csak elmegy egy egy autó, és tőlünk jobbra is és balra is kb 100-100 méterre voltak idegen halászok. A problémát úgy oldottam meg, hogy vittem egy kb 10 méter hosszú madzagot, amit rákötöttem a nyakörvére, és azzal együtt engedtem szabadon. Így valamennyire ő is mehetett a saját feje után, és ha szükség volt én is el tudtam kapni ha már elindult rohanni valamerre.

Egyszer kétszer megugatta az idegeneket, de például ha a csapatunkból jött ment valaki azt nem. Vagyis felismerte, hogy az hozzánk tartozik és nem bajlódott velük. Persze üdvözölni akarta őket teljes hévvel, így itt is jól fogott a “hosszú póráz”.

Az első halat amit kifogtak, megmutatták neki. Első reakciója az volt, hogy meg akarta harapni, de nagyon csodálkozott a csapkodásának, majd annak hogy visszadobták és csobbant.

Egyelőre nem akart berohanni a vízbe, de én se bíztattam, ugyanis a víz se volt elég meleg, és a part nagyon meredek lévén nem tudott volna rendesen be-ki mászni.

A sátrat hamar megszokta, itt ott meg akarta kezdeni a logó madzagokat, de amúgy nem volt különösebb gond vele. Miután felhúztuk betettem a pokrócát, és a helyére tessékeltem… Érdekes módón még volt sátor tőlünk jobbra is, balra is, mégis amikor megeredt az eső, egyenesen a miénkbe húzódott be.

Amikor nagy nehezen megállt az eső megint kimoccantunk a sátorból és elmentünk egy rövid sétára. Amikor távol kerültünk minden “veszélyforrástól” (út, idegenek), levettem a nyakáról a pórázt, nyakörvet, és jöttünk mentünk a majdnem fél méteres fűben… Tetszett neki, de nagyon igyekezett a nyomomba maradni, szinte a lábam alatt lépkedett nehogy lemaradjon.  Ellenben amikor a “tanyára” érkeztünk, ott mintha süket fülei lettek volna… gondolom jobban biztonságba érezte magát és azért nem reagált arra, hogy gyere, meg egyebek…

Az éjszakai alvás gond nélkül zajlott, reggel hatkor költött, kivittem egy rövid sétára, felköltöttük a többieket, majd mi visszahúzódtunk PrezLeevel és kb 10 ig aludtunk miközben ők halásztak.

Nemrég értünk haza a hosszabbított hétvégéről… egyelőre hulla fáradtan, kissé elázva. Holnap igyekszem részéletesen leírni a kalandokat, nem volt sok, de azért szerintem épp elég egy ekkora csöpp kutyának mint PrezLee… Aludt sátorban, látott halat közelről, megnézhette a tüzet, ott locsogott a nagy tó mellettünk, rohangálhatott a fűben, esett az eső és látott esőkabátos embereket…. Na meg járkált egy keveset a nála magasabb fűben…

Kozben ki kellett mennem es leszurnom a tejet…

Szoval ott fejeztem be az elozot, hogy reggel merges ugatasra ebredtem fel. A kapu nyitva maradt, nem volt bezarva, a haz ajtajat meg amugy se szoktuk bezarni. Balazs ugat  es vicsorit minden idegenre. De nem vicsoritott es ugatott a kozvetlen szomszedunkra! Aki atjott segiteni kecsket fejni. Ugyanis edesapam es edesanyam kozosen szoktak elvegezni ezt a muveletet, es mivel edesanyam el kellett utazzon, igy elso este atjott segiteni edesapamnak. Es elfelejtettunk szolni neki hogy reggel segitunk mi. Szoval abban a pillanatban hogy ez a szomszed a szoba ajton kopogotta kutyus mergesen felugrott a helyerol es vedelmezte a szobat a betolakodok ellen.

