Szerző: PrezLee

Labda, dobozka és a többi apró játék… Még nem igazán labdamániás, de ha kedve van akkor szeret ezekkel játszani. És nem is ennyi… nagyon ügyesen visszahozza, és korához képest nagyon ügyesen ideadja, hogy ismét dobjam el neki. No meg néha azon veszem észre, hogy elvan aránylag csendesen valahol. Természetesen ha csend van, akkor rögtön elindulok felkutatni a nyugalom okát… mert annak két oka lehet csak: valahol elaludt menet közben, vagy valamit huncutkodik, például rágja a konyha rongyot, ellopott valami cipőt, vagy épp legeli a virágaim közül a kedvenceimet… De megtörténik, hogy elvan egyedül a konyhába és játszik a labdával. Ilyenkor (a csend miatt) a teniszlabdáját kapta el, azt gurítja majd ráveti magát majd ismét harapdálja.. a csengettyűs labdát azért szeretem mert messziről hallom, azzal van elfoglalva, aránylag nyugodtan ülhetek…

Ez PrezLee legújabb játéka… a garázsba voltunk, épp takarítottam amikor nagyon boldogan előrohant vele… valahonnan. Tudom, hogy el kellett volna vennem, de végül úgy döntöttem, hogy ezt a zsákmányt meghagyom neki. Haza is cipelte, majd egy félórát ráncigálta, hurcolta, harcolta, bakalódott vele. Majd elveszett – valahova letette, én meg nem láttam. Mindez a tegnap történt. Ma bementem a másik szobába, és lám lám mire bukkantam! A munkáskesztyű!!! De hogy ennek milyen egy furcsán büdös szaga van! Olyan nem tudom milyen, mert nem kimondottan az a gyomorrengető büdös, de azért egy olyan természetellenesen fura szaga van. Alig volt használva, gondolom az anyag ilyen. De őkegyelme nagyon szereti ezt a vacakot… hát akkor játszódjon vele. Csak az a baj, hogy egyedül dög unalmas rángatni egy büdös kesztyűt… úgyhogy hozzám hozza és hív játszani… Na sebaj, még van szappan és víz.

A tegnapi ovodázás sajnos elmaradt… ma úgy volt, hogy megyek ki falura, egyelőre ott is változtak a tervek, úgyhogy lehet ma lesz ovoda PrezLeenek. Cserébe elmentünk egy nagyot sétálni. Olyan fél nyolc fele indultunk el, megkerültük a stadiont, bementünk a füves háromszögbe ahol rettenetesen élvezte a még nedves füvet, amely gondolom még csiklandozta a hasát is, majd a stadion mögött végigmentünk, át a Garibáldi hídon, végig a Szamos parton, egészen a gyalogos hídig, ott megint átmentünk a hídon, és elindultunk egy kicsit hátrafele a Szamos parton.

Itt teljesen üres volt, nem volt se ember, se kutya, és még az autók se járnak, minden oldalról “védett” hely lévén elengedtem. Hát érdekes volt, mert amint elengedtem, mintha szorosabban jött volna mellettem. Egyszer kétszer kicsit lemaradt majd heves rohanásba kezdett, úgy hogy nekiütközve a lábamnak állt meg.  Itt egy adott pillanatban  nem tudom merre nézett, de egy hatalmas pocsolyába ugrott be… olyan 10 centi magasan állt a pocsolyában a víz, ő meg se előre se hátra, nem tudta eldönteni merre menjen. Előre jött volna, mert ott voltam én a pocsolya másik oldalán, de hátra, mert arra közelebb volt a pocsolya széle… Végül nagyon óvatosan hátrafele lépkedett kettőt majd körbe kikerülte a pocsolyát.

Visszafele jövet egy adott pillanatban lefeküdt a fűbe. Valószínű egy kicsit fáradt volt, ellenben nem látszott rajta. És nekifogott játszani, harapdálni a nedves fűszálakat. Nos hát nem igazán volt más választásom mint várni 10 percet amíg ismét kedve volt elindulni.

Nem mutattam neki, de saját magától nekifog és cipeli a pórázát. Nem az egészet, mert ugye a másik vége a kezembe van, de valahol megfogja, és úgy járkál mintha valami királyi kincset cipelne. Még kihúzza magát, és nagyon peckesen lépeget.

Ugye mint annak lennie kell PrezLee is kell kapjon mindenféle gyógyszert, pasztillát. Főként most kalciumot. 10 napos kúrát tartunk.  A hagyományos gyógyszerbeadási módszer működik mondjuk 1 pasztillánál, de mikor többet kell beadni… és ráadásul a kutyát magamhoz kell hívnom, nem megoldás. Még a végén azt tanulja meg, hogy hozzám jönni rossz, mert kifeszítik a számat és ledugnak valami rosszat rajta.

