Ugye mondtam én, hogy a Dobermannok a legintelligensebb kutyák! Még nincs három hónapos és máris a számítógépen tanulgat ezt azt!
Fura pozíció alváshoz:
És egy morcos nézés nem sokkal ébredés után… vagy alvás előtt. Mindegy mindig igy néz ki amikor alvás volt/lesz
Amikor rájön a “hoppárlé” PrezLee úrfi nagyon nagy rosszaság tud lenni. Néha elnézem, hogy ebbe a kicsi testbe, kicsi hosszúkás fejbe és jelenleg rettenetesen hosszú lábakba hogyan fér el annyi rosszaság egyszerre…
Példák rosszaságokra: már tudja, hogy az ágyra nem szabad másznia, mégis naponta legalább 10x próbálkozik, és érdekes módon van, hogy elég csak rászólnom, hogy le onnan, és máris iszkol, ellenben minden 10 próbálkozása után el kell indulnom feléje, hogy szedjem le onnan…
Ugyanaz az eset a virágokkal. Alapjában véve tudja, hogy azokat nem szabad bántani. Elvan egy fél napot is anélkül, hogy hozzájuk érne, de egyszer egyszer meg kell próbálja, hogy érvényes-e még a tilalom vagy valami csoda folytán megengedem neki a rombolást.
Rettenetesen nagy “tolvaj” lett belőle. Lopja a műanyag flakonokat, a cipőket és papucsokat. Elég egy fél másodperc, hogy ne figyeljek rá és máris olyan rettenetesen boldogan rohan a cipővel a szájába mintha legalábbis egy gyémántot talált volna. A szerencse az, hogy általában a helyére viszi a kincseit, és könnyüszerrel el tudom venni őket. De van amikor nem bírom ki röhögés nélkül… Amikor sikerül elvennem tőle a szerzeményét akkor rettenetesen csalódott pofikát vág és általában megsértődve visszavonul pokrócot harapdálni.
Az ugatással nincs kimondott problémánk… ellenben tényleg mindig akkor kezd neki ugatni amikor nem kéne. Ilyen időpontok a reggel 6-8 között, amikor a szomszédaim biztos még alusznak, délután 4 óra körül, amikor elméletileg csendóra van, és 11 óra után. Más időpontokban alig lehet hallani a hangját, akkor sem ugat amikor a szomszéd kutyát viszik sétálni és az veszettül hőbörög… Ilyenkor csak az a megoldás van, hogy először leviszem, biztos ami biztos alapon, majd ha azután se hagyja abba, néha leviszem még egyszer, ez “ki tudja na, lássuk” és végül a csendes foglalkozás marad, a rongy huzigálgatás. Ezt a játékot mindenekfelet jobban kedveli, és mivel a szája is tele van a ronggyal, ugatni sem tud, vagyis kétszeresen jó játék ilyen esetekre.
Rettenetesen gyűjtögető…minden kacatot képes a helyére hordani. Ha megevett mindent a táljából és nem vagyok elég figyelmes, hogy elvegyem a következő pillanatban már elcipelte a tálat a helyére. Ha kiürül a vizestálka akkor azt is a helyére viszi, van hogy tele is elindul vele, szétfreccsentve mindenfele a vizet, a flakonokat egyre másra hordja a helyére, ott van a két labdája, rongy, kötéldarabok, és persze mint már említettem, minden lopott tárgya előbb utóbb ott köt ki..(kötne ha hagynám). El tudom képzelni, hogy ha nem volnék itt én mumusnak, akkor a lakás fele már be lenne cipelve az ő helyére…
Ma reggeli sétán is fuccsba ment… nem hogy csak szemerkélt az eső de egyenesen zuhogott. A kedves herceg úrfi meg nagyon felbosszantott… Kicsit elaludtam én is, igaz, ezért már mérgesen ébredtem fel 7 órakor. Mire kikecmeregtem az ágyból és kezdtem öltözni hallom, hogy nagyon de nagyon csurran valami. Ejsze PrezLee meglepett egy nagy tócsával. Hát ezt még teljesen el tudtam fogadni, hiszen én voltam az aki kicsit később kezdtem el a mai napot. Gyorsan feltöröltem a tócsát, majd rácsatoltam a pórázt, hogy mégis vigyem le, hiszen reggel el szokta végezni a nagy dolgát is.