Ma tobbszor gyakoroltuk a maradsz parancsot… vagyis ott maradsz a konyhaba es varsz. Persze ez Balazs kutya miatt volt, hogy ne jusson ha kell ha nem arra az udvarra ahol az van es idegesitse az oreg csontjait. En kijottem valamiert erre az udvarra, o meg ajto mogott maradt. Vinnyogas, vonyitas, siras, ajtokaparas, majd szepen leult (uveges ajto, fel szemmel tudtam kovetni a hisztijet), meg vartam egy kicsit majd bementem hozza es megdicsertem… ugy latszik eleg hamar megertette hogy a hisztinek itt nincs helye, mert egyre kevesebbet es kevesebbet tartott amig leult es gondolom turelmetlenul de szep csendben vart.

Mivel a kocsi kerekevel volt valami piszkalva, es holnap megyunk egy valamivel hosszabb utra, hat elmentunk a kozeli faluig kiprobalni ha minden rendben van. Es termeszetesen nem hagytuk itt ot sem.. meg kell szokja a kocsikazast amugy is. Betettem a pokrocat a kocsiba, az elso ules ele, amelyet jol hatra toltam, es a “helyere” kuldtem. Persze ez nem nagyon tetszett neki, mind probalt felmaszni az ulesre, de egy ido utan rajott hogy ez nem fog menni es belenyugodott “sanyaru” sorsaba. Nem sokkal az idulas utan mar fekudt es az ules alol probalt valamit kihalaszni, majd elszunditott. Igen am, de ahol megalltunk most valami egyeb tortent mint edig! Hiszen mi ketten kiszaltunk, neki kicsit nyitva hagytuk az ablakot, majd bementunk a boltba :O Nyafogas meg persze felmaszott a szekre, de eleg erdekes lehetett minden korulotte mert kb 5 percet idoztunk a boltba es mar az ulesen ulve szemlelte a vilagot. De ekkor tortent az, hogy becsomagoltunk mindent a kocsiba, megdicsertem amiert nem sirt es hisztizett, majd megint mondtam neki hogy “maradsz” es bezartuk ujbol a kocsit es elmentunk a kovetkezo boltba valami autoalkatreszek utan.

Csodak csodajara mire visszaertunk(kb 10 perc) nezem nezem de nem latom a szeken ulve fuleket hegyezni :O Hat persze hogy nem lattam mert le volt fekudve a helyere es ott pihengetett…

Voltak meg apro csepro esemenyek, mint peldaul legalabb 20 probalta ellopni valamelyi cipot, megugatta a szomszedokat a keritesen tul, megugatta edesapamat amikor hirtelen betert a konyhaba o meg ott alvasbol ebredt fel, tanulgattuk a “gyere”-t, de kb ennyi.

Holnap megyunk az elete elso halaszo turajara, es egyben elso satoros kirandulasara. Meg nem tudom hogyan lesz az alvas, mert nem akarom direkt a satorba szoktatni, de kint se akarom hagyni, igy a sator eloterere gondoltam, azonban attol felek hogy onnan kimaszik es elmegy jobbra balra, es nem tudom ha ott vannak-e kobor kutyak meg egyeb tamado allati vagy emberi lenyek. Szoval … vagy bent fog aludni a satorba velunk vagy a kocsiba hagyom… de ott lehet szetszedi a fel autot.. nehez dontes de majd kiderul ha be nem borul 😀

Sajnos ezen a gepen nincsenek ekezetek, ugyanis nem vagyok otthon. Mar tegnap muszaly volt kijonni falura, bar ugy terveztuk, hogy mindez szombaton fog megtortenni. De hat vannak dolgok amiket az ember nem tud kiszamitani es szukseg volt itt rank…

