Szerző: PrezLee

Ma reggel hatkor szólt az óra, de mivelhogy háromkor kerültünk ágyba, természetesen csak fél hétkor kászálódtunk ki … Megfejtük a kecskét, ittunk egy kávét és elindultunk a betonrengeteg felé… Az út elég normális volt, és annak ellenére, hogy nyolc előtt pár perccel érkeztünk a városba, azért már érződik, hogy Kolozsvár jó része elindult nyaralni… természetesen volt autó tömeg, de azért a reggeli csúcsforgalomhoz képest elviselhetőnek nevezném.

PrezLee végig aludta az utat, máris megszerette az autózást, sőt ha hallja, hogy beindítjuk az autót lázasan elkezd jönni menni… mintha tudná, hogy akkor valami fog történni. Önként mászik be a kocsiba, oda ahol nyitva van ajtó, sofőrülés, anyósülés, hátsó ülés tök mindegy neki, csak nehogy lemaradjon…

😀 múlthéten például csak kivittem a kocsit az udvarról, és ekkor is beültettem, mert nyugodtabb voltam én is ha tudom, hogy ül hátul mint a feszület mintha ugrálna a kocsi körül.

Vasárnap kint voltunk szénát gyűjteni Gyuri bácsinál. PrezLee kutya pedig mindezt nagyon élvezte. Az egész természetesen azzal kezdődött, hogy megmártotta magát a tóba, kihozta néhányszor a flakont a vízből, majd összevissza jött ment a fűben. Egy idő után letelepedett az árnyékba és nézte, ahogyan az emberek dolgoznak a tűző napon… Amikor a szénakazal olyan fél méter magas körül járt föltétlenül ő is fel akart mászni. Ott ugrált, mozgolódott a kazal tetején, ő volt az egyik fontos szereplője annak, hogy a kazal rendesen meg legyen taposva. Nagyon kellett vigyázni a kis huncutra, mert ugye az emberek villával tették vették a szénát, de szerencsére mindenki nagyon óvatos volt amikor PrezLee ott lábatlankodott.

Egy adott pillanatban a nagy meleg ellen a kocsi alá húzódott be…szerencsére ahogy fél percig nem tudtam merre tartózkodik azonnal keresni kezdtem… még mielőtt a kocsi elindult volna nagy nehezen sikerült kiráncigálni alóla, mert őkegyelme a legmélyebb álmát aludta a kocsi alatt, és annak ellenére, hogy felébredt a hívó szóra egy morcos tekintettel, egy nyögéssel és a visszabújással válaszolt…

Játszott még a kutyákkal, az egyik kis testű, de közben a legidősebb keverék kutyus tetszik neki, és érdekes módon az első naptól szimpatizálta PrezLee-t. Azzal minden találkozás alkalmával játszanak egy keveset, szalad egy két kört mielőtt faképnél hagyja.

A kölyök kutyák azt hiszem még túl picik a fergeteges hancúrozásokhoz,  játszadoznak ők egymással, de nem igazán kergetőznek, hanem inkább elrágcsálnak valami fadarabot, megszagolják egymást, felborulnak, beülnek a tóba hűsölni… még meg meg cibálják az anyukát de azt is alig alig, szóval nem azok a nagyon pajkosak még. Kíváncsi vagyok, hogy mondjuk egy hónap múlva változni fognak valamit vagy egyszerűen csak ilyen a természetük.

Nehéz éjszakánk volt PrezLeevel… arra ébredtem, hogy öklendezik, fura hangokat hallat… és biza ez többször történt meg.. A gond  az, hogy mindenféle furcsaságot összeszed… többek között lopott valami csontot az öreg kutyától, azt kihányta, akárhogy vigyáztam, egy pillanat alatt ott termet, mire már utána mentem rég nem volt semmi nyom… csak a száját nyalogatta.. Aztán nekifogott legelni is, mert egy kis kupac  füvet is kidobott. A csúcs azonban valami kartonszerű akármi volt, amit nemcsak, hogy kihányt de rögtön ismét bekapott, alig tudtam kiszedni a szájából…

Az egész hercehurca éjjel háromkor kezdődött, majd ismétlődőt négykor, majd ötkor, és annak ellenére, hogy kivittem pisilni is közben, hatkor mint a pontos vekker nyivákolt és bökdösött, hogy neki biza mennie kell ki… Ekkor már elegem volt a félórás alvásokból, kikászálódtam véglegesen, kivittem, főztem egy kávét, adtam neki reggelit és elkezdődött a mai nap is.

Természetesen olyan 8 óráig bírta oszt utána rettenetesen nyűgős lett. Nem találta a helyét, ha a pokróca bent volt a szobába és én kimentem akkor kijött és nyafogott, ha kivittem a pokrócát és bejöttem akkor bejött és nyafogott.. de mindezt úgy, hogy 3 méternél kisebb volt a távolság közöttünk, látott, de mégsem akart egy helyben maradni. Egy olyan jó órányi ide oda nyafogás után aztán elaludt… csak most én vagyok rettenetesen álmos.