Szerző: PrezLee

Anyukám kedvenc fajtája. Immár 50 éve vágyik egy Szentbernáthegyire és eddig soha nem jött össze. Most összebeszéltem édesapámmal és meglepetésként fogja megkapni kb. a hónap végén. Szerencsére ez nem olyan igazi “ajándék” kutya, hiszen már beszélték otthon, hogy beszerzik csak éppen nem volt még honnan.

Ma láttam fotókat az szuka  előző kölykeiről, nagyon szépek. És hat hetesen akkorák szinte mint PrezLee három hónaposan! Ha meglesz a kis gombóc gyakrabban kell meglátogassam anyuékat 😀 a kiskutyák szokják egymást amíg kicsik… kíváncsi vagyok mit fog szólni hozzá PrezLee és természetesen Balázs is… mert azzal mindennap fog találkozni akár tetszik neki akár nem… Balázs meg nagyon morog PrezLeere amikor az a helyéhez közel megy. Az utcán nincs vele semmi gond, de a helyét nagyon védi a “szemtelen” betolakodótól!

Ma voltunk egy nagyot sétálni a Szamos parton, ahol játszott Busterrel a boxerrel. Annyira aranyos az a boxer, már kb 2 és fél éves egy icipicit bizalmatlan idegenekkel, de szerencsére mi már összebarátkoztunk kb másfél éves korában. Így mikor meglát már táncolva közeleg felém… kissé furcsállta amikor először meglátta, hogy nekem is van kutyám, olyan 10 percig elhúzódott, elvonult majd mégis meggondolta magát és inkább játszott vele. PrezLee úrfi nagyon kifáradt a hancúrozás után,  na meg az úton amíg hazaértünk… ugyanis rettenetese húzza a pórázt. A leszoktatást úgy kezdtem el, hogy ha húz akkor egyszerűen megállok és visszahúzom és mondom neki hogy szépen… mikor szépen jön mellettem akkor dicsérem. Csak az a baj, hogy ahogy elhangzott az “ügyes kutya” azonnal ismét nekikezd húzni… így elég lassan haladunk, de most, hogy alapállásban is el volt fáradva én meg vagyok elégedve a dologgal…

Holnap délutánra megbeszéltem, hogy ismét meglátogatjuk Fruzsit, akivel megint jó nagyot rohangálhatnak és játszódhatnak.

Két napot nem voltam itthon, és sajnos a kutyát nem vihettem magammal… először is a távolság miatt, másodszor meg a túl nagy tömeg ami volt ott ahova mentem… vagyis a rokonság tömérdek gyerekkel… a végén az lett volna a megoldás (ha elviszem), hogy a sok pindurka miatt valahova be kell zárnom, és ott hagynom napközben… szóval nem lehetett. Még ő sem elég fegyelmezett (pár hónaposan nincs is hogy) ahhoz, hogy elvigyem és ott maradjon ahova teszem, ahhoz, hogy ne ugrabugráljon a 3-4 éves gyerekek után, és hogy ne akarjon minden szépen felöltözött felnőttet felugrálva üdvözölni.

Itthon maradt tehát a párommal falun, ahol nem kellett éppen olyan sokat kínlódni vele, ugye csak az általa kihurcolt cipőket kellett begyűjteni időnként, a kajás tálát megkeresni valahol az udvaron, ahova elcipelte, az agyról leteremteni és persze játszani vele amennyit bele fér. Kb 1 órát sírt utánam amikor elmentem, én meg kb 2 napot voltam levert amíg visszajöttem és megint megsimogathattam… Nagyon sokszor gondoltam rá, hogy vajon mit csinálhat. Állítólag rengeteget aludt és elég csendes volt délelőttönként, délután fele “b

PrezLee valami ellenállhatatlan vonzódást érez a gumicsizmák és gumipapucsok iránt. Naponta 5-6x ellopja őket, kiviszi az udvarra, majd mint az oroszlán a zsákmányára, ráveti magát és élvezettel kezdi rágcsálni. Aztán elveszem tőle és fél percig nem nézek felé vagy figyelek rá ismét elkezdi a csizma vagy papucs lopást…

Ma voltunk Gyaluba shoppingolni…Persze, hogy lehetett volna másként, hogy az első utam a kutyás polchoz vezetett. Itt kerestem valamit amiből megfelelő jutalomfalatokat lehet gyártani valakinek az ajánlására. Ez pedig a “smákosz” (Schmackos) volt, olyan vastag posztó szerű a tapintása, na de megakadt a szemem egy Jámbon-on(Jumbone)  is, ez valami csontszerű műanyag izé… amiben én nem hiszek de PrezLee ezeket imádja.