Egyetlen megoldás amit találtam az valami csalival elbolondítani. Erre a célra tökéletesen megfelel egy icipici kenősajt. Ez az, amit olyan műanyag fóliában lehet kapni, és akárhogy bontja ki az ember mindig maszatos lesz tőle. Nos ez, illetve a pástétom az ami nagyon bevált. Már csak látja, hogy veszem elő a gyógyszeres dobozt és máris rohan hozzám… anélkül hogy mondanám, leül és nagyon türelmetlenül várja a finom falatot.

Családi hétvége volt ez, szombaton kimentünk Jegenyére ahol kedvére bóklászhatott a kertbe. Azt hiszem még nem pihente ki rendesen a péntek délutáni fáradalmait, mert annak ellenére, hogy felfedezte az egész kertet és jött ment jobbra balra, mégis elég sokat aludt. Na nem épp rengeteget, és azt hittem, hogy a másik kutyussal való játszás kicsit jobban kifárasztja. Tetszett neki a kert, nekifogott egy kicsit ásni egy földkupacot,néha néha még átgyalogolt a virágágyásokon, de hát meg van neki bocsájtva 😀 Na meg semmi nem volt oda ültetve még…

Egyetlen gondunk az úttal volt. Ugyanis egy dugót fogtunk ki, és sajnos a kocsiba nincs légkondicionáló berendezés. Emiatt a sok állástól a kocsiba is nagyon meleg lett, hiába tettem oda ahol a legjobban fújta a hideg levegőt neki mégis iszonyúan melege volt. Egy közúti baleset miatt lépésben haladtunk legalább három kilométert, jó háromnegyed óráig.  Néztem valami árnyékos helyet, ahol esetleg megvárhattuk volna amíg felszabadul az út, de sehol egy fa ami árnyékot tartott volna az út szélén. Szerencsére végül kikecmeregtünk ebből is és még egy keveset mentünk, ami alatt a kocsiban a levegő is lehűlt elviselhetővé, majd megálltunk ahol tudtam neki adni vizet. Anyumékhoz kiérve ott is ültünk egy kávé erejéig, ahol a lakásban megint elviselhető volt a hőmérséklet, majd innen folytattunk a kb fél órás utat Jegenyéig. Itt a kertben remek kellemes árnyékos volt, ahol fölöttébb jól érezte magát PrezLee és mi is.

Először úgy terveztük, hogy sátorral megyünk, de végül inkább este visszatértünk még 30 kilóméternyit és anyukáméknál aludtunk. Ma nem mondanám, hogy sokat mozgott, inkább csak jött ment, de végül is reggel fél 6 és 7, fél 8 között kiugrabugrálta magát, megugatta a kecskéket, találkozott a biciklivel, amelyet toltam egy kört az udvaron, ő meg nagyon élvezte ahogyan forog a kereke, lifteztünk egyet, mert egyelőre a kertbe csak azon lehet felmenni, ügyesen kikerülte az uborka-ültetvényt, majd fejjel nekiment a műanyag hálónak, amely az uborkáknak van, hogy arra fussanak, de egy vékony műanyag, nagyszemű valami amit nem vett először észre. Szerencsére nem olyan, hogy be tudjon gabalyodni, így csak ugyanúgy járt vele mint az ajtó előtt levő szúnyog hálóval…egyszer kétszer “visszapattant” majd rájött, hogy ott nem lehet elmenni és kikerülte.

Olyan fél nyolc fele reggelizett, majd visszabújtunk és aludtunk még egy sort.

Volt egy két papucs lopás is, de most nem igazán érdekelte őket a lábbelik elhelyezése máshova a lakásba.

Nagyon ügyesen kijár vagy kikérezkedik már wczni, ezen a hétvégén már nem történt véletlen baleset sem. Miután ma hazaértünk, meg egyszerűen leült az ajtó elé. Hát gondoltam menni akar, így levittem és biza biza, így jelezte hogy neki kakilnia kell!  Persze valószínű, hogy még lesznek itt ott véletlenek, de most már bátran mondhatom, hogy PrezLee szobatiszta kutyus lett életének 85-ik napján, hiszen csak június 29-én lesz három hónapos.

A hétvégén gyakoroltuk az “ide” parancsot, és egyre inkább kezdi megérteni, hogy az ide az a hozzánk való visszatérést jelenti, méghozzá úgy, hogy le is kell ülnie. Tovább gyakoroltuk a “szabad”-ot, és egyszerűen tüneményes ahogyan “peckesen” ül, néz nagy szemekkel és várja, hogy engedjem enni. Persze most már kezdem azt, hogy elfordulok, és el is lépek egyet kettőt mielőtt mondom neki, hogy szabad. Ezt is hamar felfogta, mert először úgye ahogy elfordultam ő úgy gondolta, hogy a parancs ereje megszűnt mert én nem látom… na de ilyenkor mindig visszaültettem a helyére és megint várattam pár másodpercet.

Most megint alszik nyakigláb úrfi, kiterült a pokrócán és húzza a csendest…