Na ekkor őméltósága megmakacsolta magát és mint a makrancos csacsik egy tapodtat sem akart lépni. Gondolom hallotta az esőt, mert máskor nem szokott így viselkedni, de most rettenetesen csökönyösen nem akart jönni. Enyhe kényszert kellett alkalmaznom, vagyis hívogattam a szokásos módon majd elkezdtem kicsit húzni a pórázát. Szinte végig így kellett menjünk a folyosón, mert én úgy akartam, hogy menjünk, ő meg ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy nem. Végül rájött, hogy neki is kellemesebb ha nem feszül a nyakán a nyakörv…Leértünk, és természetesen nekem lett igazam… de nemcsak hogy nagydolgát elvégezte, hanem oda is produkált egy hatalmas tócsát. Na ekkor ment fel a cukrom igazán 😀 De tiszta szerencse, hogy mivel ügyesen oda végezte el a dolgát ahova kellett, megdicsértem rendesen.
A délutáni séta végül is kora esti volt… hiszen már fél nyolc volt mikor elindultam, mert épp csak egy félórája állt meg az eső. Egész délután vártam, hogy na lesz séta vagy nem lesz, mert mára meg volt beszélve egy találka egy barátnőmmel, akinek van egy fiatal boxere. Erre a találka az idő miatt elmaradt, és úgy nézett ki, hogy a sétából se lesz igazán semmi, elég volt ma reggel a megázás PrezLee kutyának.
De szerencsére megállt az eső, ő meg igazi Dobermannhoz híven nekifogott tombolni a lakásban, így született meg a döntés, hogy sár ide sár oda de egyszerűbb tekeregni egyet és világot látni mint lefárasztani a lakásban.
Hogy mindennek legyen teteje és értelme, ma a családi tanács úgy döntött, hogy mindenképpen meg kell füröszteni az úrfit, mert mivel ide oda lefekszik enyhén szólva … büdöske. Na jó… mondjuk ki bátran. Igazándiból büdös volt már 😀 Na nem elviselhetetlenül, de azért ha közel jött akkor érződött.
A nagy fürösztési akció 5 óra körül kezdődőt, kb negyed óra alatt kész is voltunk, jól megtöröltem, megdörzsöltem majd hagytam hogy rohangáljon kedvére amíg megszárad.
A fürösztést csak azért mondtam el, hogy azt is el tudjam mesélni, mire visszaértünk egy sáros szutykos PrezLee-k volt újból. A hasát összefröcskölte sárral, úgyszintén az én nadrágomat, a lábai természetesen sárosak voltak… Na sebaj egy nedves ronggyal végigtöröltük.
Ma végre megvolt az első reggeli séta. PrezLee úrfi reggel 5.30 perckor költött hangos nyafogással és vakkantásokkal. Amilyen hamar csak tudtam magamra kapkodtam a ruháimat, őt ölbe kaptam és lecipeltem a wcző helyre. Itt megvolt minden aminek meg kellett lennie, majd szép lassan komotosan visszasétáltunk a lakásba. Az idő nagyon borús volt, de még nem esett az eső. Dilémáztam hogy elinduljak vagy sem, így kezdetnek odatettem egy kávét.
Mire elkészült a kávé meglett a nagy elhatározás is. Igenis lesz séta. Esik az eső vagy sem, egy kis reggeli mozgás nem árt. Mozogni fog amíg sétálunk majd ha hazaértünk jól megtörölgetem. Felszerelkeztem a sétakellékekkel, magamra kaptam egy kabátot és elindultunk.
Elég nehezen akarta hagyni magát, tiltakozott az ellen, hogy kimenjünk a szemerkélő esőben, de végül csak nekiindultunk. Mind reméltem, hogy ez csak ilyen reggeli nyári zápor és pár percen belül abbamarad de nem így volt. Zuhogni éppen nem zuhogott, de azért szemerkélt az eső végig. Elsétáltunk ismét a kutyasétáltató helyig, majd itt nagyon nekikezdett nyafogni és hátra arcot mondtam.
Amolyan hol elől, hol hátul, hol jobbra hol balra típusú séták még ezek, de hamarosan belejön. Gyakorolni kell. Az egyetlen bajom, hogy a jó korai ébredés miatt most rendesen elálmosodtam én… PrezLee úrfi meg miután reggelizett, most nemcsak hogy alszik, de miután jól megtörölgettem, most be is takartam a pokrócával és most azzal harcol, de szerintem hamarosan egy jó nagyot fog aludni…
A mai sétát egy kicsit korábban ejtettük meg… kellett volna még várnom, rettenetesen meleg volt kint. Na mindegy, rövidebbre fogtuk, és meg meg álltunk árnyékos helyen pihengetni. Holnap kicsit később fogom vinni, úgy hat óra, fél hét fele. El akartunk menni a kutyasétáltató helyig, de nem jutottunk el odáig, hamarabb más útra tértünk és visszafele jöttünk. Most kinyúlva fekszik a konyhába.