Nem sokat időztünk ott, de gondolom csak jót tett neki az, hogy ismét autóba ült. Igaz, hogy keveset autózik de máris imádja. Még nem mindig sikerül bekecmeregnie egyedül, de azért rendesen próbálkozik bemászni.

Miután hazaértünk odaadtam neki egy Jambont hát el volt ragadtatva és kb egy jó órán keresztül egy helyben ült és rágta. Majd elfogyott, és kipróbáltuk a smakoszt… remek jutalomfalat lesz belőle, bár ezt sem értem, hogy mégis mi az ami tetszik neki… kimondottan műanyag szaga van.

Kicsit később megmutattam neki az éneklő macit, erre ugrált egy sort, de hát ezt nem adhattam oda neki, és eszembe jutott, hogy valahol lennie kell valami ócska plüss játékoknak… Nosza ki is kerestem, az ágy alatt bujkáltak. Nehezemre esett kiválasztani az áldozatot, hiszen mindegyik nagyon aranyos volt, valami mackók, nyuszik meg mittomén miféle egyéb figurák. Végül találtam egy tarka madarat és azt mondtam, hogy egye fene nekiadom.

Hogy ez a “kölök” milyen rettenetesen boldog lett… rohangált vele az udvaron, aztán én is rohangáltam vele, mindenáron elrohant tőlem, nehogy elvegyem a madarat, nagyon élvezte. Neki is fogott szétrágni, de a madár kisebb sérülésekkel megúszta még a mai napot.

El is felejtettem, hogy még indulás előtt “segített” édesapámnak… és el vagyok ragadtatva mennyire “megszelídítette” ez a kutyus édesapámat is. Sokszor veszem észre, hogy nézi és mosolyog a kiskutya hülyéskedésén, nem lesz ideges, nem ordít rá, hanem esetleg rászól ha túlzásba viszi a dolgokat, szóval eddig PrezLee az akinek a cipőlopásán nem háborodik fel hanem nevet egyet, elveszi tőle és összeráncolt homlokkal megszidja, ahogy illik a csínytevésért, de közben látszik édesapámon, hogy egyáltalán nem haragszik az ebre.

Onnan indultam el, hogy a segítség abból állt, hogy mindenféle szerszámot meg akart kóstólni, többet között egy elemes csavarhúzót, egy akkus fúrógépet, egy kalapácsot és egy fejsze nyelét is. Mind ott lábatlankodott édesapám körül amíg valamit javított az udvaron.

Olyan 8 óra után kimentem sétálni a két kutyával. Kicsit aggódtam mert Balázs nem igazán kedveli a kicsit, de ezek az “ellenségeskedések” csak az udvarra érvényesek. Az udvarról való kijutást úgy oldottuk meg, hogy édesapám kiengedte a nagykutyát, én meg PrezLee-t pórázon vezettem ki, miután az kiment, így elkerülve az esetleges torlódást a kapuban. Ezután PrezLee-t is elengedtem, mert kint már rendesen viselkedik. Végül is bent is teljesen normálisan viselkedik, csak attól félek, hogy egy nap kicsit durvábban rakja helyre PrezLee-t amit nem szeretnék. A séta nagyon jól telt, egyetlen egyszer sem volt említésre méltó bakalódás a kutyák között. Ami volt az, hogy PrezLee szemtelenkedett, Balázs meg rámordult és erre PrezLee abbahagyta… fél percig, majd kezdte elölről…Egy adott pillanatban Balázs is tett egy két játékra utaló mozdulatot, de csak amolyan hecc volt részéről azt hiszem…

Na megyek aludni… elfáradtam én is.

Eszembe jutott a Kolozsvári park. Nagyon szép hely, most már egy kicsit kicsinek tűnik, és nagyon elszomorodtam amikor a helyi vezetők egy totál hülye tervel álltak elő: a filharmoniának építeni oda székhelyet. A park kb felét tönkretették volna. Most egyelőre nem kaptak meg valami engedélyeket, minden leállt. Na meg az emberek is tiltakoztak. Remélem megjön az eszük. És milyen szomorú, hogy a parkba kutyával nem lehet bemenni. Pedig van ott egy jó rész ahol nincsenek betonozott járdák, jó nagy terület, ahol ösvények alakultak ki az évek folyamán. Régebben oda jártunk a kutyákkal, és érdekes módón az embereket se zavarta, mert oda alig alig ment be valaki. A másik kutyám rengeteget játszott ott, kialakult egy kis csapat kutyás, a kutyák is jól elvoltak, nem bakalodtak, verekedtek.