Amiota kijottunk rengeteg ujdonsagot tapasztalt PrezLee urfi. Tobbek kozott talalkozott Balazzsal a kb 8 eves nemet juhasz keverekkel. Hat ettol a talalkozastol kisse tartottam, mert Balazs Ur kisse mogorva is tud lenni es nem tudtam hogyan reagal egy ekkora es ilyen pimasz kolyokre mint Prezlee. Szerencsere ott volt edesapam, aki folott o a nagyfonok, igy amikor nagyon csunyan kezdett morogni akkor volt aki raszoljon. Azonban a Balazs viselkedese is 100% ertheto volt, ugyanis ez a kis “mocsok” a sajat hazaba akart bemenni es ott a haz bejaratnal kezdett neki ugatni meg jatekra hivni. Termeszetes hogy az vicsorgott es morgott neki, ez meg mint aki suket is es vak is tovabb vakkantott es ugrabugralt elotte…

Kicsit kesobb kivittuk mind a ket kutyat setalni. Semleges teruleten mar nem volt egyaltalan semmi baja a kiskutyaval, nem is akart jatszani vele, hanem teljesen figyelmen kivul hagyta. Amikor a kicsi melle caplatott o ket lepessel jo par meterrel odebb tudta magat, ahol nekifogott nagy barany modjara bekesen szaglaszni.

A seta is teljesen ujdonsag volt, es jelenleg abbol allt, hogy kimentunk 3 haznyit, kiertunk a mezore, es itt kb 10 percnyit setaltunk, mert ezutan kezdett latszani rajta hogy akadnak ossze a hosszu vekony labai es alig birja magat. Ekkor hazafordultunk.

Persze alig telt el kb egy ora o megint talpon volt es kezdodott minden elorol….megint heccelte a nagykutyat, mignem szerencsere megoldottuk a dolgot ugy, hogy o az egyik kertbe, a masik kutya a haz masik oldalan levo kertbe maradt. Nem igazan attol felek, hogy nagyon bantotta volna a kiskutyat, hanem attol, hogy Balazs egy kicsit morcos mar, es nincs is szokva az allando nyaggatassal, jatszani se szokott mar, es kicsit durvabban utasitotta volna rendre a kis szemtelenseget.

Utana hallgattunk dorgest majd huztuk a rongyot az esoben, talalkozott a kecskekkel, es rakezdett cipoket lopni. Megint egy alvas kovetkezett, majd elmentem a boltig es persze vittem magammal. Az amugy 15 perces utat (oda-vissza) tobb mint felora alatt megjartuk, mert mindent meg kellett nezzen, szagoljon, es neha neha vissza akart terni. A neni meg kint volt a bolt elott, igy megkertem szepen hozza ki a soroket es udotot amit vasaroltam, ne kelljen meg kint hagyjam a bolt elott…A kesobbiekben itt falun ez 100% problema mentes lesz, ugyanis kobor kutyak aligha vannak, es  a faluban levo emberek 97,5% rettenetesen fel a kutyaktol… nehany mar most fel, a 10 hetes csetlo botlo doberman kolyoktol, mi lesz mikor teljes mertetben fog mutatkozni??

Nem beszelve arrol a “hisztirol” amit a hosszabb fuszalaknak rendezett! Kb felorat rohangalt korbe korbe es itt ott fube harapott majd kezdte elorol! Az ejjel nem mertem a konyhaba hagyni, mert mivel eloszoba nincs, hanem az udvarrol egyenesen  ide kell belepni, hat itt van a cipoknek egy helye. Illetve ugye ok nem tartnak bolond kiskutyat a lakasba, igy mindenfele egyeb is van ami veszelyforras lehetne… kabelek, mosogato-mososzerek, egyeb vegyszerek, es persze a cipok tomege. Igy a szobat veszelytelenitettem, es az agyunk vegebe helyeztem a pokrocat.

Mivel hulla faradt volt, azt hiszem reggelig egy helyben aludt, szerintem meg megfordulni sem volt ideje…Egyszer sem mocorgott, vagy legalabbis nem annyira hogy felebresszen. Ellenben reggel ugatasra ebredtem…

de ezt kesobb