eléggé fárasztónak sikeredett (terv szerint) PrezLee úrfinak! Hétfőn még rohangált egy adagot a kertben, majd hazaautóztunk… kedden kirohangálta magát Busterrel a Szamos parton, délután kocsmázott, szerdán Fruzsival rohanta a köröket, csütörtökön megint meg van beszélve a találka Busterrel, pénteken meg megyünk kirándulni… szombaton úgyszintén a zöldbe leszünk, és vasárnap a “nagymami” fogja majd kényeztetni… már ha lesz kit, mert valószínűleg rettenetesen jó kutyus lesz, és csak aludni fog ott…
Szerző: PrezLee
PrezLee és Fruzsi 2
Ismét voltunk Feri bácsinál és egy hatalmasat játszott Fruzsival… rengeteget nevettünk a két bolond eben, főleg akkor amikor PrezLee nekifogott a kocsi körül rohanni körbe, leírva vagy 3-4 kört amíg végre rájött, hogy egyedül szalad… mert Fruzsi már rég mellettünk tanyázott… de PrezLee ezt nem figyelte, és látszott, hogy valahonnan a kocsi mögül várja felbukkanni, majd tovább rohant eszetlenül. A képek nem sikerültek a legjobban, de sebaj a játék heve látszik… no meg az, hogy mekkorát nőtt a kis herceg az utóbbi játék óta :O
Megvan a hám
Olyan lett PrezLee mint valami valódi hátizsák… nagyon furi rajta a hám, és még egy icipicit nagy neki, de nem mertem a kisebbet venni, hiszen egy-két hét alatt hatalmasat nő…és a hám ugye kizárólag arra lesz használva, hogy ha egyedül viszem autóval, vagy akár nem egyedül, de ő a hátsó ülésen tanyázik, akkor legyen mitől megkössem, és tudjam, hogy még hirtelen féknél se repül a nyakamba, vagy nem tud elindulni kocsit felfedezni mondjuk csúcsforgalomba…
Tiszta pirosat szerettem volna, de az kicsi volt. Mind nézem és nézem, de sehogy se tudom megszokni a fogantyús kutyámat…
Gyere vissza mert megharap!
Na ez volt amin ma rettenetesen nagyot nevettem és egészen jól elszórakoztam… a szomszédomról van szó és az ő idős, olyan 8-10 éves Cockeréről… Az történt ugyanis, hogy vittem le a kutyát dolgát végezni… pórázon mint szokom mindig, és miután elhaladtam az ajtajuk előtt ami természetesen nyitva volt, az ő kutyájuk kijött megnézni, hogy mi a helyzet. Kissé aggódtam ettől a találkozástól, főként azért mert sajnos ez a Cocker idegbeteg, így nem mindig viselkedik normális kutyaként… vagyis, hogy nem bántja a kölyköt.
Valahol mégis az az érzésem, hogy nem is kimondottan a Cockerrel volt a baj, hanem a gazdáival, és most már öregkorára az összes rossz tulajdonság annyira idegződött, hogy akár rá is lehet mondani, hogy idegbeteg… Erről majd később…
Szóval vonulunk mi le, én a három hónapos és immár 10 napos éppen fogatlan rém “veszélyes” barna Dobermannommal amikor a hátunk mögött megjelenik a Cocker, amely termetre igaz, hogy már szinte a hasa alatt bújhatna át ennek… Enyém eb annyira el volt foglalva az udvaron látottakkal, hogy nem vette észre a másikat… a másik azonban észrevette ezt és furcsa mód még csak nem is vakkantott… csak nézelődött utána… erre jött ki a gazdája kapta el a nyakörvét és vitte befele azzal a mondattal: “Gyere vissza mert megharap!” … Hát igen, ennyit róluk 😀 hátha ezután jobban vigyáznak a kutyájukra, hiszen most egy “félelmetes fenevad” van a környéken…bár nem hiszem, hogy van olyan szerencsém, hogy jobban vigyázzanak rá…
Pár fotó
Ma épp reggeliztünk ( na jó, valami Fortettiket kaptunk be) és ő az asztal mellett teljesen vigyázzba vágta magát, úgy ült mint a feszület. Muszáj volt lefotóznom 😀
Hám
Nem vagyok oda ás vissza a hámokért, de ha sikerül akkor még ma beszerzek neki egyet. Igaz sehol máshol csak a kocsiban fogja használni. Az történik ugyanis, hogy amikor egyedül viszem, akkor a helye a hátsó ülésen van. Ellenben egy idő után nekifogna jönni menni, így logikus, hogy megkötöttem… Igen ám, de egy adott pillanatban lecsúszott a székről és nem tudott visszamászni. Szerencsére azonnal meg is álltam a benzinkútnál így el tudtam rendezni a dolgokat mielőtt még nekikezdett volna mondjuk fuldokolni…Szóval kell hám. A nyakától megkötni nem elég, egy erősebb fékezésnél még baja eshet.